Erd�sz�len, erd�sz�li

t�lgy t�v�ben volt egy h�z.

Abban lakott h�t s�ntestv�r:

S�n Alad�r,

S�n Piroska,

S�n Adorj�n,

S�n Dorottya,

S�n Demeter,

S�n Tiham�r

s a legkisebb:

S�n Bal�zs.

Hogyha j�l bevacsor�ztak

Sz�k lett n�kik az a h�z,

S el�fordult ilyenkor,

Hogy k�v�l rekedt S�n Bal�zs

Furakodott, nyomakodott

Morgott, perelt d�h�ngve

Semmit se �rt, mit tehetett,

Lefek�dt a k�sz�bre

Telt az id�, m�lt az id�

�jre �j �s napra nap

Egyre t�bbsz�r fordult el�,

hogy a h�zb�l a legkisebb kimaradt

“Ebb�l el�g! Torkig vagyok!”

ki�ltott fel S�n Bal�zs

“Sokan vagyunk,

s kicsi n�k�nk ez a h�z”

“�ppen ez�rt �n elmegyek

Szerbusz n�ktek hat testv�r

S�n Alad�r,

S�n Piroska,

S�n Adorj�n,

S�n Dorottya,

Demeter �s Tiham�r!”

Miut�n �gy elb�cs�zott

Fogta mag�t, elindult

L�ba nyom�n

Porzott a v�n gyalog�t

�gy baktatott, �gy poroszk�lt

Szomsz�d t�lgyig meg sem �llt

Ottan azt�n s�rg�tt, forgott,

�rkot �sott, falat emelt,

Tet�t �csolt, ajt�t szegelt,

�s mire a nap lesz�llt,

�p�tett egy kalyib�t

“�gy ni! – mondta – most m�r v�gre k�nyelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a k�sz�bre a nagyok!”

Falev�lb�l �gyat vetett

K�nyelmeset,

bel� fek�dt s hortyogott

hogy cs�r�gtek

s remegtek az ablakok

�jf�lt�jban vihar t�madt

Hajl�tgatta a v�n f�kat

F�jt a sz�l nagy zajjal �m

S arra �bredt, hogy z�r�gnek

A kalyiba ajtaj�n

“Ki az? – sz�lt ki fogvacogva -

Ki kopogtat �jnek idej�n?”

“Mi vagyunk az – sz�ltak kintr�l

Mi vagyunk a hat testv�r

S�n Alad�r,

S�n Piroska,

S�n Adorj�n,

S�n Dorottya,

Demeter �s Tiham�r!”

“Elvitte a sz�l a h�zunk,

engedj�l be,

�zunk-f�zunk idekinn,

csurom v�z a kab�t rajtunk

�s az ing”

“J�l van, j�l van

- sz�lt S�n Bal�zs –

J�v�k m�r”

S fordult a kulcs, ny�lt a z�r.

Bet�dultak mind a hatan

Tele lett a kalyiba

K�rdezte is S�n Tiham�r:

“Mondd csak testv�r,

nincs csak ez az egy szoba?”

Lefek�dtek, elaludtak

S arra �bredt S�n Bal�zs:

�jra kicsi lett a h�z!

Mert az �jjel ide-oda l�k�dve

Kiszorult a k�sz�bre.

“Ejnye! – mondta fejvakarva –

Mit tehetn�k? Megn�v�k!

S akkor tal�n nem lesz �gyam,

Nem lesz p�rn�m a k�sz�b!”