|
Csuks Istvn: Sn Balzs
Erdszlen, erdszli
tlgy tvben volt egy hz.
Abban lakott ht sntestvr:
Sn Aladr,
Sn Piroska,
Sn Adorjn,
Sn Dorottya,
Sn Demeter,
Sn Tihamr
s a legkisebb:
Sn Balzs.
Hogyha jl bevacsorztak
Szk lett nkik az a hz,
S elfordult ilyenkor,
Hogy kvl rekedt Sn Balzs
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dhngve
Semmit se rt, mit tehetett,
Lefekdt a kszbre
Telt az id, mlt az id
jre j s napra nap
Egyre tbbszr fordult el,
hogy a hzbl a legkisebb kimaradt
“Ebbl elg! Torkig vagyok!”
kiltott fel Sn Balzs
“Sokan vagyunk,
s kicsi nknk ez a hz”
“ppen ezrt n elmegyek
Szerbusz nktek hat testvr
Sn Aladr,
Sn Piroska,
Sn Adorjn,
Sn Dorottya,
Demeter s Tihamr!”
Miutn gy elbcszott
Fogta magt, elindult
Lba nyomn
Porzott a vn gyalogt
gy baktatott, gy poroszklt
Szomszd tlgyig meg sem llt
Ottan aztn srgtt, forgott,
rkot sott, falat emelt,
Tett csolt, ajtt szegelt,
s mire a nap leszllt,
ptett egy kalyibt
“gy ni! – mondta – most mr vgre knyelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a kszbre a nagyok!”
Falevlbl gyat vetett
Knyelmeset,
bel fekdt s hortyogott
hogy csrgtek
s remegtek az ablakok
jfltjban vihar tmadt
Hajltgatta a vn fkat
Fjt a szl nagy zajjal m
S arra bredt, hogy zrgnek
A kalyiba ajtajn
“Ki az? – szlt ki fogvacogva -
Ki kopogtat jnek idejn?”
“Mi vagyunk az – szltak kintrl
Mi vagyunk a hat testvr
Sn Aladr,
Sn Piroska,
Sn Adorjn,
Sn Dorottya,
Demeter s Tihamr!”
“Elvitte a szl a hzunk,
engedjl be,
zunk-fzunk idekinn,
csurom vz a kabt rajtunk
s az ing”
“Jl van, jl van
- szlt Sn Balzs –
Jvk mr”
S fordult a kulcs, nylt a zr.
Betdultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Krdezte is Sn Tihamr:
“Mondd csak testvr,
nincs csak ez az egy szoba?”
Lefekdtek, elaludtak
S arra bredt Sn Balzs:
jra kicsi lett a hz!
Mert az jjel ide-oda lkdve
Kiszorult a kszbre.
“Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnk? Megnvk!
S akkor taln nem lesz gyam,
Nem lesz prnm a kszb!”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
