Mesetr : Az rdg hrom arany hajszla |
Az rdg hrom arany hajszla
Hajdanban rges-rgen egy szegny asszonynak fiacskja szletett. Megjsoltk rla, hogy amint tizenngy esztendõs lesz, elveszi a kirly lnyt felesgl. Nem sokkal ezutn elltogatott a szegny asszony falujba a kirly, de mert lruhban jrt, nem tudta senki, kicsoda, micsoda. Megkrdezte a falusiaktl, mi jsg arrafel.
- A minap egy gyerek szletett minlunk - mondtk neki. - Megjsoltk rla, hogy tizenngy esztendõs korban felesgl veszi a kirly lnyt. Komisz ember volt a kirly, szerfltt bosszantotta a jslat. Elment a szlõkhz, s nagy bartsgosan gy szlt hozzjuk:
- J emberek, ti igen szegnyek vagytok, rlhettek, ha magatok megltek. Adjtok nekem a fiatokat, majd n gondjt viselem.
Azok egy ideig ttovztak, de az idegen nagy pnzt grt a gyerekrt, aztn meg azt gondoltk: "Szerencsegyerek, biztosan ez is a javra vlik." gy ht vgl is beleegyeztek a dologba, s odaadtk a kirlynak a csecsemõt.
A kirly egy ldikba tette a kisdedet, s ellovagolt vele. Addig vitte, mg egy nagy folyhoz nem rt. Megllt a parton, s belevetette a ldikt a vzbe.
"No - gondolta magban -, megszabadtottam a lnyomat egy hvatlan krõtõl!"
A ldika azonban nem merlt el, hanem a vz sznn maradt; gy lebegett rajta, mint egy parnyi hajcska. J asztalos ksztette: egy csepp nem sok, annyi vz sem szivrgott bele.
A foly a kirly fõvrosa fel folyt. Onnt vagy kt mrfldnyire vzimalom llt a part mentn. A ldikt ppen gy sodorta az r, hogy fennakadt ennek a malomnak a gtjn. ppen ott bmszkodott egy molnrlegny. szrevette a kis ldt, azt hitte, taln kincs van benne; gyorsan kihalszta egy kampsbottal. Ht amint a fedelt felnyitja, mit lt? Egy eleven, takaros kis csecsemõ fekszik benne, egy forms ficska. A legny szaladt vele egyenest a molnrkhoz.
- Nzze csak, mester uram, mit halsztam a folyban!
A molnrknak nem volt gyerekk; megrltek a csppsgnek, gondjukba vettk s flneveltk; a sajt desfiukkal sem bnhattak volna nagyobb szeretettel.
Telt-mlt az idõ, a csecsemõbõl futkroz kisgyerek lett; aztn megint elmlt egypr esztendõ, s az eleven ficska derk, szemreval legnykv serdlt.
Az idõ tjt a kirly megint az orszgot ltogatta. Egyszer szabad g alatt rte a zivatar, s õ ppen abba a malomba meneklt az esõ elõl. A torncon lve vrta hogy ellljon a zpor, s egyszer csak megpillantotta a legnykt.
- Titek ez a szp fi? - krdezte.
- Nem desgyereknk, instlom alssan - felelte a molnr -, tallt gyerek, gy hozta ide a vz egy ldikban, ppen tizenngy esztendeje.
A kirly megtõdtt, amint ezt meghallotta, mert rgtn tudta, hogy ez a fi nem lehet ms, mint a szerencsegyerek, akit õ tizenngy vvel ezelõtt el akart puszttani.
"No, a vz kivethetett, de azrt mgsem szabadulsz meg a sorsodtl!" - gondolta magban.
Odafordult a molnrkhoz:
- J emberek, nem vihetne el ez a fi egy levelet a kirlynnak? Nem kvnom ingyen, kt aranyat adnk neki rte.
- Ahogyan parancsolod, urunk kirlyunk - felelte a molnr.
Azzal szlt a legnyknek, kszlõdjk, mert fontos szolglatot kell tennie a kirlynak.
A kirly pedig nekilt, s levelet rt a felesgnek. Hamar elkszlt vele mert csak ennyi llt a levlben:
"Ahogy a fi megrkezik a levelemmel, tstnt fogasd el, lesd meg s temettesd el, hre-pora se legyen, mire hazarek."
A legnyke frgn elindult a levllel, de mert mr alkonyodott, s az t sûrû erdõn vitt keresztl, csakhamar eltvedt. Bolyongott egy ideig a fk kzt, aztn pislkol fnyt vett szre, arrafel tartott, s nemsokra r bukkant egy kis hzra.
Amint benyitott, egy regasszony emelte fel a fejt a tûzhelynl. Megijedt, amikor a fit megltta.
- Ht tged mi szl hozott ide? - krdezte.
- A malombl jvk - felelte a fi -, s a kirlynhoz igyekszem, levelet viszek neki. Eltvedtem az erdõben, szeretnk itt meghlni.
- Jaj, des fiam - mondta az reg -, rossz helyre kerltl, rablk tanyja ez, ha megjnnek, meglnek!
- Tõlem jhet, aki akar - felelte a fi -, n ugyan nem flek. Meg aztn olyan fradt vagyok, hogy ha akarnk, sem tudnk tovbbmenni. Azzal vgigvetette magt a padkn, s elaludt. Csakhamar megjttek a rablk; dhsen krdeztk, mifle gyerek hever ott.
- Szegny rtatlan fi - mondta az reg -, eltvedt az erdõben; meg szntam, befogadtam, levelet visz a kirlynnak.
A haramik felnyitottk a levelet; s amint elolvastk benne a parancsot, hogy a fit meg kell lni, marcona szvk megesett rajta. A bandavezr szttpte a levelet, s msikat rt helyette; abban az llt, hogy a fihoz azonnal hozz kell adni a kirly lnyt.
Reggelig bkn hagytk, hadd aludja ki magt a padkn. Mikor pitymallatkor flbredt, kezbe nyomtk a levelet, s tjra bocstottk.
A kirlyn, ahogy megkapta s elolvasta a levelet, mindent aszerint tett, amint benne rva volt: fnyes lakodalmat csapott s hozzadta a kirlylnyt a szerencsegyerekhez. A fi szp is volt, kedves is volt, gy ht az ifj pr boldogan s vidman lt.
Nem sokkal ezutn hazatrt a kirly a palotjba. Ltta: betelt a jslat; akrmit tett ellene, a szerencsegyerek mgiscsak felesgl vette a lnyt. Dlt-flt mrgben, haragosan felelõssgre vonta a felesgt.
- Ht ez hogyan trtnt?! Hiszen n egszen mst hagytam meg a levelemben!
Erre a kirlyn odaadta neki a levelet, olvassa a tulajdon szemvel. A kirly rgtn ltta, hogy elcserltk a levelt. Hvatta a szerencsegyereket, rtmadt:
- Mit mûveltl te az n levelemmel?
- n ugyan semmit a vilgon - felelte a fi tiszta lelkiismerettel.
- Mrpedig valtlant mondasz - hborgott a kirly -, mert n nem ezt rtam! Kicserltk a levelemet!
- Arrl n nem tudok semmit - mondta a fi -, de meglehet, hogy a haramik ûztek valami trft velem, amg a tanyjukon aludtam.
s elmondta a kirlynak, hol, kiknl hlt akkor jjel, amikor eltvedt a levelvel.
A kirly sehogyan sem tudott beletrõdni, hogy gy fordult a dolog. Azt mondta a finak:
- Nagy hûtlensg, hogy nem vigyztl elgg a levelemre, ezrt bntets jr; nem szhatod meg ilyen knnyen a dolgot. Klnben is, aki az n lenyomnak az ura akar lenni, annak el kell hoznia nekem a pokolbl az rdg hrom arany hajszlt. Megrtetted?
Mert ht azt remlte a kirly, ezzel rkre megszabadul tõle. De a szerencsegyerek egy csppet sem ijedt meg:
- Az rdgtõl nem flek, a hrom aranyhajszlat elhozom.
Azzal elksznt, s tnak indult.
Ment szaporn, s egy idõ mlva egy nagy vroshoz rkezett. A kapuban az õr kikrdezte, mit tud, mifle mestersghez rt.
- Tudok n mindenhez! - felelte a szerencsegyerek.
- No, akkor segthetsz rajtunk - mondta az õr. - Van a vrosnak egy ktja, hajdan bor folyt belõle, ma meg mg csak vz sem. Megmondhatnd, mirt apadt ki.
- Majd megtudjtok - felelte a legny -, csak vrjatok, mg vissza jvk.
Azzal ment tovbb. Hamarosan egy msik vroshoz rt. Ott a kapuõr megint csak faggatni kezdte, mit tud, mihez rt.
- Tudok n mindenhez! - felelte.
- No, akkor segthetsz rajtunk. Van a vrosnak egy fja, hajdan arany alma termett rajta, most meg mg csak levelet sem hajt. Mirt nem?
Majd megtudjtok, csak vrjatok, mg visszajvk.
s ment tovbb. Egy nagy foly llta tjt; t akart kelni rajta. Krdi a rvsz, mit tud, mihez rt.
- Tudok n mindenhez!
- No, akkor mondd meg nekem, mirt kell rkk ide-oda eveznem, mirt nem vlt fel soha senki.
- Majd megtudod, csak vrj, amg visszajvk.
tkelt a vzen; ht egy ktelen, kormos lyuk ttongott felje a tls parton: ott nylt a pokol bejrata. A legny nem sokat teketrizott, fogta magt, bement. Az rdg ppen ton jrt valahol; nem volt otthon, csak az reganyja. Ott lt a vnsg egy nagy karosszkben, s csodlkozva tekintett a vratlan vendgre.
- Ht te mit keresel itt, ahol a madr se jr? - krdezte.
- Szeretnk hrom arany hajszlat az rdg fejrõl - felelte a fi -, klnben nem tarthatom meg a felesgemet.
- Ez nagy dolog - csvlta a fejt a vnasszony -, de az sem kisebb, amit krsz. Tudod-e, hogy ha az rdg hazajn, s itt tall, nyomban kitekeri a nyakadat?
- Tudom, tudom, de ht mit tehetek? - felelte a fi.
Az regasszony vgigmrte, arca egyre bartsgosabb lett, csak gy tncolt rajta a rengeteg rnc.
- Tetszel nekem, nem vennm a szvemre, ha baj rne itt nlunk. Lssuk, mit tehetek rted.
Azzal egyszeriben hangyv varzsolta.
- Bjj be gyorsan a szoknym rncba, ott biztonsgban vagy!
A fi szedte a hangyalbait, elbjt, aztn kiszlt a szoknya rncbl:
- Volna m mg hrom krdsem is!
- Mifle krdsek, hadd halljam! - szlt a vnasszony.
- Az elsõ: mirt apadt el a kt, amelyikbõl azelõtt bor folyt, most meg mg csak vizet sem d? A msodik: mirt szradt ki a fa, amelyik azelõtt aranyalmt termett, most meg mg csak levelet sem hajt? A harmadik mirt kell a rvsznek rksen ide-oda eveznie, mirt nem vltja fel soha senki?
- Nehz krds mind a hrom - felelte a vnasszony -, de csak maradj veszteg, s jl figyeld meg, mit mond az rdg, amikor a hrom arany haj szlt kitpem.
Stt este volt mr, jtt is haza nagy drrel-drral az rdg, s mr messzirõl azt kiablta:
- Nem tiszta a levegõ! Emberszagot rzek! Emberszagot rzek! Berontott a szobba, csak gy a lbval rgta be maga utn az ajtt, s nyomban nekillt a keressnek; tkutatott minden zugot, mg az gy al is benzett, de hiba, nem tallt senkit.
Az reganyja meg lehordta:
- Nem szgyelled magad! Most takartottam, most raktam rendet, mris tõvel-heggyel sszehnysz itt mindent! rksen emberszagot szimatolsz! Inkbb lj le, lss neki a vacsordnak!
Az rdg jt evett-ivott, aztn, mert fradt volt, lehajtotta a fejt az reganyja lbe.
- Vakargass egy kicsit - mondta nyûgsen.
A vnasszony vakargatni kezdte az lmos pokolfûtõ stkt. Alig telt el egy kis idõ, az rdgt elnyomta a buzgsg; fjtatott, hortyogott kemnyen. Akkor az regasszony megkereste az elsõ arany hajszlat, kirntotta s maga mell tette.
- Hujuj! - rikoltott az rdg. - Mi trtnt?
- Rosszat lmodtam, ijedtemben a hajadba kapaszkodtam - mondta az reganyja.
- S ugyan mit lmodtl? - kvncsiskodott az rdg.
- Egy kutat; azelõtt bor folyt belõle, most meg mg csak vizet sem d. Ugyan mirt?
Az rdg jt nevetett, mg a hasa is rzkdott tõle.
- Haj, ha azok az ostoba emberek tudnk! Egy varangy l a ktban egy kõ alatt; ha azt meglnk, a ktbl jra bor folynk. No de aludjunk tovbb.
A vnasszony megint vakargatni kezdte a stn stkt, mg jra el nem szenderlt, s horkolni nem kezdett, hogy csak gy rezegtek az ablakok. Akkor kirntotta a msodik arany hajszlat.
- Hujuj! Mit csinlsz?! - ordtotta dhsen az rdg.
- Ne vedd zokon - felelte az regasszony -, lmomban kapaszkodtam beld.
- Mit lmodtl mr megint?
- Azt, hogy egy orszgban ll egy almafa, rgen aranyalma termett rajta, most meg mg csak levelet se hajt. Ugyan mirt?
- Haj, ha tudnk! - felelte az rdg. - A fa gykert egy egr rgja; ha azt meglik, megint aranyalmt terem, de ha az egr tovbb rgja, elszrad vgkppen. Hanem most az tn mr hagyj bkn az lmaiddal, mert ha mg egyszer flzavarsz, kapsz egy pofont!
Az regasszony vltig grte, hogy a vilgrt sem hborgatja tbbet; azzal megint nekiltott a vakargatsnak, mg az rdg jbl el nem aludt, s hortyogni kezdett. Akkor megkereste a harmadik arany hajszlt, s azt is kitpte. Nosza, flugrott a stn vlttt, s el akarta rntani az reganyja ntjt; hanem az megint csak lecsendestette:
- Ki tehet a rosszrl, amit lmban vt?
Az rdgt jbl elfogta a kvncsisg:
- Nocsak, mit lmodtl?
- Egy rvszt; mind csak azon panaszkodik, hogy rkk ide-oda kell eveznie, nem vltja fel soha senki. Ugyan mirt?
- Hoh, a tkfilk! - nevetett az rdg. - Ha jn valaki, s t akar kelni, nyomja a kezbe a laptot, s mondja neki: "Hzd magad, ha akarod" - s ezzel aztn le is tette rkre az evezs gondjt.
Most mr, hogy megvolt a hrom arany hajszl is meg a hrom felelet is, az reganyja bkn hagyta a vn stnt, hadd aludjk.
Aludt is hajnalhasadtig.
Mikor aztn reggel megint elhordta magt, a vnasszony elõszedte a hangyt a szoknyja rncbl, s visszavarzsolta annak, ami volt: szerencsegyereknek.
- Itt a hrom arany hajszl - mondta. - Hallottad, mit felelt az rdg a hrom krdsre?
- Igen, hallottam, jl meg is jegyeztem.
- Akkor ht segtettnk a bajodon, mehetsz utadra.
A fi szpen megksznte az regasszonynak, hogy ilyen j volt hozz a bajban; htat fordtott a pokolnak, s igen rlt neki, hogy ilyen jl sikerlt neki minden. Csakhamar odart a folyhoz. A rvsz, mihelyt megltta, krte tõle a meggrt vlaszt.
- Elõbb vigyl t, aztn megmondom, hogyan szabadulhatsz.
s amint kiugrott a partra, elõ is adta nyomban az rdg tancst:
- Ha jn valaki, s t akar kelni, nyomd a kezbe a laptot, hzza maga, ha akarja!
Ment tovbb, odart a termketlen almafa vroshoz. Az õr itt is krte a vlaszt. Õ meg, ahogyan az rdgtõl hallotta:
- ljtek meg az egeret - mondta -, amelyik a tvt rgja, akkor majd megint aranyalmt terem a ftok!
Az õr megksznte a szvessgt, s hlbl kt, arannyal megrakott szamarat adott neki. Vgl odart a kiapadt kt vroshoz. Ott is tudtra adta az õrnek, amit az rdgtõl hallott:
- Egy varangy l a kt fenekn, keresstek meg, s ljtek meg, akkor majd jra bort d a kutatok.
Ez az õr is ksznetet mondott neki, s hlbl ez is kt, arannyal megrakott szamrral ajndkozta meg.
A szerencsegyerek aztn nemsokra hazart a felesghez. Az asszony tiszta szvbõl rlt a viszontltsnak, s tvirõl hegyire elmondatta az urval, hol, merre jrt s milyen szerencsvel. A fi meg odaadta a kirlynak, amit kvnt: az rdg hrom arany hajszlt.
A kirly, mikor megltta a ngy szamarat a tenger sok arannyal, egyszeriben jkedvre derlt, egyszeriben csupa szves nyjassg lett.
- Minden felttelt teljestettl - mondta -, megtarthatod a lnyomat. De mondd csak, kedves võm, hol szerezted ezt a rengeteg aranyat? Nagy kincs ez!
- Egy folyn tlrl hoztam; tkeltem a vzen, annak a tls partja homok helyett arannyal van tertve.
- n is hozhatnk belõle? - tudakolta svran a kirly.
- Amennyit csak akarsz! - felelte a fi. - Van ott egy rvsz, vitesd t vele magad, odat megtmheted a zskodat.
A kapzsi kirly tstnt tra kelt; odart a folyhoz, s intett a rvsznek, vigye t. Az elõcammogott, fltesskelte a kirlyt a kompra, s mikor trtek a tls partra, kezbe nyomta az evezõt, kiugrott s elszaladt. Attl fogva a kirlynak kellett ide-oda eveznie a kt part kzt; ez volt a bntets gonoszsgrt.
Most is ott rvszkedik mg, mert csak nem bolond valaki kivenni az evezõt a kezbõl!
|