Még a nyáron a 3 éves Sugi felfedezte, milyen jó is sátorozni. A kis barátnőivel játszottak, és utána pár napig nyaggatott, hogy neki bizony kell egy saját kis kuckó.

Felkerekedtem, és szétnéztem egy pár helyen, milyen is a kínálat. Voltak sátrak, sőt, sátorvárosok, műanyag vázas "kuckó-házikók". De egyik sem tetszett igazán, nem tűntek valami tartósnak, ráadásul drágák voltak!

Mivel nagyon kellett valami megoldás, szereztem egy óriási dobozt, pár ív piros kartont, tapétát, tapéta-ragasztót, famintás öntapadós tapétát - és kezdődhetett a munka. Berajzoltam az ablakokat, a boltíves ajtót, és kivágtam. Felragasztottam a tégla mintás tapétát, kivágtam a kartonból a cserepet (soronként ragasztottam fel, elcsúsztatva). Végül díszítésképp körberagasztottam az ablakokat a famintás tapétával. Bemásztam a házikóba, és függönyt tettem fel az ablakokra, és leterítettem egy kisplédet - az lett a szőnyeg.

Hamarosan birtokba is vette a lánykám a saját házát. Babák is laknak benne, és ha Sugi elfárad bemászik, és ott pihenget.

Sokan csodájára jártak már, és azt mondták, biztos nehéz volt megcsinálni! Pedig szerintem nagyon is egyszerű. ...és ami számomra fontos - egyedi!!!

(Bocsi, kicsit homályos a kép, de a lényeg látszódik...)