Cica kinéz a padlásablakon,
meleg sugár csábítja biztatón,
a sarkon a csatorna sírdogál,
s valahol egy rügyecske már neszez.
Miaú! – hisz nemsokára itt a nyár!

A bajsza megrezzen egy illaton,
cica kinéz a padlásablakon,
pici nyelvével talpait keni.
Eredj, öreg zimankó, zúzmara,
miaú! – e langyos lég mily isteni!

A zsenge fűben lent, a kert alatt
rohanni kezdenek a bogarak.
Cica kinéz a padlásablakon,
tavaszi inger rántja csöpp szívét,
miaú! – új nóta régi dallamon.

Feledve mind az átkos, nagy fagyok,
a fázva átdorombolt nappalok,
mikor a fákon lovagolt a szél.
Cica kinéz a padlásablakon,
miaú! – a zugban hízik új egér.

Az életújulás oly egyszerű.
Minek tűnődni? Borúra derű,
didergő télre nyár jön, gazdagon,
s a morc világra kandin a cica
miaú! - kinéz a padlásablakon.