Ksznt
Mr megjttnk ez helyre, anyk kszntsre, anym, lgy remnysgben, kszntelek egszsgben.
Gyngyharmatos hajnalba kivirult a hajnalka, szp kivirult hajnalkk, kszntstek j anyt.
Amennyi a zld fszl, gen ahny csillag jr, mjusban a szp virg: annyi lds szlljon rd.
Ahny csepp a tengerben, annyi hla szvnkben, gyermekeid h szavt hallgasd meg ma j anynk.
gy repltem, mint a madr! Pedig szrnyam sincsen. Virgot is hoztam Neked! Pedig kertem sincsen. A szeretet az n szrnyam Szvem az n kertem. Anyk napjn kszntelek, desanym, lelkem!
Fazekas Anna: Ksznt
Hajnaltjban napra vrtam, hs harmatban trdig jrtam, szell szrnyt bontogatta, szghajamat flborzolta.
Hajnaltjban rtre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohrkba gyjtgettem, nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam, desanym mell bjtam, egy sz sem jtt a nyelvemre, knnyem hult a nefelejcsre.
desanym megrtette, kicsi lnyt lbevette, sr knnyem lecskolta, kedve szval, lgyan mondta: “Be szp verset mondtl, lelkem, be j is vagy, kicsi szentem!" S nyakam kr fonva karjt nnepeltk anyk napjt.
Tavaszodik, kis kertemben kinylik a tulipn. Ragyognak a harmatcseppek anyk napja hajnaln.
Kinylott a bazsarzsa, kk nefelejcs, tulipn, neked adom anyk napjn, des-kedves anyukm.
Donszi Magda: Anyknapja van ma
res a kis cska fszek Egy mjusi reggel. Az t vidm cskagyerek Tn vilgg ment el.
Cska mama szvdobogva Keresgette oket, De nem lttk sem a nyuszik, Sem a frge zek.
Jnnek! Szlt a kakukk, Ki a legmesszebbre ltott, Kis csrben mindegyik hoz Egy-egy szl virgot
Hol voltatok? Szlt az anyjuk, S megcsuklik a hangja. Neked hoztunk virgot, Mert ma van anyk napja.
lmomban az jszaka aranykertben jrtam. Aranykertben aranyfn aranyrigt lttam. Aranyrig nekt a szvembe zrtam. Ahny levl lengedez szlringatta gon, ahny harmatcsepp ragyog fszlon, virgon desanym, fejedre annyi lds szlljon.
Zelk Zoltn: Este j, este j
Este j, este j este mgis j. Apa mosdik, anya fz, egytt lenni j.
g a tz, a fazk vzntt ftyl bogrkarika forog a lmpa krl.
A tncuk kariks, mint a koszor, meg is hal egy kis bogr: mgse szomor.
Lassu tnc, lassu tnc tncol a plafon, el is rem mr taln, olyan alacsony.
De az gy, meg a szk messzire szalad, mint a fst, elszllnak a fekete falak.
Nem flek, de azrt srni akarok, szllok n is mint a fst, mert knny vagyok...
Ki emel, ki emel ringat emgemet? kinyitnm mg a szemem, de mr nem lehet....
Elolvadt a vilg, de a kzepn anya l s ott lk az lben n.
Jzsef Attila: Mama
Mr egy hete csak a mamra
gondolok mindig, meg-megllva.
Nyikorg kosrral az lben,
ment a padlsra, ment sernyen.
n mg oszinte ember voltam,
orditottam, toporzkoltam.
Hagyja a dagadt ruht msra,
Engem vigyen fl a padlsra.
Csak ment s teregetett nmn,
nem szidott, nem is nzett nrm,
s a ruhk fnyesen, suhovam,
keringtek, szlltak a magosba.
Nem nyafognk, de most mr ks,
most ltom, milyen ris , -
szrke haja lebben az gen,
kkitt old az g vizben.
Erdlyi Jzsef: Anyai sz
Vertk a fecskefszkeket,
az istll eresz alatt,
kihoztuk s csaptuk a fldhz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongsai, -
jtszottunk... Van-e klnb jtk,
mint letekkel jtszani?...
Egy kisfecskt n hazavittem,
hogy anymnak megmutatom –
A szivemet cserltem el
azon a vgzetes napon,
az n rtatlanul kegyetlen,
ldkl gyermekszivemet...
Anym is jobban tette volna,
ha nem szlt volna engemet!
Nem bntott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bntja, azt megveri
az Isten tzes ostora. Azt krdezte: hogy esne nkem,
ha megfogna egy ris,
s kitpn a kt kezemet,
mikor nem is volnk hibs?...
Tanyasi jtsztrsaimnak
elmondtam: mit mondott anym,
flrelktek. Nem fogott
rajtuk a jmbor tudomny.
Magam is maradtam, kis tuds,
egy jtkommal kevesebb,
kt kezem tisztbb, mint a ms,
de a kt szemem knnyesebb...
Mirt is tanitott jra, szpre?
Mirt nem mondta, hogy ld, csak ld,
ne sajnld a kicsit, a gyengt,
mert az erosek s Fld,
kiknek szivben nincs bnbnat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel birjk a vilgot,
s nnekem nincs fegyverem.
Nincs fegyverem ms, csak a sz,
s nem hallgat rm a vilg,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik utn az anyk.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmest, -
egy neveletlen, ris,
vad gyermek az emberisg.
Ki fkezi meg ezt a jtsz,
gyilkos risgyermeket?
Ki fogja gi tudomnyra
a durva npvezreket? –
Anyai sz! Angyali szzat,
isteni fegyver, tzesen
szllj szivrl szivre, szjrl szjra,
se is nmulj el sohasem!...
Ltay Lajos: desanym, mit segitsek?
desanym mit segitsek?
Cukrot trjek? Hozzak lisztet?
Megprkljem tn a kvt?
Elszaladjak hagymaszrrt?
Neked szz s szz a dolgod,
mig ebdnk egybehordod;
mig az asztal megteritve,
csak te fradsz, te s megint te!
mde n nem hagylak tged,
ttlen mint is nzhetnlek?
S pp ma van lm neved napja,
ht igy ld meg, mosogatva?
desanym, mit segitsek,
hogy ne fradj, lgy mind frissebb?
Megtennk n mindent rted,
minden gondtl kimlnlek.
Hogy vidman lj sokig,
s ifjan lsd meg unokid.
Dsida Jen: Hlaads
Ksznm Istenem az desanymat!
Amig vd engem, nem r semmi bnat.
Krlvesz virraszt ld szeretettel,
rtem jjel-nappal dolgozni nem restell.
ldott teste, lelke csak rettem frad,
Ksznm Istenem az desanymat!
Ksznm a lelkt, melybol reggel, este
imdsg szll Hozzd, gyermekrt esdve.
Ksznm a szivt, mely csak rtem dobban
itt e fldn senki sem szerethet jobban! –
Ksznm a szemt, melybol jsg rad,
Istenem ksznm az desanymat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az rva,
Aki oltalmadat, vigaszodat vrja.
Leborulva krlek: gondod legyen rjuk,
Hiszen szegnyeknek nincsen desanyjuk!
Vigasztald meg ket ld kegyelmeddel,
Nagy-nagy bnatukat takard el, temesd el!
ldd meg desanym jrst-kelst,
ldd meg knnyhullatst, ldd meg szenvedst!
ldd meg imdsgt, melyben el nem frad,
ldd meg kt kezeddel az desanymat!
Halld meg j Istenem, legbuzgbb immat:
Ksznm, ksznm az desanymat!
Benedek Elek: Kisbaconi temetben
Kisbaconi temetben
Most van a nap lemenben,
Rverdik a sugra
J szleim sirhalmra.
Egykor, rgen haj de fltem,
Ha temetbe lptem,
Vge mr a flelemnek,
“Nagyapk" ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fradt,
Ide jnni rzek vgyat,
Ide jvk este, reggel,
S beszlek az regekkel.
Elmondom, hogy brhol jrok
Mindentt gondolok rjok,
Hls szivvel, knnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit irtam sok-sok knyvben,
Tolk kaptam mind rkbe,
S ha szivemben van szeretet
Ez az k szivkbl eredt.
A forrst minden jnak
Ksznhetem “Nagyapnak",
Nagyapnak s prjnak,
Az n des nagyanymnak.
h, ldott fld, szent sirhalom,
Szlljon red csend, nyugalom,
S hogyha plym megfutottam
n is itten nyugodhassam.
Mcs Lszl: A kirlyfi hrom bnata
Amikor szlettem, nem jeleztek nagyot
messis-mutat klns csillagok,
csak az anym tudta, hogy kirlyfi vagyok.
A tbbiek lttak egy sir porontyot,
de anym gy rakta rm a plyarongyot,
mintha babusgatn a szp napkorongot.
Maga adta nkem dessge teljt,
gy ajndkozta anyasga tejt,
hogy egyszer fldnek bennem kedve teljk.
Isten tudja, honnan, palstot keritett,
aranyos palstot vllamra teritett,
fejem fl gszin mosolygst deritett.
Ma is gy foltozza ingemet, ruhmat,
ma is gy szolgl ki, fzi vacsormat,
mint kirlyi ember kirlyi urnak.
Amerre n jrtam, kvek nekeltek,
mert az desanym izent a kveknek,
szive ment elttem elre kvetnek.
Amig van, vigan lnm a vilgom,
nem hinyzik nekem semmi a vilgon,
hrom bnat teszi boldogtalansgom.
Az egyik bnatom: mrt nem tudja ltni
egymst a sok ember, a sok-sok kirlyfi,
gy, ahogy az anyjuk tudja ket ltni?
A msik bnatom: hogyha majd holtan
fekszik a fld alatt virgg foszoltan,
senki se tudja majd, hogy kirlyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gymnt volna,
minden tavaszi rgy legtisztbb gyngy volna:
kamatnak is kevs, nagyon kevs volna.
Hogyha minden foly lelkemen tfolyna
s ezer hla-malom csak zsoltrt mormolna,
az n ksznetem igy is kevs volna.
Hogyha a fld minden szinmzt tadom,
az o dessgt meg nem hllhatom,
ez az n bnatom, harmadik bnatom.
| | |