�lt egyszer egy kir�ly; annak a legkisebbik l�nya olyan sz�p volt, hogy m�g a nap is elcsod�lkozott, ha r�s�t�tt, pedig az m�r l�tott egyet-m�st, mi�ta fent j�r az �gen.

A kir�lyi palot�t�l nem messze egy rengeteg nagy erdõ s�t�tlett; sûrû lombos kerek h�rsf�k �lltak a sz�l�n, a legv�nebb, legtereb�lyesebb h�rsfa alatt pedig volt egy k�t. Ha nagyon meleg volt, a kir�lyl�ny kis�t�lt az erdõsz�lre le�lt a k�t k�v�j�ra, �gy pihent a m�lybõl �rad� hûv�ss�gben. Volt �gy, hogy elunta mag�t; ilyenkor fogta az aranygoly�csk�j�t, f�ldobta meg elkapta, ez volt a legkedvesebb j�t�ka.

T�rt�nt egyszer, egy sz�p ny�ri napon, hogy amint �gy j�tszadozott, t�l magasra tal�lta dobni a goly�t; nem tudta elkapni, a f�nyes aranyg�mb leesett a f�ldre legurult a kis lejtõn, be egy lyukba, azon �t a k�tba. A kir�lyl�ny m�r csak a loccsan�s�t hallotta, ahogy elmer�lt a v�zben. Ijedten hajolt �t a k�v�n, de hi�ba: a k�t olyan m�ly volt, le se lehetett l�tni a fenek�re. Egy ideig csak n�zett, n�zett a fekete semmibe, azt�n nagy b�san le�lt egy kõpadra, szem�bõl kibuggyant a k�nny, egyre hangosabban s�rt-r�tt, sehogyan sem tudott megvigasztal�dni.

H�t ahogy ott s�rdog�l, egyszer csak azt mondja valaki:

- Mit b�slakodol, sz�p kir�lykisasszony? Olyan keservesen zokogsz, a kõszikla is megl�gyulna tõle!

A kir�lyl�ny k�r�ln�zett, kereste honn�t jõ a hang, de senkit nem l�tott. Hanem amint �gy k�mlelõdik, �szreveszi, hogy egy cs�nya, k�v�r b�ka m�szik ki a k�t repedezett k�vei k�z�l.

- Csak nem te sz�l�tott�l meg, �reg s�rdagaszt�? - k�rdezte csod�lkozva.

- De bizony �n! - felelte a b�ka. - Azt tudakoltam, milyen b�nat nyomja a sz�vedet.

- �gyse tudsz te azon seg�teni! - s�hajtotta a kir�lyl�ny. - Beleesett az aranygoly�csk�m a k�tba, azt siratom.

- No, csak csendesedj�l; ink�bb azt mondd meg, mit adn�l nekem, ha visszahozn�m a j�t�kodat.

- Amit csak akarsz: kir�lyi ruh�mat, gy�ngy�met-gy�m�ntomat, m�g az aranykoron�t is a fejemrõl!

- Nem kell nekem sem a ruh�d, sem gy�ngy�d-gy�m�ntod, sem az aranykorona a fejedrõl. Csak egyet k�v�nok: hadd legyek a j�tsz�pajt�sod; �ltess asztalodhoz, etess t�ny�rodb�l, itass poharadb�l, altass az �gyadban; ha ezt meg�g�red, lesz�llok a k�tba, f�lhozom az aranygoly�csk�dat.

- Mind megteszem, amit k�v�nsz, csak hozd vissza a goly�mat! - mondta �rvendezve a kir�lyl�ny mag�ban azonban ezt gondolta: "Ugyan mit fecseg ez a buta b�ka! Csak nem k�pzeli komolyan a dolgot? Hogy lehetne pajt�som, ha egyszer odalent kuruttyol a v�zben?"

A b�ka pedig, amint az �g�retet megkapta, lebukott a k�tba, s alighogy a kir�lyl�ny a gondolata v�g�re �rt, m�ris elõbukkant; sz�j�ban az arany-goly�val; odatotyogott vele a gyepre, �s a l�ny el� gur�totta: Annak nagyot dobbant a sz�ve az �r�mtõl, amint kedves j�t�k�t viszontl�tta; f�lkapta, �s elszaladt vele, �gyet se vetett t�bbet a b�k�ra. Az nagy brekeg�ssel ki�ltott ut�na:

- V�rj csak! V�rj csak! Vegy�l az �ledbe; �n nem tudok olyan gyorsan futni, mint te!

De hi�ba hajtogatta, ahogy a tork�n kif�rt, hogy "Kvakk! Kvakk!" meg "V�rj csak! V�rj csak!" - a kir�lyl�ny dehogyis v�rta meg, �r�lt, hogy megszabadult tõle. Att�l fogva, hogy haza�rt, esz�be sem jutott t�bb� a cs�nya j�sz�g. Hanem m�snap, mikor �ppen eb�dn�l �ltek, �s a kir�lykisasszony j��zûen falatozgatott az aranyt�ny�rj�b�l, egyszerre csak valami furcsa placcsog�s hallatszott odakint a m�rv�nyl�pcsõn, pliccs-placcs, pliccs-placcs, azt�n - egypercnyi csend ut�n - kopogtattak az eb�dlõterem ajtaj�n, �s valaki azt ki�ltotta:

- Kis kir�lyl�ny nyiss ajt�t!

- Neked sz�lnak - mondta a kir�ly -, eredj, l�nyom, n�zd meg, ki az.

A kir�lyl�ny nem sz�vesen mozdult a hely�rõl, de h�t az �desapj�nak nem mondhatott ellent. Kinyitotta egyarasznyira az ajt�t, de nyomban be is csapta, �s halotthalv�nyan szaladt vissza az asztal mell�.

- Mi az, �des l�nyom? - k�rdezte a kir�ly. - Mitõl ijedt�l meg annyira? Tal�n egy �ri�s van odak�nn, �s el akar rabolni?

- Jaj, dehogy, �desap�m - felelte a kir�lyl�ny -, nem �ri�s az, csak egy rusnya b�ka.

- �s mit akar tõled az a b�ka?

Mit tehetett m�st a kir�lykisasszony? Elmondott mindent t�virõl hegyire: hogy hogyan vesztette el az aranygoly�j�t, meg hogy mit �g�rt �rte cser�be a b�k�nak.

Mire v�g�re �rt a t�rt�netnek, a szeme tele lett k�nnyel, �s �gy rebegte:

- Jaj, ha �n ezt tudtam volna! De sosem gondoltam, hogy kib�vik a k�tb�l, �s ut�nam j�n!

Akkor a b�ka megint kopogtatott, �s m�sodszor is beki�ltott:

Kis kir�lyl�ny,
nyiss ajt�t!
Elfeledted,
mit �g�rt�l
tegnap k�nn a k�t viz�n�l?
Kis kir�lyl�ny,
nyiss ajt�t!
�n vagyok itt,
nem hallod?

Hogyne hallotta volna szeg�ny! Hiszen �ppen az volt a baja, hogy hallotta. H�t m�g mikor az �desapja r�parancsolt:

- Amit meg�g�rt�l, meg is kell tartanod! Menj, �s engedd be!

A kir�lyl�ny ajt�t nyitott, a b�ka meg nyomban beugrott, �s a l�ny nyom�ban eg�szen a sz�k�ig placcsogott. Ott le�lt �s r�ki�ltott:

- V�gy f�l magad mell�!

A kir�lykisasszony t�tov�zott, de a kir�ly megint r�sz�lt:

- �g�ret sz�p sz� ha megtartj�k, �gy j�!

Erre azt�n, b�rhogy ut�lkozott mit tehetett? - f�lvette. Hanem a b�ka nem �rte be ennyivel: a sz�krõl f�lk�v�nkozott az asztalra, mikor pedig az asztalon �lt, �gy sz�lt:

- Told k�zelebb a t�ny�rodat, hogy egy t�lb�l ehess�nk, ahogy meg�g�rted.

Azzal j��zûen nekil�tott a falatoz�snak, nem sokat t�rõd�tt vele, mit sz�l hozz� a kir�lyl�ny. Evett a t�ny�rj�b�l, ivott a pohar�b�l, s mikor m�r j�llakott, azt mondta:

- Ettem-ittam eleget, most azt�n pihenn�k egyet. Vigy�l a szob�dba, vesd meg nekem a selyem�gyad, hadd aludjam.

A kir�lyl�ny s�rva fakadt; �gy irt�zott ettõl a hideg b�k�t�l, hozz� sem mert ny�lni, �s most belefektesse a sz�p habos �gyba! A kir�ly azonban haragosan r�ncolta a homlok�t:

- Ha a bajban j� volt, ne vesd meg a baj m�lt�n sem!

Szeg�ny kis kir�lyl�ny megfogta k�t ujj�val a b�k�t, f�lvitte a szob�j�ba, �s letette a sarokba. Igen �m, de a b�ka megsz�lalt:

- �n is olyan k�nyelmesen akarok aludni, ahogyan ti alusztok, j� puha �gyban, nem itt a sarokban.

Erre a kir�lyl�ny k�nytelen-kelletlen felemelte a b�k�t, �s ak�rhogy is irt�zott tõle, �gy�ba fektette.

- Nesze rusnya j�sz�g! De most azt�n nyugton maradj!

A b�ka befek�dt a sz�p feh�r selyem�gyba. S abban a szempillant�sban h�re-nyoma se volt t�bb� b�k�nak; a kir�lykisasszony egy takaros, sz�p szemû, mosolyg� kir�lyfit l�tott maga elõtt.

- Egy gonosz boszork�ny b�k�v� var�zsolt; te vagy az egyetlen a vil�gon aki megszabad�thatott a var�zslatt�l - mondta. - Most azt�n felelj: �llod-e, amit �g�rt�l, elfogadsz-e pajt�sodnak; nem is pajt�sodnak, de hites t�rsadnak?

A kir�lyl�ny igent mondott. M�g aznap este megtartott�k a lakodalmat, �s �gy hat�roztak, hogy m�snap hazat�rnek a kir�lyfi orsz�g�ba.

Ahogy a nap f�lkelt, f�nyes nyolclovas hint� g�rd�lt a palota el�, mind a nyolc l� habfeh�r, arany a szersz�mjuk, strucctollas cs�t�r a fej�k�n; h�tul a h�gcs�n pedig ott �llt a kir�lyfi szolg�ja, a hûs�ges Henrik.

Ez a der�k szolga �gy elb�sult, mikor a boszork�ny b�k�v� var�zsolta a gazd�j�t, hogy h�rmas vasp�ntot kellett a sz�ve k�r� kov�csoltatnia, nehogy sz�trepedjen b�nat�ban.

A hint� elõ�llt, a hûs�ges Henrik beseg�tette az ifj� p�rt, azt�n visszakapaszkodott a h�gcs�ra, onn�t tekingetett sz�jjel a vid�ken, s k�zben halkan f�ty�r�szett, mert h�t azt sem tudta, hov� legyen �r�m�ben, ami�rt a gazd�ja megszabadult a var�zslatb�l.

Amint �gy mennek, egyszerre csak reccsen�s hallik, mintha kett�roppant volna valami. A kir�lyfi h�traki�ltott:

Tengely t�rik, r�d szakad t�n?

A hûs�ges Henrik meg azt felelte:

Egyiknek sincs baja, gazd�m;
csak a sz�vem p�ntja pattan:
b�natomban r�vonattam,
mikor a k�t viz�ben
b�ka volt�l a m�lyben.

M�g k�tszer hallott�k �tk�zben a reccsen�st. A kir�lyfi mind a k�tszer azt hitte, a kocsival t�rt�nt valami baj.

Pedig csak a vasp�ntok pattantak le a hûs�ges Henrik sz�v�rõl.