A bkakirly
lt egyszer egy kirly; annak a legkisebbik lnya olyan szp volt, hogy mg a nap is elcsodlkozott, ha rsttt, pedig az mr ltott egyet-mst, mita fent jr az gen.
A kirlyi palottl nem messze egy rengeteg nagy erdõ sttlett; sûrû lombos kerek hrsfk lltak a szln, a legvnebb, legtereblyesebb hrsfa alatt pedig volt egy kt. Ha nagyon meleg volt, a kirlylny kistlt az erdõszlre lelt a kt kvjra, gy pihent a mlybõl rad hûvssgben. Volt gy, hogy elunta magt; ilyenkor fogta az aranygolycskjt, fldobta meg elkapta, ez volt a legkedvesebb jtka.
Trtnt egyszer, egy szp nyri napon, hogy amint gy jtszadozott, tl magasra tallta dobni a golyt; nem tudta elkapni, a fnyes aranygmb leesett a fldre legurult a kis lejtõn, be egy lyukba, azon t a ktba. A kirlylny mr csak a loccsanst hallotta, ahogy elmerlt a vzben. Ijedten hajolt t a kvn, de hiba: a kt olyan mly volt, le se lehetett ltni a fenekre. Egy ideig csak nzett, nzett a fekete semmibe, aztn nagy bsan lelt egy kõpadra, szembõl kibuggyant a knny, egyre hangosabban srt-rtt, sehogyan sem tudott megvigasztaldni.
Ht ahogy ott srdogl, egyszer csak azt mondja valaki:
- Mit bslakodol, szp kirlykisasszony? Olyan keservesen zokogsz, a kõszikla is meglgyulna tõle!
A kirlylny krlnzett, kereste honnt jõ a hang, de senkit nem ltott. Hanem amint gy kmlelõdik, szreveszi, hogy egy csnya, kvr bka mszik ki a kt repedezett kvei kzl.
- Csak nem te szltottl meg, reg srdagaszt? - krdezte csodlkozva.
- De bizony n! - felelte a bka. - Azt tudakoltam, milyen bnat nyomja a szvedet.
- gyse tudsz te azon segteni! - shajtotta a kirlylny. - Beleesett az aranygolycskm a ktba, azt siratom.
- No, csak csendesedjl; inkbb azt mondd meg, mit adnl nekem, ha visszahoznm a jtkodat.
- Amit csak akarsz: kirlyi ruhmat, gyngymet-gymntomat, mg az aranykoront is a fejemrõl!
- Nem kell nekem sem a ruhd, sem gyngyd-gymntod, sem az aranykorona a fejedrõl. Csak egyet kvnok: hadd legyek a jtszpajtsod; ltess asztalodhoz, etess tnyrodbl, itass poharadbl, altass az gyadban; ha ezt meggred, leszllok a ktba, flhozom az aranygolycskdat.
- Mind megteszem, amit kvnsz, csak hozd vissza a golymat! - mondta rvendezve a kirlylny magban azonban ezt gondolta: "Ugyan mit fecseg ez a buta bka! Csak nem kpzeli komolyan a dolgot? Hogy lehetne pajtsom, ha egyszer odalent kuruttyol a vzben?"
A bka pedig, amint az gretet megkapta, lebukott a ktba, s alighogy a kirlylny a gondolata vgre rt, mris elõbukkant; szjban az arany-golyval; odatotyogott vele a gyepre, s a lny el gurtotta: Annak nagyot dobbant a szve az rmtõl, amint kedves jtkt viszontltta; flkapta, s elszaladt vele, gyet se vetett tbbet a bkra. Az nagy brekegssel kiltott utna:
- Vrj csak! Vrj csak! Vegyl az ledbe; n nem tudok olyan gyorsan futni, mint te!
De hiba hajtogatta, ahogy a torkn kifrt, hogy "Kvakk! Kvakk!" meg "Vrj csak! Vrj csak!" - a kirlylny dehogyis vrta meg, rlt, hogy megszabadult tõle. Attl fogva, hogy hazart, eszbe sem jutott tbb a csnya jszg. Hanem msnap, mikor ppen ebdnl ltek, s a kirlykisasszony jzûen falatozgatott az aranytnyrjbl, egyszerre csak valami furcsa placcsogs hallatszott odakint a mrvnylpcsõn, pliccs-placcs, pliccs-placcs, aztn - egypercnyi csend utn - kopogtattak az ebdlõterem ajtajn, s valaki azt kiltotta:
- Kis kirlylny nyiss ajtt!
- Neked szlnak - mondta a kirly -, eredj, lnyom, nzd meg, ki az.
A kirlylny nem szvesen mozdult a helyrõl, de ht az desapjnak nem mondhatott ellent. Kinyitotta egyarasznyira az ajtt, de nyomban be is csapta, s halotthalvnyan szaladt vissza az asztal mell.
- Mi az, des lnyom? - krdezte a kirly. - Mitõl ijedtl meg annyira? Taln egy ris van odaknn, s el akar rabolni?
- Jaj, dehogy, desapm - felelte a kirlylny -, nem ris az, csak egy rusnya bka.
- s mit akar tõled az a bka?
Mit tehetett mst a kirlykisasszony? Elmondott mindent tvirõl hegyire: hogy hogyan vesztette el az aranygolyjt, meg hogy mit grt rte cserbe a bknak.
Mire vgre rt a trtnetnek, a szeme tele lett knnyel, s gy rebegte:
- Jaj, ha n ezt tudtam volna! De sosem gondoltam, hogy kibvik a ktbl, s utnam jn!
Akkor a bka megint kopogtatott, s msodszor is bekiltott:
Kis kirlylny, nyiss ajtt! Elfeledted, mit grtl tegnap knn a kt viznl? Kis kirlylny, nyiss ajtt! n vagyok itt, nem hallod?
Hogyne hallotta volna szegny! Hiszen ppen az volt a baja, hogy hallotta. Ht mg mikor az desapja rparancsolt:
- Amit meggrtl, meg is kell tartanod! Menj, s engedd be!
A kirlylny ajtt nyitott, a bka meg nyomban beugrott, s a lny nyomban egszen a szkig placcsogott. Ott lelt s rkiltott:
- Vgy fl magad mell!
A kirlykisasszony ttovzott, de a kirly megint rszlt:
- gret szp sz ha megtartjk, gy j!
Erre aztn, brhogy utlkozott mit tehetett? - flvette. Hanem a bka nem rte be ennyivel: a szkrõl flkvnkozott az asztalra, mikor pedig az asztalon lt, gy szlt:
- Told kzelebb a tnyrodat, hogy egy tlbl ehessnk, ahogy meggrted.
Azzal jzûen nekiltott a falatozsnak, nem sokat trõdtt vele, mit szl hozz a kirlylny. Evett a tnyrjbl, ivott a poharbl, s mikor mr jllakott, azt mondta:
- Ettem-ittam eleget, most aztn pihennk egyet. Vigyl a szobdba, vesd meg nekem a selyemgyad, hadd aludjam.
A kirlylny srva fakadt; gy irtzott ettõl a hideg bktl, hozz sem mert nylni, s most belefektesse a szp habos gyba! A kirly azonban haragosan rncolta a homlokt:
- Ha a bajban j volt, ne vesd meg a baj mltn sem!
Szegny kis kirlylny megfogta kt ujjval a bkt, flvitte a szobjba, s letette a sarokba. Igen m, de a bka megszlalt:
- n is olyan knyelmesen akarok aludni, ahogyan ti alusztok, j puha gyban, nem itt a sarokban.
Erre a kirlylny knytelen-kelletlen felemelte a bkt, s akrhogy is irtzott tõle, gyba fektette.
- Nesze rusnya jszg! De most aztn nyugton maradj!
A bka befekdt a szp fehr selyemgyba. S abban a szempillantsban hre-nyoma se volt tbb bknak; a kirlykisasszony egy takaros, szp szemû, mosolyg kirlyfit ltott maga elõtt.
- Egy gonosz boszorkny bkv varzsolt; te vagy az egyetlen a vilgon aki megszabadthatott a varzslattl - mondta. - Most aztn felelj: llod-e, amit grtl, elfogadsz-e pajtsodnak; nem is pajtsodnak, de hites trsadnak?
A kirlylny igent mondott. Mg aznap este megtartottk a lakodalmat, s gy hatroztak, hogy msnap hazatrnek a kirlyfi orszgba.
Ahogy a nap flkelt, fnyes nyolclovas hint grdlt a palota el, mind a nyolc l habfehr, arany a szerszmjuk, strucctollas cstr a fejkn; htul a hgcsn pedig ott llt a kirlyfi szolgja, a hûsges Henrik.
Ez a derk szolga gy elbsult, mikor a boszorkny bkv varzsolta a gazdjt, hogy hrmas vaspntot kellett a szve kr kovcsoltatnia, nehogy sztrepedjen bnatban.
A hint elõllt, a hûsges Henrik besegtette az ifj prt, aztn visszakapaszkodott a hgcsra, onnt tekingetett szjjel a vidken, s kzben halkan ftyrszett, mert ht azt sem tudta, hov legyen rmben, amirt a gazdja megszabadult a varzslatbl.
Amint gy mennek, egyszerre csak reccsens hallik, mintha kettroppant volna valami. A kirlyfi htrakiltott:
Tengely trik, rd szakad tn?
A hûsges Henrik meg azt felelte:
Egyiknek sincs baja, gazdm; csak a szvem pntja pattan: bnatomban rvonattam, mikor a kt vizben bka voltl a mlyben.
Mg ktszer hallottk tkzben a reccsenst. A kirlyfi mind a ktszer azt hitte, a kocsival trtnt valami baj.
Pedig csak a vaspntok pattantak le a hûsges Henrik szvrõl.
|