GYEREKSZOBA - kismvity honlapja
BELPS
Felhasznlnv:

Jelsz:
SgSg
Regisztrci
Elfelejtettem a jelszt
 
MEN
 
MESK, VERSEK, DALOK
 
GYESKEDJ!!!
 
Online jtkok - linkek
 
VETT
 

 
Flash jtkok
 
ANIMCIK
 
KPEK
 
Szmllgat
Induls: 2006-02-07
 
Mesetr
Mesetr : Az aranyalmafa

Az aranyalmafa


Volt egyszer egy kirly s annak hrom fia. Ennek a kirlynak volt egy gynyrû nagy kertje, abban a kertben egy almafa. Ezen az almafn minden esztendõben hrom aranyalma termett, de mikor ppen megrtek, gy eltûntek, mintha a fld nyelte volna el. Hiba õriztette a kirly, soha meg nem tudta, hogy ki lopja el az almkat. Mikor aztn a kirlyfiak nagyra nvekedtek, azt mondotta az idõsebb kirlyfi

- Majd megõrzm n az almt, desapm!

Ki is ment jjel a kertbe, megllott az almafa mellett, de jflkor rettenetes zgs tmadt, megmozdult a fld, drgtt az g, villmlott. Igazi gszakads, fldinduls. Aztn egyszerre csak leereszkedett a fra egy gynyrû fekete felleg. Abbl a fekete fellegbõl kinylt egy kz, leszaktott egy almt, s eltûnt a kz is, a felleg is. Mg a foga is vacogott a kirlyfinak, gy megijedt. Aztn beszaladt a palotba, elmondotta az apjnak s a testvreinek, hogy mi trtnt.

A kvetkezõ jjel a kzpsõ kirlyfi ment a kertbe. Fogadkozott erõsen, hogy õ majd megõrzi az almt, de ppen gy jrt, mint a btyja.

Harmadik jjel a legkisebb kirlyfi vllalkozott az alma megõrzsre, de az apja nem akarta engedni. Mondta neki:

- Hagyjad, fiam; ha a btyid meg nem tudtk õrizni, mit akarsz te? Kicsi vagy te mg ahhoz!

- Csak adj nekem nyilat, kardot, s adj nekem egy knyvet s vilgtt,desapm, hogy olvasgassak a fa tvben, nehogy elaludjam. Majd megltod, hogy megõrzm n az almt !

Addig beszlt, addig rimnkodott, hogy az apja megengedte:

- Isten neki, eredj, õrizd meg az almt, ha tudod! Kiment a kirlyfi a kertbe,lelt a fa al, meggyjtotta a vilgtt, kinyitotta a knyvet; olvasgatott. S ht m, egyszerre kerekedett rettenetes gszakads, fldinduls. Zgott-bgott a levegõ, szllott le az gbõl a rettenetes fekete felleg. Aztn kinylt abbl a fekete fellegbõl egy kz, le akarta szaktani az almt, de abban a pillanatban odasuhintott a kirlyfi a kardjval.

Eltûnt a felleg, el a kz, az aranyalma pedig ott maradt a fn. Reggel szaladt a kirlyfi nagy rmmel az apjhoz:

- No, desapm, ihol az aranyalma ! Nem tudta elvenni a tolvaj, de jl meg is sebeztem. Most mr adj nekem lovat s fegyvert, megyek a tolvaj utn. Addig meg nem nyugszom, mg valahol meg nem tallom.

- , fiam - mondotta a kirly -, maradj itthon, ne keresd a hallodat, gysem tallod meg azt a tolvajt, hiszen mr annyian kerestk, bejrtak orszg-vilgot az n embereim, s mg csak a nyomra sem talltak a tolvajnak. Mit akarsz te?

De a kirlyfi mondotta:

- Eressz; desapm, mert bizony mondom, hogy meghalok, ha el nem eresztesz.

Mikor ltta a kirly, hogy itt hibaval minden beszd, azt mondotta:

- Ht isten neki! Eredj. Majd melld adok ezer katont, nehogy valami baj rjen az utadban.

- Ne ksrjen engem senki! - mondotta a kirlyfi. - ppen ha a btyim eljnnek velem: nem bnom, de ms senki !

Ht csakugyan gy is lett : a kirlyfival nem ment ms, csak a kt btyja. Elbcsztak az apjuktl, a kirly meg otthon maradt nagy bval, bnattal. Akkora volt a bnatja, hogy a palott gyszfeketbe hzatta.

Ht jl van. Elindultak a fik, mentek hegyeken, vlgyeken t, mindentt a vrcseppek nyomn, mert a kerttõl kezdve, ahogy onnt kilptek, lpsrõl lpsre vrcseppek ltszottak: a tolvaj hullatta el azokat. Addig mentek, mendegltek, mg egyszerre csak az t hromfel vlott. Mind a hrom tnak az elejn volt egy kõoszlop. Az elsõ kõoszlopra ez volt rva: “Aki ezen az ton megy, visszajn." A msodik oszlopon ez llott: “Aki erre megy, taln visszajn, taln nem jn." A harmadikon: “Aki erre megy, sohasem tr vissza tbbet!"

Mondotta a legkisebb kirlyfi

- No, n a harmadik ton megyek, jttk-e velem? Mit mondhattak egyebet a btyjai? Szgyellettk magukat, ht õk is mentek vele a harmadik ton. Lesz, ami lesz! Tovbbmentek, mendegltek a harmadik ton, s me, lpsrõl lpsre ltszottak a vrcseppek. Azoknak a nyomn mentek, s addig mentek, mg egy risi hegynek a tetejre rtek. Ottan llott egy hatalmas mrvnykõ oszlop, az oszlopon egy vasgyûrû.

- Hiszitek-e - mondotta a legkisebb kirlyfi -, hogy ez alatta mrvnykõ oszlop alatt van a tolvaj ? Emeljk el innt ezt a kvet !

Megprblta a legidõsebbik, meg sem tudta mozdtani. Prblta a kzpsõ, az sem. Akkor prblta a legkisebb kirlyfi. Alig nylt hozz az ujjval, s feldõlt a mrvnykõ oszlop; mert ht szrnyû nagy ereje volt a legkisebb kirlyfinak.

Ahogy flremozdult a mrvnykõ oszlop, ht alatta rettenetes stt kt ttongott. Abbl a stt ktbl pedig csak gy radott az gõ, forr gõz.

- Ez bizonyosan annak a tolvajnak a lehelete - mondottk a kirlyfiak.

- No, fik - krdezte a legkisebbik kirlyfi -, ht mr most melyiknk ereszkedik al ebbe a ktba?

- Hiszen n is lemehetek - mondotta a legidõsebb. mbtor jobb szerette volna õ is meg a msik is, ha a legkisebb kirlyfi ereszkedik le, mert mr haragudtak r a nagy ereje miatt, s szerettk volna, ha valamikppen elpusztulna. Szereznek egy hossz ktelet, s azon le is eresztettk a legidõsebbiket, de mg csak a fl tra sem ereszkedett le a ktba, felkiablt torkaszakadtbl:

- Hzzatok fel, mert mindjrt porr gek! Szrnyû tûz van itt !

Visszahztk azonnal. Akkor leeresztettk a kzpsõ fit, az is csak fl tra ereszkedett le, kiablta vissza:

- Hzzatok fel, mert mindjrt porr gek!

Felhztk azt is. Akkor azt mondotta a legkisebbik kirlyfi:

- Most mr eresszetek le engemet, de akrhogy kiablok, vissza ne hzzatok. Lesz, ami lesz ! Egy letem, egy hallom, addig meg nem nyugszom, mg azt a tolvajt meg nem tallom!

Ht csakugyan nem is hztk vissza, pedig bizony kiablt a legkisebb kirlyfi is:

- No, most mindjrt porr gek!

Ht leeresztettk a kt fenekre, s onnt egy gynyrû szp orszgba lpett ki a kirlyfi. Ott mindjrt ltott egy szpsges szp palott. Nagy kert a kzepn. Ment egyenesen fel a palotba. Volt abban hetven szoba, ha nem tbb. Ment egyik szobbl a msikba, nzett erre, nzett arra, nem ltott egy eleven lelket. Aztn, mikor mr vges-vgig ment a palotn, akkor rt egy ajthoz, amely nem volt nyitva. Belpett oda, s ht mit lt? Egy csudaszp kirlykisaszszony lt a szoba kzepn, s jtszadozott egy aranyalmval. Hempergette a fldn, aztn fel-felkapta, doblta, labdzott vele.

“Ez az alma az n apm fjrl val" - mondotta magban a kirlyfi.

Aztn egyszerre csak felnzett a kirlykisasszony, s hogy megltta a kirlyfit, rkiltott:

- Ht te kutya, hogy kerltl ide, ahol mg a madr se jr?! Tudod-e, hogy ki lakik itten?

- Igen, ha megmondod.

- A huszonegy fejû srkny. Jaj neked, ha megtudja, hogy itt vagy, mert ppen most kerlt haza sebeslten!

Mondotta a kirlyfi:

- Tudom, hogy megsebeslt, mert n sebestettem meg. A vre nyomn jttem ide. Hol van?

Felelt a kirlykisasszony:

- n nem tudom, eredj a szomszd szobba, ott a hgom. Õ taln tudja.

Bement a msik szobba, s ht ott is egy csudaszp kirlykisasszony labdzott egy aranyalmval, s ahogy felpillantott a leny, az is rkiltott:

- Hol jrsz itt, te kutya, ahol mg a madr se jr?! Tudod-e, hogy ki lakik itten?

- Tudom mr - mondotta a kirlyfi -, a huszonegy fejû srkny, az, aki ezt az aranyalmt lopta, s akit n megsebestettem. Hol van? Hadd lm meg a cudart!

- Eredj csak, eredj a szomszd szobba, ott majd megmondjk.

Belpett a szomszd szobba, s m, ott is egy csudaszp kirlykisasszony volt: aranyalmval labdzott az is. De szp volt, vagy nem volt szp a kt elsõ kirlykisasszony, ez mr csakugyan olyan szp volt, hogy a kirlyfinak kprzott a szeme a nagy szpsgtõl. Felnzett r ez a leny is, s rkiltott:

- Ht te kutya, hol jrsz itt, ahol a madr se jr?

De csak a krds volt ilyen, mikor jl megnzte a kirlyfit, felugrott a fldrõl, nyakba szktt a kirlyfinak, meglelte, megcskolta, s mondotta neki:

- Tudom mr, hogy mirt jttl. Ugye, te vagy az, aki megsebestette a huszonegy fejû srknyt? Azrt jttl, ugye, hogy megljed?

- Azrt - mondotta a legkisebbik kirlyfi. - Hol van ht?

- Ott fekszik a szomszd szobban - felelte a kirlykisasszony. - Eredj be, de figyelmeztetlek, hogy ha a szeme nyitva van, akkor alszik, ha nincs nyitva; akkor nem alszik. Fejnl van egy palack vz, a lbnl egy msik palack vz. Ha ltod, hogy alszik, akkor a kt palackot cserld el. Aztn van az õ szobjban sok-sok kard, ott lgnak a falon, szebbnl szebbek, fnyesnl fnyesebbek, azok majd tgedet megszltanak: “Vitz, akassz le." De hozz se nylj egyikhez se! m van az ajt megett egy rozsds kard, azt akaszd le, azzal aztn csapj r a huszonegy fejû srknyra. Amint rcsapsz, felbred. Akkor õ aztn azt mondja neked: “Gyere ide, pajts, lj le mellm, egynk-igyunk." Megknl azzal a palackkal, amelyik a lba mellett van, õ meg azt veszi, amelyik a feje mellett van. Ht hagyd, csak vegye! Te meg igyl btran.

gy tett a kirlyfi, ahogy a leny tancsolta, s a srkny, ahogy kiitta a palackot, felordtott:

- Hej, cudarok, hitvnyok, megcsaltatok !

Abban a pillanatban a kirlyfi msodszor is ,rcsapott a kardjval.

- No, mg egyszer! - nyszrgtt a srkny. - Hadd legyen vge az letemnek, ne knldjak tbbet!

Felelt a kirlyfi:

- Az n anym egyszer szlt engemet, tbbet nem vgok rd!

A huszonegy fejû srkny erre nagy mrgben szertepukkant, a kirlyfi meg visszament a lenyokhoz, s mondotta nekik:

- No; lenyok, most jertek velem, viszlek fel a felsõ vilgba, mert tudom, hogy onnan rabolt el titeket a cudar srkny.

- Onnt, onnt - mondottk a lenyok. - Kirly lenyai vagyunk mi!

Mielõtt elindultak volna, a legkisebbik leny flrehvta a kirlyfit, s mondotta neki:

- Nylj be ebbe a szekrnybe, abban tallsz egy mandult, egy dit, egy mogyort s egy lszõr ktelet. Ezt vedd magadhoz, tedd el, s jl vigyzz r, mert mg szksged lehet r. Aztn ha megcsalnak btyid - mert hej, flek n attl, hogy meg fognak csalni tgedet! -, egyet se bsulj, majd megsegt az isten. Akrmi trtnjk, n vrok rd egy esztendeig s hrom napig. Ha itt tallsz maradni az als vilgban, majd tallsz az aranyszrûn hrom brnyt, kt fekett s egy fehret. Vigyzz, hogy a fehr brnyt fogd meg, mert ha a fekett tallod megfogni, akkor mg egyszer olyan mlyre esel le az alvilgba, mint amilyen mlyre estl idig.

Ekzben a kthoz rtek, ott a kirlyfi felkiltott a btyjaihoz:

- Eressztek le a ktelet!

Leeresztettk a ktelet, s rlt elõszr a legidõsebb kirlyleny. A kirlyfi meg, mikzben hztk felfel, felkiltott a legidõsebb btyjnak:

- Ez a leny a tid !

Aztn felhztk a msodik kirlylenyt, a kirlyfi meg felkiltott a kzpsõ btyjnak:

- Ez a leny meg a tid!

Harmadszor meg felhztk a legkisebb kirlylenyt, s akkor felkiltott:

- Ez a leny pedig az enym!

Hanem a ktelet bizony negyedszer nem eresztettk le. Igaza volt a kis kirlylenynak. Amint fenn volt a hrom kirlyleny, a kt kirlyfi szpen hazament velk, ott az apjuknak azt hazudtk, hogy az ccsk meghalt, õk az almatolvajt megltk, ott talltk ezt a hrom kirlylenyt.

Srt szegny kirly, siratta a legkisebb fit, de aztn lassan-lassan megvigasztaldott, elfelejtette legkedvesebb fit. S merthogy a legidõsebb fia elvette a legidõsebb kirlylenyt, a kzpsõ fia a kzpsõ kirlylenyt, mit gondolt, mit nem az reg kirly: õ meg el akarta venni a legkisebb kirlylenyt.

Azt mondotta a kicsi kirlyleny:

- Jl van, kirly, n a felesged leszek. De most mg nem. Vrj egy esztendõt, hrom napot, hrom rt, ha azalatt nem jn vissza a legkisebbik fiad, m legyen, tartsuk meg a lakodalmat.

Ebbe bele is nyugodott a kirly.

Ht a szegny kicsi kirlyfival mi trtnt? Mikor ltta, hogy utna nem eresztettk le a ktelet a btyjai, nagy bval, bnattal tovbbment, s ahogy ment; mendeglt, egyszerre csakugyan elrt az aranyszrûre. Ott az aranyszrûn szaladglt kt fekete s egy fehr brny. Nosza, utna a fehr brnynak! Szaladtak a brnyok sszevissza, meg-megfogta, meg jra elszaladt a fehr brny. Egyszerre mgis, hogy, hogy nem, az egyik fekete brny akadt a kezbe, s ahogy a fekete brnyt megfogta, sllyedni kezdett vele a fld. Szllott albb, albb, leereszkedett a legals vilgba.

Ahogy lert, mindjrt egy vrosba rkezett, ott a vros vgn bekopogtatott egy kicsi hzba. Abban lakott egy regasszony, attl krt szllst. Az regasszony ppen akkor sttt kenyeret, a kirlyfi meg nagy csodlkozva nzte, hogy amint a kenyeret dagasztja az regasszony, mindegyre belepk a tsztba.

- Ht te mirt pksz a tsztba, reganym - krdezte a kirlyfi -, mirt nem keversz vizet bele ?

- Hej, fiam, nagy oka van annak! - mondotta az regasszony. - Dagasztank n vzzel j szvvel, de nincs. Egy forrsa van a vrosnak, s abbl nem kapunk vizet, mert abban a forrsban lakik a tizenkt fejû kgy, ennek minden hten egy embert kell adni, s csak gy ad vizet. Most ppen a szegny kirlylenyon van a sor.

Mondotta a kirlyfi:

- reganym, adj nekem egy korst, hadd hozzak n neked vizet. De jer velem, mutasd meg, hogy hol a kt.

- Nem megyek n, fiam, ha sohasem is ltok vizet - mondotta az regasszony. - Eredj, ha neked tetszik, majd valahogy megtallod a forrst.

- Jl van, akkor megyek magam - mondotta a kirlyfi, s el is indult.

Addig ment, amg a forrshoz rt. Ht csakugyan ott volt a forrs mellett a szegny kirlyleny egyedl. Megktztk egy sziklhoz, s ott vrta, vrta szomor sorst, amg majd kijn a tbl a tizenkt fejû kgy, s lenyeli. Odament a kirlyfi, eloldotta a ktelet, s mondotta a kirlylenynak:

- Ne flj, szp kirlyleny, majd megvdelek n, hanem elõbb engedd meg, hogy dûljek le az ledbe, mert fradt vagyok erõsen.

Le is hajtotta a fejt a kirlyleny lbe, el is szundiklt. Azalatt, amg szendergett, a kirlyleny lehzta az ujjrl a gyûrûjt, s a kirlyfinak az vre kttte. Aztn egyszerre csak megmozdult a t, jtt a kgy, a kirlyfi meg aludt mlyen. Srt a kirlyleny, klttte, bresztgette a kirlyfit:

- Kelj fel, kelj fel, vge mind a kettõnknek!

De a kirlyfi nem bredt fel. Aztn hullott a knnye, mint a zporesõ, rhullott a kirlyfi arcra, s me, felbredett attl. Egyszeribe felugrott, kirntotta a kardjt, s egy csapssal levgta a kgy fejt.

- Oh - mondotta a kgy -, azt hiszed, hogy csak ez az egy fejem van? Van nnekem tbb is! - s abban a pillanatban kiugrott egy msik feje. Levgta a kirlyfi azt is. Aztn egyms utn tz fej ugrott ki mg a kgy testbõl. Reggeltõl ksõ estig vgta, vagdalta a kirlyfi, mg vgre levgta mind a tizenkt fejt. Akkor aztn mind a tizenkt fejbõl kivgta a nyelvet, beletette a tarisznyjba, a korsajt megmertette vzzel, bcst vett a kirlylenytl, s visszament az regasszonyhoz.

- Megltem a kgyt - mondotta az regasszonynak -, de hallod-e, reganym, el ne rulj, errõl senki llek ne tudjon m!

Akzben, hogy a kirlyfi hazart a szllsra, kijtt a kirlylenynak az egyik testõre, egy risi szerecsen, hadd lssa, hogy mi trtnt: meglte-e mr a kgy a kirlylenyt? Ht me, l a kirlyleny! No de egyb se kellett a szerecsennek; szpen kzen fogta a kirlylenyt, hazavezette, s otthon eldicsekedett a kirlynak, hogy õ lte meg a kgyt, s hogy azt bizonytsa, haza is hozta magval a kgy tizenkt fej t.

- Nem igaz ! Nem igaz ! - kiablt a kirlyleny. - Nem õ lte meg a kgyt! Egy idegen vitz volt az, aki meglte.

- Mrpedig, lenyom - mondotta a kirly -, n annak grtem a kezedet, aki megli a kgyt, aki megmenti a te letedet. me, ez a szerecsen hozta el a kgy tizenkt fejt, mgiscsak õ lte meg azt.

- Nem, nem- mondotta a kirlyleny -, nem leszek a felesge! Elõbb hvd ssze az orszgban, ahny vitz van, desapm. Hadd lljanak azok mind az udvarra, n meg nzem õket az ablakbl. Akit n majd megdobok aranyalmval, az lesz a vitz, annak leszek n a felesge.

- Ht jl van - mondotta a kirly -, teljk a te kedved. Egyszeribe hrl adatta a kirly az egsz orszgban, hogy aki csak frfi van, jjjn az õ udvarba, mert a lenya frjet akar vlasztani, s annak lesz a felesge, akit megdob az aranyalmval. Hiszen jtt az orszgbl, aki csak lbn tudott llam frfiember: grfok, hercegek, brk, vlogatott cignylegnyek. Jttek mind, csak gy hemzsegtek, nyzsgtek az udvaron. szrevette ezt a kicsi kirlyfi is, hogy mifle sokadalom van a kirly udvarban. Õ is odallott a tbbi kz. Ahogy megltta a kirlyleny, egyszeribe megismerte, s megdobta az aranyalmval. Erre aztn felvezettk a kicsi kirlyfit a palotba.

- Ihol, desapm, ez a vitz lte meg a tizenkt fejû kgyt!

De a szerecsen erõskdtt : nem õ lte meg, me a bizonysg, a kgynak a tizenkt feje.

- Igazn? - mondotta a kirlyfi, s belenzett a kgyfejekbe. - Ht aztn a nyelvek hol vannak? Ha egy brnynak a fejt levgod, vajon behzza-e az a nyelvt? Tegynk csak prbt!

Hoztak egyszeribe egy brnyt, a kirlyfi levgta a fejt, s me, a brny kettharapta a nyelvt.

- No, ltod-e? A brnynl csak btrabb a kgy, s mg a brny sem hzza vissza a nyelvt. - Azzal a tarisznyjba nylt, kivette a tizenkt nyelvet. - Ihol, itt van az n bizonysgom!

Ahogy ezt ltta a kirly, egyszeribe kikergette palotjbl a szerecsent, s mondotta a kirlyfinak:

- No, fiam, nem tudom, ki vagy, mi vagy, kinek a fia vagy, de n meggrtem, hogy annak adom a lenyomat, aki megmenti az lett. Akarod-e? Vagy valami egyebet kvnsz?

- n azt kvnom tõled - mondotta a kirlyfi -, hogy vitess fel engem a felsõ vilgba.

- Ht fiam - mondotta a kirly -, nehz dolgot kvnsz tõlem, de amit csak tehetek, megteszek. Mondok neked valamit: nzd, itt a palotmmal szemben van egy magas hegy; azon a hegyen van egy fa; azon a fn egy sas fszkel. Mindig ott llkodik a fa krl egy szrnyû nagy kgy; a kgynak tizennyolc feje van. Ha ezt a kgyt megld, bizony mondom neked, hogy a sasok hlbl felvisznek a felsõ vilgba.

Nem mondatta ezt ktszer a kirlyfi, ment egyenesen arra a helyre, az al a fa al. Ht ppen jtt a kgy, akart feltekerõzni a fra; abban a pillanatban a kirlyfi kirntotta a kardjt, levgta a kgynak egy fejt. De vghatta: maradt mg tizenht.

Stt este lett, mg mind, valamennyi fejt levgta. Akkor aztn szrnyû fradtan elterlt a fldn. Elaludt. Lttk ezt a frl a sasfik, leszllottak, s szrnyukkal legyezgettk a kicsi kirlyfit. Aztn jttek az reg sasok, s ahogy lttk a vitzt s mellette a sasfikat, nagy mrgesen r akartak csapni, hogy megljk. Azt hittk, hogy ellensg.

- Ne bntsk! - knyrgtek a sasfik. - Hiszen õ lte meg a tizennyolc fejû kgyt.

Erre az reg sasok is kiterjesztettk a szrnyukat, legyezgettk szpen csendesen a kirlyfit. Mikor aztn felbredett, krdeztk az reg sasok:

- No, te vitz, hallottuk, hogy megmentetted a fiaink lett; mit kvnsz ezrt?

- Nem kvnok n semmi egyebet - mondotta a kirlyfi -, csak vigyetek fel a felsõ vilgba.

- Hiszen felvisznk mi j szvvel - feleltk a sasok -, de elõbb negyven hordt tlts meg vzzel, negyven bivalyt vgass le. Csak ennyi vzzel s ennyi hssal indulhatunk el arra a nagy tra.

No, hiszen nem volt ez nagy dolog! Visszament a kirlyfi a kirlyhoz. Mondotta, hogy mit kvnnak tõle a sasok. Bezzeg hogy a kirly egyszeribe megtltetett negyven hordt vzzel, levgatott negyven bivalyt, s azt a sok hordt s hst felraktk a sasokra, a kirlyfi meg fellt egyre, s nagy surrogssal-hurrogssal, rettenetes szrnycsattogssal elindultak a sasok fel a felsõ vilgba. Mr-mr ppen felrkeztek, mikor visszafordult a sas, s krogott

- Ur, ur ! - ami annyit jelentett, hogy : hst ! De bizony mr egy fals sem volt. Mit tehetett a szegny kirlyfi? Levgott a combjbl egy darab hst. Odanyjtotta a sasnak, az lenyelte. Abban a pillanatban fenn is voltak a felsõ vilgban. Ott aztn leszllott a kirlyfi, elindult, de bizony snttott szegny.

- Ht tged mi lelt, fiam? - krdezte a sas.

- Engem bizony semmi sem - mondotta a kirlyfi -, csak az utols fals hst, amit neked adtam, a combombl vgtam ki.

- Bizony, ha onnt, vissza is adom - mondotta a sas. S egyszeribe kikpte a hst, aztn visszaragasztotta a kirlyfinak a combjra. Nem volt semmi baja. Mehetett tovbb. Elbcszott a sasoktl, ment, mendeglt, s amint ment, tallkozott egy psztoremberrel.

- Hallod-e, fldi - mondotta a psztorembernek a kirlyfi -, cserljnk ruht!

A psztor szeme kz kacagott a kirlyfinak. Azt hitte, hogy csfoldik vele. De mikor ltta, hogy ennek bizony fele sem trfa, levetette a ruhjt, a kirlyfi is az vt. Cserltek, aztn tovbbment a kirlyfi, s amint ment, mendeglt, tallt az ton egy brnyt. Azt megfogta, meglte, a bõrt lenyzta, s gy, amint volt, a fejre hzta a brny bõrt. Tovbbment, mendeglt, s bert abba a vrosba, ahol az apja lakott, de nem ment a palotba, hanem ment egyenesen az elsõ szabmesterhez. Azrt ment hozz, hogy fogadja be õt.

- Nem fogadlak n - mondotta a szabmester, mikor rnzett a fejre. Azt hitte, hogy valami utlatos baja van a fejnek. De a mesterlegnyek megsajnltk a szegny fit, s addig beszltek, hogy gy meg gy, mg a szabmester mgis felfogadta. Hiszen j lesz; ha egybre nem, vizet hordani.

Ekzben telt-mlt az idõ, kzelgett a nap, amikor a kirlylenynak be kellett vltani a szavt, merthogy eltelt egy esztendõ. Mg csak hrom nap volt htra. Frjhez kellett mennie az reg kirlyhoz. Mondotta is a kirly:

- No, kszlj a lakodalomra, mert ltod, nem jõ vissza a fiam.

- Jl van - mondotta a leny -, de elõbb csinltass nekem egy aranyruht, amelyen rajta van a fldnek minden virga, amit sem ollval nem vgtak, sem tûvel nem varrtak, s amely belefr egy diba. De hrom nap alatt kszen legyen m!

Egyszeribe hvatta a kirly az elsõ szabmestert, azt, akinl a fia szolglt, s mondotta neki:

- Hallod-e, szab, hrom nap alatt csinlj nekem ilyen meg ilyen ruht, mert klnben karba hzatom a fejedet! Hej, istenem, nagy bbnat nehezedett a szab fejre!

Alig ltott haza a nagy bnattl. Krdeztk a legnyek:

- Mi baj, mester uram?

- , ne is krdjtek, gysem tudtok rajtam segteni! Hiba faggattk, nem felelt. Aztn krdezte a kirlyfi.

- Hallod-e, mg te is mersz krdezni engem? Mit akarsz? Azt hiszed, hogy te tudsz rajtam segteni, ha a legnyek nem tudnak?

De addig beszlt, addig alkalmatlankodott a kirlyfi, hogy vgre is kinygte a szab az õ nagy bajt. Mondotta a kirlyfi:

- Hiszen csak bzd rm, majd eligaztom n a dolgodat! Hozass nekem egy fertly plinkt, aztn egy font dit, s senki se legyen velem a mûhelyben. Hagyj engem egyedl.

- Ht j. - A szab hozatott, amit kvnt a kirlyfi, aztn magra hagytk. A kirlyfi pedig lelt az asztal mell, evett, ivott, msnap reggel pedig elõvette azt a dit, amelyiket a kicsi kirlyleny adott volt neki, s ebbõl kihzta a ruht; rajta volt azon a fldnek minden virga, nem volt azon nyoma sem ollvgsnak, sem varrsnak. Gynyrû szp ruha volt, amilyent mg a vilg nem ltott.

- Ihol - mondotta a szabnak -, nesze, vigyed a ruht a kirlyhoz.

Vitte a szab a ruht, tadta; mikor aztn megltta a kicsi kirlyleny, egyszeribe nagyot dobbant a szve. Mondotta magban: “Most mr tudom, hogy itt van a kirlyfi!

Azon a napon, ahogy ez trtnt, a kirly a fiaival kilovagolt a rtre, ahol nagy lovagi jtk volt. Ahogy ezt meghallotta a kicsi kirlyfi, elgetett egy szlat abbl a lszõr ktlbõl, amit a kicsi kirlyleny adott neki, s m, egyszeribe csak elbe toppant egy aranyszõrû paripa. Azon az aranyszõrû paripn volt egy vitzi gnya, amelyen rajta volt a fldnek minden virga. Azt hirtelen magra vette a kicsi kirlyfi, felpattant a lra, s kirppent a mezõre, sebes szlnl sebesebben, mg a gondolatnl is sebesebben. Aztn õ is beleelegyedett a lovagi jtkba, ugratta a lovt, keresztlugratott a tbbi vitznek a lovn. Azok meg nyargaltak utna veszettl, de egy sem tudta utolrni. Mikor aztn jl kifrasztotta valamennyit, egyet fordult, s hirtelen eltûnt, mintha a fld nyelte volna el. Mikor hazament a kirly, mondotta a kicsi kirlylenynak:


No, kszen van a ruha, ht most kszlj a lakodalomra.

- Nem - mondotta a kicsi kirlyleny -, elbb mg csinltass egy olyan ruht, amelyen rajta van az g minden

csillagval, amit sem oll nem vgott, sem tû nem varrt. De hrom nap alatt mgis kszen legyen !

Hvatta a kirly a szabt, mondotta, hogy milyen ruht akar. Az meg hazament, de mr nem bsult olyan erõse: mint azelõtt. Egyszeribe mondotta a kicsi kirlyfinak, hogy mi a kirly parancsolatja.

- Sebaj -- mondotta a kicsi kirlyfi -, csak hozass egy mandult, hrom nap alatt kszen lesz a ruha.

Azzal belt a szobjba, ottan elõvette azt a mandult - amit õ hozott volt magval. Kinyitotta szpen, kihzta belõle a ruht, amelyiken rajta volt az gnek minden csillag. Szebb volt mg, mint a msik.

Reggel jtt be a szab; ksz volt a ruha. Vitte egyenese a kirlyhoz, az meg ltaladta a kicsi kirlylenynak. Aztn fiaival ismt kiment a rtre, merthogy folytattk a lovagi jtkot. De m, ott termett kzttk az idegen vitz is aranyszõrû paripn. Ruhjn az gnek minden csillaga ott ragyogott. Nyargalt erre-arra, jobbra-balra a tbbi vitzek kztt. t-tugratott azokon, bolondtotta, csalta õket az idegen vitz. Aztn egyet fordult hirtelen, s eltûnt, mintha a fld nyelte volna el.

Hazament a ,kirly; egyenesen a kicsi kirlylenyhoz, s mondotta neki:

- No, de most mr csakugyan kszlj a lakodalomra!

- Kszlk, kszlk - mondotta a kirlyleny -, de mg kell egy ruha. Azon a ruhn legyen rajta a tenger minden halval. Oll ne vgta, tû ne varrotta azt a ruht, s hrom nap alatt mgis kszen legyen!

Hiszen kszen is volt az a ruha, nem hrom nap, de egy nap alatt, de most mr nem a szab vitte a palotba, hanem maga a kicsi kirlyfi. Ahogy felvitte s ltaladta, arra krte a kirlyt a kicsi kirlyfi (akit bezzeg hogy nem ismert meg az apja, hiszen brnybõr kucsma volt a fejn), hogy fogadja be õt szakcsinasnak. Be is fogadta.

Mg aznap, amikor bellott a kicsi kirlyfi a szolglatba, este feljtt a palotba a kirly tizenkt tancsosa, hogy mulattassk a kirlyt. Az volt a szoks, hogy minden este valamelyik elmondott egy mest.

- Ht ki mond ma mest? - krdezte a kirly.

A tancsosok sszenztek, aztn vgre kinygte valamelyik.

- Felsges kirlyom, mi mr egyetlenegy mest sem tudunk; amit tudtunk, mind elmondottuk.

Akkor a kirly kizent az udvarra, hogy jjjenek be az, inasok, mindenfle cseldek, htha azok kzl tud valamelyik valami rdekes mest. De bizony azok kztt sem akadt egy sem, mert azok is mr mesltek sokat, sokat a kirlynak. Kifogytak a mesbõl.

- Htha tud taln az a szakcsinas, aki ppen ma jtt ide - mondotta a kirly.

Egyszeribe behvattk a kicsi kirlyfit, s krdezte a kirly

- No, fiam, tudsz-e te valami mest?

- n tudok - mondotta a kicsi kirlyfi. - El is mondom a mest, de csak azzal a flttellel, hogy amg n meslek senki a szobbl el nem tvozik. Zrjanak be minden ajtt a kulcsokat meg adjk t nekem. Akinek valami dolga van most vgezze el.

Ahogy ezt meghallotta a kirly, mindjrt gyant fogy vajon nem a kicsi kirlyfi-e az inas? De nem szlott se mit, szpen leltek mind; a kicsi kirlyfi megllott a szoba kzepn, s elkezdette a mest. Ott voltak a btyjai is, s õ meg mondta szpen, ahogy a mest szoktk mondani: "Volt egyszer egy kirly, annak hrom fia s egy aranyalmafja."

' fja." Aztn mondotta tovbb, vgig a mest, mrmint hogy a valsgot, gy, ahogy trtnt.

A kirlynak csak megeredt a knnye, hullott, hullott szakadatlan, merthogy abban a mesben az õ trtnetre ismert, gy hasonltott ez ahhoz. Mikor aztn a kicsi kirlyfi odig rt a mesemondsban, hogy mit tettek vele btyjai felugrott a nagyobbik, s mondotta:

- Nekem ki kell mennem! Nyissk ki az ajtt!

Mondotta a kicsi kirlyfi:

Amg a mesnek vge nincs, addig innt senkinek se szabad kimenni. Ha pedig nem hinntek, hogy ez a mese igaz, amit n elmondok, ht mindjrt elhiszitek, mert gy tudjtok meg, hogy n a kirly legkisebbik fia vagyok.

Azzal ledobta fejrõl a brnybõr sapkt, trdre esett apja elõtt, megcskolta a kezt, ez meg a keblre lelte, cskolta, srt, mint egy gyermek, hogy me, jra lthatja halottnak vlt fit. Bezzeg hogy msnap megtartottk a lakodalmat, mrmint a kicsi kirlyfi meg a kicsi kirlyleny lakodalmt.

Ott voltam n is a lakodalmon, de ezt akr hiszitek, akr nem hiszitek, nekem bizony mindegy !

 
KISMVITY oldalak
 
KISMVITY
 
Hasznos oldalak
 
 
KREATV TLETEK
 
Egyéni keresés
 
Naptr
2025. Mjus
HKSCPSV
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
<<   >>
 
Sugica
 
Cseveg
 

 
Gportal-mail belps
Felhasznlnv:
Jelsz:
  SgSg

j postafik regisztrcija
 
Hrlevelet krsz?
E-mail cm:

Feliratkozs
Leiratkozs
SgSg
 
 

Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!