Volt egyszer egy kir�ly s annak h�rom fia. Ennek a kir�lynak volt egy gy�ny�rû nagy kertje, abban a kertben egy almafa. Ezen az almaf�n minden esztendõben h�rom aranyalma termett, de mikor �ppen meg�rtek, �gy eltûntek, mintha a f�ld nyelte volna el. Hi�ba õriztette a kir�ly, soha meg nem tudta, hogy ki lopja el az alm�kat. Mikor azt�n a kir�lyfiak nagyra n�vekedtek, azt mondotta az idõsebb kir�lyfi

- Majd megõrz�m �n az alm�t, �desap�m!

Ki is ment �jjel a kertbe, meg�llott az almafa mellett, de �jf�lkor rettenetes z�g�s t�madt, megmozdult a f�ld, d�rg�tt az �g, vill�mlott. Igazi �gszakad�s, f�ldindul�s. Azt�n egyszerre csak leereszkedett a f�ra egy gy�ny�rû fekete felleg. Abb�l a fekete fellegbõl kiny�lt egy k�z, leszak�tott egy alm�t, s eltûnt a k�z is, a felleg is. M�g a foga is vacogott a kir�lyfinak, �gy megijedt. Azt�n beszaladt a palot�ba, elmondotta az apj�nak s a testv�reinek, hogy mi t�rt�nt.

A k�vetkezõ �jjel a k�z�psõ kir�lyfi ment a kertbe. Fogadkozott erõsen, hogy õ majd megõrzi az alm�t, de �ppen �gy j�rt, mint a b�tyja.

Harmadik �jjel a legkisebb kir�lyfi v�llalkozott az alma megõrz�s�re, de az apja nem akarta engedni. Mondta neki:

- Hagyjad, fiam; ha a b�ty�id meg nem tudt�k õrizni, mit akarsz te? Kicsi vagy te m�g ahhoz!

- Csak adj nekem nyilat, kardot, s adj nekem egy k�nyvet s vil�g�t�t,�desap�m, hogy olvasgassak a fa t�v�ben, nehogy elaludjam. Majd megl�tod, hogy megõrz�m �n az alm�t !

Addig besz�lt, addig rim�nkodott, hogy az apja megengedte:

- Isten neki, eredj, õrizd meg az alm�t, ha tudod! Kiment a kir�lyfi a kertbe,le�lt a fa al�, meggy�jtotta a vil�g�t�t, kinyitotta a k�nyvet; olvasgatott. S h�t �m, egyszerre kerekedett rettenetes �gszakad�s, f�ldindul�s. Z�gott-b�gott a levegõ, sz�llott le az �gbõl a rettenetes fekete felleg. Azt�n kiny�lt abb�l a fekete fellegbõl egy k�z, le akarta szak�tani az alm�t, de abban a pillanatban odasuhintott a kir�lyfi a kardj�val.

Eltûnt a felleg, el a k�z, az aranyalma pedig ott maradt a f�n. Reggel szaladt a kir�lyfi nagy �r�mmel az apj�hoz:

- No, �desap�m, ihol az aranyalma ! Nem tudta elvenni a tolvaj, de j�l meg is sebeztem. Most m�r adj nekem lovat s fegyvert, megyek a tolvaj ut�n. Addig meg nem nyugszom, m�g valahol meg nem tal�lom.

- �, fiam - mondotta a kir�ly -, maradj itthon, ne keresd a hal�lodat, �gysem tal�lod meg azt a tolvajt, hiszen m�r annyian kerest�k, bej�rtak orsz�g-vil�got az �n embereim, s m�g csak a nyom�ra sem tal�ltak a tolvajnak. Mit akarsz te?

De a kir�lyfi mondotta:

- Eressz; �desap�m, mert bizony mondom, hogy meghalok, ha el nem eresztesz.

Mikor l�tta a kir�ly, hogy itt hi�baval� minden besz�d, azt mondotta:

- H�t isten neki! Eredj. Majd mell�d adok ezer katon�t, nehogy valami baj �rjen az utadban.

- Ne k�s�rjen engem senki! - mondotta a kir�lyfi. - �ppen ha a b�ty�im elj�nnek velem: nem b�nom, de m�s senki !

H�t csakugyan �gy is lett : a kir�lyfival nem ment m�s, csak a k�t b�tyja. Elb�cs�ztak az apjukt�l, a kir�ly meg otthon maradt nagy b�val, b�nattal. Akkora volt a b�natja, hogy a palot�t gy�szfeket�be h�zatta.

H�t j�l van. Elindultak a fi�k, mentek hegyeken, v�lgyeken �t, minden�tt a v�rcseppek nyom�n, mert a kerttõl kezdve, ahogy onn�t kil�ptek, l�p�srõl l�p�sre v�rcseppek l�tszottak: a tolvaj hullatta el azokat. Addig mentek, mendeg�ltek, m�g egyszerre csak az �t h�romfel� v�lott. Mind a h�rom �tnak az elej�n volt egy kõoszlop. Az elsõ kõoszlopra ez volt �rva: “Aki ezen az �ton megy, visszaj�n." A m�sodik oszlopon ez �llott: “Aki erre megy, tal�n visszaj�n, tal�n nem j�n." A harmadikon: “Aki erre megy, sohasem t�r vissza t�bbet!"

Mondotta a legkisebb kir�lyfi

- No, �n a harmadik �ton megyek, j�tt�k-e velem? Mit mondhattak egyebet a b�tyjai? Sz�gyellett�k magukat, h�t õk is mentek vele a harmadik �ton. Lesz, ami lesz! Tov�bbmentek, mendeg�ltek a harmadik �ton, s �me, l�p�srõl l�p�sre l�tszottak a v�rcseppek. Azoknak a nyom�n mentek, s addig mentek, m�g egy �ri�si hegynek a tetej�re �rtek. Ottan �llott egy hatalmas m�rv�nykõ oszlop, az oszlopon egy vasgyûrû.

- Hiszitek-e - mondotta a legkisebb kir�lyfi -, hogy ez alatta m�rv�nykõ oszlop alatt van a tolvaj ? Emelj�k el inn�t ezt a k�vet !

Megpr�b�lta a legidõsebbik, meg sem tudta mozd�tani. Pr�b�lta a k�z�psõ, az sem. Akkor pr�b�lta a legkisebb kir�lyfi. Alig ny�lt hozz� az ujj�val, s feldõlt a m�rv�nykõ oszlop; mert h�t sz�rnyû nagy ereje volt a legkisebb kir�lyfinak.

Ahogy f�lremozdult a m�rv�nykõ oszlop, h�t alatta rettenetes s�t�t k�t t�tongott. Abb�l a s�t�t k�tb�l pedig csak �gy �radott az �gõ, forr� gõz.

- Ez bizonyosan annak a tolvajnak a lehelete - mondott�k a kir�lyfiak.

- No, fi�k - k�rdezte a legkisebbik kir�lyfi -, h�t m�r most melyik�nk ereszkedik al� ebbe a k�tba?

- Hiszen �n is lemehetek - mondotta a legidõsebb. �mb�tor jobb szerette volna õ is meg a m�sik is, ha a legkisebb kir�lyfi ereszkedik le, mert m�r haragudtak r� a nagy ereje miatt, s szerett�k volna, ha valamik�ppen elpusztulna. Szereznek egy hossz� k�telet, s azon le is eresztett�k a legidõsebbiket, de m�g csak a f�l �tra sem ereszkedett le a k�tba, felkiab�lt torkaszakadt�b�l:

- H�zzatok fel, mert mindj�rt porr� �gek! Sz�rnyû tûz van itt !

Visszah�zt�k azonnal. Akkor leeresztett�k a k�z�psõ fi�t, az is csak f�l �tra ereszkedett le, kiab�lta vissza:

- H�zzatok fel, mert mindj�rt porr� �gek!

Felh�zt�k azt is. Akkor azt mondotta a legkisebbik kir�lyfi:

- Most m�r eresszetek le engemet, de ak�rhogy kiab�lok, vissza ne h�zzatok. Lesz, ami lesz ! Egy �letem, egy hal�lom, addig meg nem nyugszom, m�g azt a tolvajt meg nem tal�lom!

H�t csakugyan nem is h�zt�k vissza, pedig bizony kiab�lt a legkisebb kir�lyfi is:

- No, most mindj�rt porr� �gek!

H�t leeresztett�k a k�t fenek�re, s onn�t egy gy�ny�rû sz�p orsz�gba l�pett ki a kir�lyfi. Ott mindj�rt l�tott egy sz�ps�ges sz�p palot�t. Nagy kert a k�zep�n. Ment egyenesen fel a palot�ba. Volt abban hetven szoba, ha nem t�bb. Ment egyik szob�b�l a m�sikba, n�zett erre, n�zett arra, nem l�tott egy eleven lelket. Azt�n, mikor m�r v�ges-v�gig ment a palot�n, akkor �rt egy ajt�hoz, amely nem volt nyitva. Bel�pett oda, s h�t mit l�t? Egy csudasz�p kir�lykisaszszony �lt a szoba k�zep�n, s j�tszadozott egy aranyalm�val. Hempergette a f�ld�n, azt�n fel-felkapta, dob�lta, labd�zott vele.

“Ez az alma az �n ap�m f�j�r�l val�" - mondotta mag�ban a kir�lyfi.

Azt�n egyszerre csak feln�zett a kir�lykisasszony, s hogy megl�tta a kir�lyfit, r�ki�ltott:

- H�t te kutya, hogy ker�lt�l ide, ahol m�g a mad�r se j�r?! Tudod-e, hogy ki lakik itten?

- Igen, ha megmondod.

- A huszonegy fejû s�rk�ny. Jaj neked, ha megtudja, hogy itt vagy, mert �ppen most ker�lt haza sebes�lten!

Mondotta a kir�lyfi:

- Tudom, hogy megsebes�lt, mert �n sebes�tettem meg. A v�re nyom�n j�ttem ide. Hol van?

Felelt a kir�lykisasszony:

- �n nem tudom, eredj a szomsz�d szob�ba, ott a h�gom. Õ tal�n tudja.

Bement a m�sik szob�ba, s h�t ott is egy csudasz�p kir�lykisasszony labd�zott egy aranyalm�val, s ahogy felpillantott a le�ny, az is r�ki�ltott:

- Hol j�rsz itt, te kutya, ahol m�g a mad�r se j�r?! Tudod-e, hogy ki lakik itten?

- Tudom m�r - mondotta a kir�lyfi -, a huszonegy fejû s�rk�ny, az, aki ezt az aranyalm�t lopta, s akit �n megsebes�tettem. Hol van? Hadd �l�m meg a cudart!

- Eredj csak, eredj a szomsz�d szob�ba, ott majd megmondj�k.

Bel�pett a szomsz�d szob�ba, s �m, ott is egy csudasz�p kir�lykisasszony volt: aranyalm�val labd�zott az is. De sz�p volt, vagy nem volt sz�p a k�t elsõ kir�lykisasszony, ez m�r csakugyan olyan sz�p volt, hogy a kir�lyfinak k�pr�zott a szeme a nagy sz�ps�g�tõl. Feln�zett r� ez a le�ny is, �s r�ki�ltott:

- H�t te kutya, hol j�rsz itt, ahol a mad�r se j�r?

De csak a k�rd�s volt ilyen, mikor j�l megn�zte a kir�lyfit, felugrott a f�ldrõl, nyak�ba sz�k�tt a kir�lyfinak, meg�lelte, megcs�kolta, s mondotta neki:

- Tudom m�r, hogy mi�rt j�tt�l. Ugye, te vagy az, aki megsebes�tette a huszonegy fejû s�rk�nyt? Az�rt j�tt�l, ugye, hogy meg�ljed?

- Az�rt - mondotta a legkisebbik kir�lyfi. - Hol van h�t?

- Ott fekszik a szomsz�d szob�ban - felelte a kir�lykisasszony. - Eredj be, de figyelmeztetlek, hogy ha a szeme nyitva van, akkor alszik, ha nincs nyitva; akkor nem alszik. Fej�n�l van egy palack v�z, a l�b�n�l egy m�sik palack v�z. Ha l�tod, hogy alszik, akkor a k�t palackot cser�ld el. Azt�n van az õ szob�j�ban sok-sok kard, ott l�gnak a falon, szebbn�l szebbek, f�nyesn�l f�nyesebbek, azok majd t�gedet megsz�l�tanak: “Vit�z, akassz le." De hozz� se ny�lj egyikhez se! �m van az ajt� megett egy rozsd�s kard, azt akaszd le, azzal azt�n csapj r� a huszonegy fejû s�rk�nyra. Amint r�csapsz, fel�bred. Akkor õ azt�n azt mondja neked: “Gyere ide, pajt�s, �lj le mell�m, egy�nk-igyunk." Megk�n�l azzal a palackkal, amelyik a l�ba mellett van, õ meg azt veszi, amelyik a feje mellett van. H�t hagyd, csak vegye! Te meg igy�l b�tran.

�gy tett a kir�lyfi, ahogy a le�ny tan�csolta, s a s�rk�ny, ahogy kiitta a palackot, felord�tott:

- Hej, cudarok, hitv�nyok, megcsaltatok !

Abban a pillanatban a kir�lyfi m�sodszor is ,r�csapott a kardj�val.

- No, m�g egyszer! - ny�sz�rg�tt a s�rk�ny. - Hadd legyen v�ge az �letemnek, ne k�nl�djak t�bbet!

Felelt a kir�lyfi:

- Az �n any�m egyszer sz�lt engemet, t�bbet nem v�gok r�d!

A huszonegy fejû s�rk�ny erre nagy m�rg�ben szertepukkant, a kir�lyfi meg visszament a le�nyokhoz, s mondotta nekik:

- No; le�nyok, most jertek velem, viszlek fel a felsõ vil�gba, mert tudom, hogy onnan rabolt el titeket a cudar s�rk�ny.

- Onn�t, onn�t - mondott�k a le�nyok. - Kir�ly le�nyai vagyunk mi!

Mielõtt elindultak volna, a legkisebbik le�ny f�lreh�vta a kir�lyfit, s mondotta neki:

- Ny�lj be ebbe a szekr�nybe, abban tal�lsz egy mandul�t, egy di�t, egy mogyor�t s egy l�szõr k�telet. Ezt vedd magadhoz, tedd el, s j�l vigy�zz r�, mert m�g sz�ks�ged lehet r�. Azt�n ha megcsalnak b�ty�id - mert hej, f�lek �n att�l, hogy meg fognak csalni t�gedet! -, egyet se b�sulj, majd megseg�t az isten. Ak�rmi t�rt�nj�k, �n v�rok r�d egy esztendeig s h�rom napig. Ha itt tal�lsz maradni az als� vil�gban, majd tal�lsz az aranysz�rûn h�rom b�r�nyt, k�t feket�t s egy feh�ret. Vigy�zz, hogy a feh�r b�r�nyt fogd meg, mert ha a feket�t tal�lod megfogni, akkor m�g egyszer olyan m�lyre esel le az alvil�gba, mint amilyen m�lyre est�l id�ig.

Ek�zben a k�thoz �rtek, ott a kir�lyfi felki�ltott a b�tyjaihoz:

- Eressz�tek le a k�telet!

Leeresztett�k a k�telet, s r��lt elõsz�r a legidõsebb kir�lyle�ny. A kir�lyfi meg, mik�zben h�zt�k felfel�, felki�ltott a legidõsebb b�tyj�nak:

- Ez a le�ny a ti�d !

Azt�n felh�zt�k a m�sodik kir�lyle�nyt, a kir�lyfi meg felki�ltott a k�z�psõ b�tyj�nak:

- Ez a le�ny meg a ti�d!

Harmadszor meg felh�zt�k a legkisebb kir�lyle�nyt, s akkor felki�ltott:

- Ez a le�ny pedig az eny�m!

Hanem a k�telet bizony negyedszer nem eresztett�k le. Igaza volt a kis kir�lyle�nynak. Amint fenn volt a h�rom kir�lyle�ny, a k�t kir�lyfi sz�pen hazament vel�k, ott az apjuknak azt hazudt�k, hogy az �ccs�k meghalt, õk az almatolvajt meg�lt�k, ott tal�lt�k ezt a h�rom kir�lyle�nyt.

S�rt szeg�ny kir�ly, siratta a legkisebb fi�t, de azt�n lassan-lassan megvigasztal�dott, elfelejtette legkedvesebb fi�t. S merthogy a legidõsebb fia elvette a legidõsebb kir�lyle�nyt, a k�z�psõ fia a k�z�psõ kir�lyle�nyt, mit gondolt, mit nem az �reg kir�ly: õ meg el akarta venni a legkisebb kir�lyle�nyt.

Azt mondotta a kicsi kir�lyle�ny:

- J�l van, kir�ly, �n a feles�ged leszek. De most m�g nem. V�rj egy esztendõt, h�rom napot, h�rom �r�t, ha azalatt nem j�n vissza a legkisebbik fiad, �m legyen, tartsuk meg a lakodalmat.

Ebbe bele is nyugodott a kir�ly.

H�t a szeg�ny kicsi kir�lyfival mi t�rt�nt? Mikor l�tta, hogy ut�na nem eresztett�k le a k�telet a b�tyjai, nagy b�val, b�nattal tov�bbment, s ahogy ment; mendeg�lt, egyszerre csakugyan el�rt az aranysz�rûre. Ott az aranysz�rûn szaladg�lt k�t fekete s egy feh�r b�r�ny. Nosza, ut�na a feh�r b�r�nynak! Szaladtak a b�r�nyok �sszevissza, meg-megfogta, meg �jra elszaladt a feh�r b�r�ny. Egyszerre m�gis, hogy, hogy nem, az egyik fekete b�r�ny akadt a kez�be, s ahogy a fekete b�r�nyt megfogta, s�llyedni kezdett vele a f�ld. Sz�llott al�bb, al�bb, leereszkedett a legals� vil�gba.

Ahogy le�rt, mindj�rt egy v�rosba �rkezett, ott a v�ros v�g�n bekopogtatott egy kicsi h�zba. Abban lakott egy �regasszony, att�l k�rt sz�ll�st. Az �regasszony �ppen akkor s�t�tt kenyeret, a kir�lyfi meg nagy csod�lkozva n�zte, hogy amint a kenyeret dagasztja az �regasszony, mindegyre belep�k a t�szt�ba.

- H�t te mi�rt p�ksz a t�szt�ba, �regany�m - k�rdezte a kir�lyfi -, mi�rt nem keversz vizet bele ?

- Hej, fiam, nagy oka van annak! - mondotta az �regasszony. - Dagasztan�k �n v�zzel j� sz�vvel, de nincs. Egy forr�sa van a v�rosnak, s abb�l nem kapunk vizet, mert abban a forr�sban lakik a tizenk�t fejû k�gy�, ennek minden h�ten egy embert kell adni, s csak �gy ad vizet. Most �ppen a szeg�ny kir�lyle�nyon van a sor.

Mondotta a kir�lyfi:

- �regany�m, adj nekem egy kors�t, hadd hozzak �n neked vizet. De jer velem, mutasd meg, hogy hol a k�t.

- Nem megyek �n, fiam, ha sohasem is l�tok vizet - mondotta az �regasszony. - Eredj, ha neked tetszik, majd valahogy megtal�lod a forr�st.

- J�l van, akkor megyek magam - mondotta a kir�lyfi, s el is indult.

Addig ment, am�g a forr�shoz �rt. H�t csakugyan ott volt a forr�s mellett a szeg�ny kir�lyle�ny egyed�l. Megk�t�zt�k egy szikl�hoz, s ott v�rta, v�rta szomor� sors�t, am�g majd kij�n a t�b�l a tizenk�t fejû k�gy�, s lenyeli. Odament a kir�lyfi, eloldotta a k�telet, s mondotta a kir�lyle�nynak:

- Ne f�lj, sz�p kir�lyle�ny, majd megv�delek �n, hanem elõbb engedd meg, hogy dûljek le az �ledbe, mert f�radt vagyok erõsen.

Le is hajtotta a fej�t a kir�lyle�ny �l�be, el is szundik�lt. Azalatt, am�g szendergett, a kir�lyle�ny leh�zta az ujj�r�l a gyûrûj�t, s a kir�lyfinak az �v�re k�t�tte. Azt�n egyszerre csak megmozdult a t�, j�tt a k�gy�, a kir�lyfi meg aludt m�lyen. S�rt a kir�lyle�ny, k�lt�tte, �bresztgette a kir�lyfit:

- Kelj fel, kelj fel, v�ge mind a kettõnknek!

De a kir�lyfi nem �bredt fel. Azt�n hullott a k�nnye, mint a z�poresõ, r�hullott a kir�lyfi arc�ra, s �me, fel�bredett att�l. Egyszeribe felugrott, kir�ntotta a kardj�t, s egy csap�ssal lev�gta a k�gy� fej�t.

- Oh� - mondotta a k�gy� -, azt hiszed, hogy csak ez az egy fejem van? Van �nnekem t�bb is! - s abban a pillanatban kiugrott egy m�sik feje. Lev�gta a kir�lyfi azt is. Azt�n egym�s ut�n t�z fej ugrott ki m�g a k�gy� test�bõl. Reggeltõl k�sõ estig v�gta, vagdalta a kir�lyfi, m�g v�gre lev�gta mind a tizenk�t fej�t. Akkor azt�n mind a tizenk�t fejbõl kiv�gta a nyelvet, beletette a tariszny�j�ba, a korsaj�t megmer�tette v�zzel, b�cs�t vett a kir�lyle�nyt�l, s visszament az �regasszonyhoz.

- Meg�ltem a k�gy�t - mondotta az �regasszonynak -, de hallod-e, �regany�m, el ne �rulj, errõl senki l�lek ne tudjon �m!

Ak�zben, hogy a kir�lyfi haza�rt a sz�ll�s�ra, kij�tt a kir�lyle�nynak az egyik testõre, egy �ri�si szerecsen, hadd l�ssa, hogy mi t�rt�nt: meg�lte-e m�r a k�gy� a kir�lyle�nyt? H�t �me, �l a kir�lyle�ny! No de egy�b se kellett a szerecsennek; sz�pen k�zen fogta a kir�lyle�nyt, hazavezette, s otthon eldicsekedett a kir�lynak, hogy õ �lte meg a k�gy�t, s hogy azt bizony�tsa, haza is hozta mag�val a k�gy� tizenk�t fej �t.

- Nem igaz ! Nem igaz ! - kiab�lt a kir�lyle�ny. - Nem õ �lte meg a k�gy�t! Egy idegen vit�z volt az, aki meg�lte.

- M�rpedig, le�nyom - mondotta a kir�ly -, �n annak �g�rtem a kezedet, aki meg�li a k�gy�t, aki megmenti a te �letedet. �me, ez a szerecsen hozta el a k�gy� tizenk�t fej�t, m�giscsak õ �lte meg azt.

- Nem, nem- mondotta a kir�lyle�ny -, nem leszek a feles�ge! Elõbb h�vd �ssze az orsz�gban, ah�ny vit�z van, �desap�m. Hadd �lljanak azok mind az udvarra, �n meg n�zem õket az ablakb�l. Akit �n majd megdobok aranyalm�val, az lesz a vit�z, annak leszek �n a feles�ge.

- H�t j�l van - mondotta a kir�ly -, telj�k a te kedved. Egyszeribe h�r�l adatta a kir�ly az eg�sz orsz�gban, hogy aki csak f�rfi van, j�jj�n az õ udvar�ba, mert a le�nya f�rjet akar v�lasztani, s annak lesz a feles�ge, akit megdob az aranyalm�val. Hiszen j�tt az orsz�gb�l, aki csak l�b�n tudott �llam f�rfiember: gr�fok, hercegek, b�r�k, v�logatott cig�nyleg�nyek. J�ttek mind, csak �gy hemzsegtek, ny�zs�gtek az udvaron. �szrevette ezt a kicsi kir�lyfi is, hogy mif�le sokadalom van a kir�ly udvar�ban. Õ is oda�llott a t�bbi k�z�. Ahogy megl�tta a kir�lyle�ny, egyszeribe megismerte, s megdobta az aranyalm�val. Erre azt�n felvezett�k a kicsi kir�lyfit a palot�ba.

- Ihol, �desap�m, ez a vit�z �lte meg a tizenk�t fejû k�gy�t!

De a szerecsen erõsk�d�tt : nem õ �lte meg, �me a bizonys�g, a k�gy�nak a tizenk�t feje.

- Igaz�n? - mondotta a kir�lyfi, s belen�zett a k�gy�fejekbe. - H�t azt�n a nyelvek hol vannak? Ha egy b�r�nynak a fej�t lev�god, vajon beh�zza-e az a nyelv�t? Tegy�nk csak pr�b�t!

Hoztak egyszeribe egy b�r�nyt, a kir�lyfi lev�gta a fej�t, s �me, a b�r�ny kett�harapta a nyelv�t.

- No, l�tod-e? A b�r�nyn�l csak b�trabb a k�gy�, s m�g a b�r�ny sem h�zza vissza a nyelv�t. - Azzal a tariszny�j�ba ny�lt, kivette a tizenk�t nyelvet. - Ihol, itt van az �n bizonys�gom!

Ahogy ezt l�tta a kir�ly, egyszeribe kikergette palot�j�b�l a szerecsent, s mondotta a kir�lyfinak:

- No, fiam, nem tudom, ki vagy, mi vagy, kinek a fia vagy, de �n meg�g�rtem, hogy annak adom a le�nyomat, aki megmenti az �let�t. Akarod-e? Vagy valami egyebet k�v�nsz?

- �n azt k�v�nom tõled - mondotta a kir�lyfi -, hogy vitess fel engem a felsõ vil�gba.

- H�t fiam - mondotta a kir�ly -, neh�z dolgot k�v�nsz tõlem, de amit csak tehetek, megteszek. Mondok neked valamit: n�zd, itt a palot�mmal szemben van egy magas hegy; azon a hegyen van egy fa; azon a f�n egy sas f�szkel. Mindig ott �l�lkodik a fa k�r�l egy sz�rnyû nagy k�gy�; a k�gy�nak tizennyolc feje van. Ha ezt a k�gy�t meg�l�d, bizony mondom neked, hogy a sasok h�l�b�l felvisznek a felsõ vil�gba.

Nem mondatta ezt k�tszer a kir�lyfi, ment egyenesen arra a helyre, az al� a fa al�. H�t �ppen j�tt a k�gy�, akart feltekerõzni a f�ra; abban a pillanatban a kir�lyfi kir�ntotta a kardj�t, lev�gta a k�gy�nak egy fej�t. De v�ghatta: maradt m�g tizenh�t.

S�t�t este lett, m�g mind, valamennyi fej�t lev�gta. Akkor azt�n sz�rnyû f�radtan elter�lt a f�ld�n. Elaludt. L�tt�k ezt a f�r�l a sasfi�k, lesz�llottak, s sz�rnyukkal legyezgett�k a kicsi kir�lyfit. Azt�n j�ttek az �reg sasok, s ahogy l�tt�k a vit�zt s mellette a sasfi�kat, nagy m�rgesen r� akartak csapni, hogy meg�lj�k. Azt hitt�k, hogy ellens�g.

- Ne b�nts�k! - k�ny�r�gtek a sasfi�k. - Hiszen õ �lte meg a tizennyolc fejû k�gy�t.

Erre az �reg sasok is kiterjesztett�k a sz�rnyukat, legyezgett�k sz�pen csendesen a kir�lyfit. Mikor azt�n fel�bredett, k�rdezt�k az �reg sasok:

- No, te vit�z, hallottuk, hogy megmentetted a fiaink �let�t; mit k�v�nsz ez�rt?

- Nem k�v�nok �n semmi egyebet - mondotta a kir�lyfi -, csak vigyetek fel a felsõ vil�gba.

- Hiszen felvisz�nk mi j� sz�vvel - felelt�k a sasok -, de elõbb negyven hord�t t�lts meg v�zzel, negyven bivalyt v�gass le. Csak ennyi v�zzel s ennyi h�ssal indulhatunk el arra a nagy �tra.

No, hiszen nem volt ez nagy dolog! Visszament a kir�lyfi a kir�lyhoz. Mondotta, hogy mit k�v�nnak tõle a sasok. Bezzeg hogy a kir�ly egyszeribe megt�ltetett negyven hord�t v�zzel, lev�gatott negyven bivalyt, s azt a sok hord�t s h�st felrakt�k a sasokra, a kir�lyfi meg fel�lt egyre, s nagy surrog�ssal-hurrog�ssal, rettenetes sz�rnycsattog�ssal elindultak a sasok fel a felsõ vil�gba. M�r-m�r �ppen fel�rkeztek, mikor visszafordult a sas, �s k�rogott

- Ur�, ur� ! - ami annyit jelentett, hogy : h�st ! De bizony m�r egy fal�s sem volt. Mit tehetett a szeg�ny kir�lyfi? Lev�gott a combj�b�l egy darab h�st. Odany�jtotta a sasnak, az lenyelte. Abban a pillanatban fenn is voltak a felsõ vil�gban. Ott azt�n lesz�llott a kir�lyfi, elindult, de bizony s�nt�tott szeg�ny.

- H�t t�ged mi lelt, fiam? - k�rdezte a sas.

- Engem bizony semmi sem - mondotta a kir�lyfi -, csak az utols� fal�s h�st, amit neked adtam, a combomb�l v�gtam ki.

- Bizony, ha onn�t, vissza is adom - mondotta a sas. S egyszeribe kik�pte a h�st, azt�n visszaragasztotta a kir�lyfinak a combj�ra. Nem volt semmi baja. Mehetett tov�bb. Elb�cs�zott a sasokt�l, ment, mendeg�lt, s amint ment, tal�lkozott egy p�sztoremberrel.

- Hallod-e, f�ldi - mondotta a p�sztorembernek a kir�lyfi -, cser�lj�nk ruh�t!

A p�sztor szeme k�z� kacagott a kir�lyfinak. Azt hitte, hogy cs�fol�dik vele. De mikor l�tta, hogy ennek bizony fele sem tr�fa, levetette a ruh�j�t, a kir�lyfi is az �v�t. Cser�ltek, azt�n tov�bbment a kir�lyfi, s amint ment, mendeg�lt, tal�lt az �ton egy b�r�nyt. Azt megfogta, meg�lte, a bõr�t leny�zta, s �gy, amint volt, a fej�re h�zta a b�r�ny bõr�t. Tov�bbment, mendeg�lt, s be�rt abba a v�rosba, ahol az apja lakott, de nem ment a palot�ba, hanem ment egyenesen az elsõ szab�mesterhez. Az�rt ment hozz�, hogy fogadja be õt.

- Nem fogadlak �n - mondotta a szab�mester, mikor r�n�zett a fej�re. Azt hitte, hogy valami ut�latos baja van a fej�nek. De a mesterleg�nyek megsajn�lt�k a szeg�ny fi�t, s addig besz�ltek, hogy �gy meg �gy, m�g a szab�mester m�gis felfogadta. Hiszen j� lesz; ha egy�bre nem, vizet hordani.

Ek�zben telt-m�lt az idõ, k�zelgett a nap, amikor a kir�lyle�nynak be kellett v�ltani a szav�t, merthogy eltelt egy esztendõ. M�g csak h�rom nap volt h�tra. F�rjhez kellett mennie az �reg kir�lyhoz. Mondotta is a kir�ly:

- No, k�sz�lj a lakodalomra, mert l�tod, nem jõ vissza a fiam.

- J�l van - mondotta a le�ny -, de elõbb csin�ltass nekem egy aranyruh�t, amelyen rajta van a f�ldnek minden vir�ga, amit sem oll�val nem v�gtak, sem tûvel nem varrtak, s amely belef�r egy di�ba. De h�rom nap alatt k�szen legyen �m!

Egyszeribe h�vatta a kir�ly az elsõ szab�mestert, azt, akin�l a fia szolg�lt, s mondotta neki:

- Hallod-e, szab�, h�rom nap alatt csin�lj nekem ilyen meg ilyen ruh�t, mert k�l�nben kar�ba h�zatom a fejedet! Hej, istenem, nagy b�b�nat nehezedett a szab� fej�re!

Alig l�tott haza a nagy b�natt�l. K�rdezt�k a leg�nyek:

- Mi baj, mester uram?

- �, ne is k�rdj�tek, �gysem tudtok rajtam seg�teni! Hi�ba faggatt�k, nem felelt. Azt�n k�rdezte a kir�lyfi.

- Hallod-e, m�g te is mersz k�rdezni engem? Mit akarsz? Azt hiszed, hogy te tudsz rajtam seg�teni, ha a leg�nyek nem tudnak?

De addig besz�lt, addig alkalmatlankodott a kir�lyfi, hogy v�gre is kiny�gte a szab� az õ nagy baj�t. Mondotta a kir�lyfi:

- Hiszen csak b�zd r�m, majd eligaz�tom �n a dolgodat! Hozass nekem egy fert�ly p�link�t, azt�n egy font di�t, �s senki se legyen velem a mûhelyben. Hagyj engem egyed�l.

- H�t j�. - A szab� hozatott, amit k�v�nt a kir�lyfi, azt�n mag�ra hagyt�k. A kir�lyfi pedig le�lt az asztal mell�, evett, ivott, m�snap reggel pedig elõvette azt a di�t, amelyiket a kicsi kir�lyle�ny adott volt neki, s ebbõl kih�zta a ruh�t; rajta volt azon a f�ldnek minden vir�ga, nem volt azon nyoma sem oll�v�g�snak, sem varr�snak. Gy�ny�rû sz�p ruha volt, amilyent m�g a vil�g nem l�tott.

- Ihol - mondotta a szab�nak -, nesze, vigyed a ruh�t a kir�lyhoz.

Vitte a szab� a ruh�t, �tadta; mikor azt�n megl�tta a kicsi kir�lyle�ny, egyszeribe nagyot dobbant a sz�ve. Mondotta mag�ban: “Most m�r tudom, hogy itt van a kir�lyfi!

Azon a napon, ahogy ez t�rt�nt, a kir�ly a fiaival kilovagolt a r�tre, ahol nagy lovagi j�t�k volt. Ahogy ezt meghallotta a kicsi kir�lyfi, el�getett egy sz�lat abb�l a l�szõr k�t�lbõl, amit a kicsi kir�lyle�ny adott neki, s �m, egyszeribe csak el�be toppant egy aranyszõrû paripa. Azon az aranyszõrû parip�n volt egy vit�zi g�nya, amelyen rajta volt a f�ldnek minden vir�ga. Azt hirtelen mag�ra vette a kicsi kir�lyfi, felpattant a l�ra, s kir�ppent a mezõre, sebes sz�ln�l sebesebben, m�g a gondolatn�l is sebesebben. Azt�n õ is beleelegyedett a lovagi j�t�kba, ugratta a lov�t, kereszt�lugratott a t�bbi vit�znek a lov�n. Azok meg nyargaltak ut�na veszett�l, de egy sem tudta utol�rni. Mikor azt�n j�l kif�rasztotta valamennyit, egyet fordult, s hirtelen eltûnt, mintha a f�ld nyelte volna el. Mikor hazament a kir�ly, mondotta a kicsi kir�lyle�nynak:

No, k�szen van a ruha, h�t most k�sz�lj a lakodalomra.

- Nem - mondotta a kicsi kir�lyle�ny -, el�bb m�g csin�ltass egy olyan ruh�t, amelyen rajta van az �g minden

csillag�val, amit sem oll� nem v�gott, sem tû nem varrt. De h�rom nap alatt m�gis k�szen legyen !

H�vatta a kir�ly a szab�t, mondotta, hogy milyen ruh�t akar. Az meg hazament, de m�r nem b�sult olyan erõse: mint azelõtt. Egyszeribe mondotta a kicsi kir�lyfinak, hogy mi a kir�ly parancsolatja.

- Sebaj -- mondotta a kicsi kir�lyfi -, csak hozass egy mandul�t, h�rom nap alatt k�szen lesz a ruha.

Azzal be�lt a szob�j�ba, ottan elõvette azt a mandul�t - amit õ hozott volt mag�val. Kinyitotta sz�pen, kih�zta belõle a ruh�t, amelyiken rajta volt az �gnek minden csillag. Szebb volt m�g, mint a m�sik.

Reggel j�tt be a szab�; k�sz volt a ruha. Vitte egyenese a kir�lyhoz, az meg �ltaladta a kicsi kir�lyle�nynak. Azt�n fiaival ism�t kiment a r�tre, merthogy folytatt�k a lovagi j�t�kot. De �m, ott termett k�z�tt�k az idegen vit�z is aranyszõrû parip�n. Ruh�j�n az �gnek minden csillaga ott ragyogott. Nyargalt erre-arra, jobbra-balra a t�bbi vit�zek k�z�tt. �t-�tugratott azokon, bolond�totta, csalta õket az idegen vit�z. Azt�n egyet fordult hirtelen, s eltûnt, mintha a f�ld nyelte volna el.

Hazament a ,kir�ly; egyenesen a kicsi kir�lyle�nyhoz, s mondotta neki:

- No, de most m�r csakugyan k�sz�lj a lakodalomra!

- K�sz�l�k, k�sz�l�k - mondotta a kir�lyle�ny -, de m�g kell egy ruha. Azon a ruh�n legyen rajta a tenger minden hal�val. Oll� ne v�gta, tû ne varrotta azt a ruh�t, s h�rom nap alatt m�gis k�szen legyen!

Hiszen k�szen is volt az a ruha, nem h�rom nap, de egy nap alatt, de most m�r nem a szab� vitte a palot�ba, hanem maga a kicsi kir�lyfi. Ahogy felvitte s �ltaladta, arra k�rte a kir�lyt a kicsi kir�lyfi (akit bezzeg hogy nem ismert meg az apja, hiszen b�r�nybõr kucsma volt a fej�n), hogy fogadja be õt szak�csinasnak. Be is fogadta.

M�g aznap, amikor be�llott a kicsi kir�lyfi a szolg�latba, este felj�tt a palot�ba a kir�ly tizenk�t tan�csosa, hogy mulattass�k a kir�lyt. Az volt a szok�s, hogy minden este valamelyik elmondott egy mes�t.

- H�t ki mond ma mes�t? - k�rdezte a kir�ly.

A tan�csosok �sszen�ztek, azt�n v�gre kiny�gte valamelyik.

- Fels�ges kir�lyom, mi m�r egyetlenegy mes�t sem tudunk; amit tudtunk, mind elmondottuk.

Akkor a kir�ly ki�zent az udvarra, hogy j�jjenek be az, inasok, mindenf�le csel�dek, h�tha azok k�z�l tud valamelyik valami �rdekes mes�t. De bizony azok k�z�tt sem akadt egy sem, mert azok is m�r mes�ltek sokat, sokat a kir�lynak. Kifogytak a mes�bõl.

- H�tha tud tal�n az a szak�csinas, aki �ppen ma j�tt ide - mondotta a kir�ly.

Egyszeribe beh�vatt�k a kicsi kir�lyfit, s k�rdezte a kir�ly

- No, fiam, tudsz-e te valami mes�t?

- �n tudok - mondotta a kicsi kir�lyfi. - El is mondom a mes�t, de csak azzal a f�lt�tellel, hogy am�g �n mes�lek senki a szob�b�l el nem t�vozik. Z�rjanak be minden ajt�t a kulcsokat meg adj�k �t nekem. Akinek valami dolga van most v�gezze el.

Ahogy ezt meghallotta a kir�ly, mindj�rt gyan�t fogy vajon nem a kicsi kir�lyfi-e az inas? De nem sz�lott se mit, sz�pen le�ltek mind; a kicsi kir�lyfi meg�llott a szoba k�zep�n, s elkezdette a mes�t. Ott voltak a b�tyjai is, s õ meg mondta sz�pen, ahogy a mes�t szokt�k mondani: "Volt egyszer egy kir�ly, annak h�rom fia s egy aranyalmaf�ja."

' f�ja." Azt�n mondotta tov�bb, v�gig a mes�t, m�rmint hogy a val�s�got, �gy, ahogy t�rt�nt.

A kir�lynak csak megeredt a k�nnye, hullott, hullott szakadatlan, merthogy abban a mes�ben az õ t�rt�net�re ismert, �gy hasonl�tott ez ahhoz. Mikor azt�n a kicsi kir�lyfi od�ig �rt a mesemond�sban, hogy mit tettek vele b�tyjai felugrott a nagyobbik, s mondotta:

- Nekem ki kell mennem! Nyiss�k ki az ajt�t!

Mondotta a kicsi kir�lyfi:

Am�g a mes�nek v�ge nincs, addig inn�t senkinek se szabad kimenni. Ha pedig nem hinn�tek, hogy ez a mese igaz, amit �n elmondok, h�t mindj�rt elhiszitek, mert �gy tudj�tok meg, hogy �n a kir�ly legkisebbik fia vagyok.

Azzal ledobta fej�rõl a b�r�nybõr sapk�t, t�rdre esett apja elõtt, megcs�kolta a kez�t, ez meg a kebl�re �lelte, cs�kolta, s�rt, mint egy gyermek, hogy �me, �jra l�thatja halottnak v�lt fi�t. Bezzeg hogy m�snap megtartott�k a lakodalmat, m�rmint a kicsi kir�lyfi meg a kicsi kir�lyle�ny lakodalm�t.

Ott voltam �n is a lakodalmon, de ezt ak�r hiszitek, ak�r nem hiszitek, nekem bizony mindegy !