Volt egyszer egy aranyos kisl�ny, mindenki szerette, aki csak l�tta, de legjobban m�gis a nagymam�ja. Azt sem tudta, mit adjon neki, mivel keresse a kedv�t kis unok�j�nak. Egyszer egy sz�p piros b�rsonysapk�t vett neki aj�nd�kba, s mivel az olyan j�l �llt a kisl�nynak, hogy azont�l mindig csak azt hordta, el is nevezt�k r�la Pirosk�nak. Egyszer azt mondja neki az �desanyja: "Gyere csak, kisl�nyom! Itt ez a kal�cs �s egy �veg bor, vidd el a nagymam�nak. Beteg is, gyenge is, j�l fog esni neki ez a n�h�ny falat. Indulj el j� kor�n, m�g miel�tt be�ll a h�s�g. Ha kim�sz az utc�ra, viselkedj rendesen, ne t�rj le az �tr�l, mert eleshetsz, �s elt�rheted az �veget, �s akkor a nagymam�nak semmi sem marad. �s ha bel�psz a szob�ba, ne felejts el k�sz�nni neki, �s ne kukkants be el�bb minden sarokba!"
"Minden �gy lesz, ahogy mondod", felelte Piroska az �desanyj�nak, �s meg�lelte b�cs�z�ul. A nagymama azonban benn lakott az erd�ben, f�l�r�nyi j�r�sra a falut�l, ahol Piroska lakott. Nos h�t, amint a kisl�ny az erd� s�r�j�be �rt, tal�lkozott a farkassal. Mivel azonban nem tudta, hogy milyen gonosz �llattal van dolga, nem f�lt t�le. "J� napot, Piroska", k�sz�nt r� a farkas. - "Neked is, kedves farkas." - "Hov� igyekszel ilyen kor�n, kedves Piroska?"
- "A nagymam�mhoz." - "Azt�n mit viszel a k�t�nyedben?" "Kal�csot �s bort. Tegnap s�t�tte �desany�m; a nagymam�m beteg is, gyenge is, j�t fog tenni neki az �tel-ital, egy kicsit er�re kap majd t�le." -"Piroska, hol lakik a nagymam�d?" - "K�r�lbel�l m�g egy negyed�r�nyi j�r�sra innen, benn az erd� s�r�j�ben, a h�rom nagy t�lgyfa alatt �ll a h�za. Mogyor�s�v�ny veszi k�r�l, biztosan ismered te is", magyar�zta gyan�tlanul Piroska. A farkas azt gondolta mag�ban: "Ez a zsenge fiatal l�nyka finom falat, sokkal jobban �zlik majd, mint az �regasszony. Furfangosan kell hozz�l�tni, hogy mind a kett�t meg tudjam kaparintani." Egy darabig sz�tlanul poroszk�lt h�t Piroska mellett, majd �gy sz�lt: "Piroska, �szre sem veszed, mennyi sz�p vir�g vir�t k�r�l�tt�nk? Mi�rt nem n�zel sz�t egy kicsit? Azt hiszem, nem is hallod, milyen sz�pen dalolnak a madarak! �gy m�sz itt mellettem, mintha az iskol�ba menn�l, pedig h�t milyen vid�m az �let idekint az erd�ben!" Piroska felpillantott, �s amikor megl�tta, hogyan t�ncolnak a napsugarak a f�k k�z�tt, �s mennyi vir�g tark�llik a f�k t�v�ben, azt gondolta mag�ban: "Ha viszek a nagymam�nak egy csokor vir�got, m�g �r�met is okozok neki; m�g �gyis kor�n van, teh�t id�ben oda fogok �rni". �gy azut�n let�rt az �sv�nyr�l, bement a f�k k�z�, �s vir�got szedett. �s amikor let�pett egyet, �gy gondolta, hogy m�g beljebb az erd�ben m�g sokkal szebbeket l�t. Leszak�totta h�t azokat is, de k�zben egyre messzebb t�rt le az �tt�l az erd� m�ly�be. Hanem a farkas k�zben egyenesen a nagymama h�za fel� igyekezett, �s kopogtatott az ajt�n. "Ki az", k�rdezte a nagymama az �gyb�l. - "�n vagyok az, Piroska", v�laszolta a farkas, "kal�csot hoztam, meg egy �veg bort, nyisd ki az ajt�t!" - "Csak nyomd meg a kilincset", ki�ltotta a nagymama, "t�l gyenge vagyok ahhoz, hogy felkeljek." A farkas megnyomta a kilincset, kiny�lt az ajt�, �s � an�lk�l, hogy egy sz�t sz�lt volna, egyenesen odal�pett az �gyhoz, �s bekapta a nagymam�t. Ezut�n felvette a ruh�it, fej�re tette a f�k�t�j�t, befek�dt a hely�re az �gyba, �s beh�zta az �gyf�gg�nyt.
Piroska meg azalatt a vir�gszed�ssel volt elfoglalva. Csak amikor m�r olyan nagy volt a csokor, hogy tartani is alig tudta, akkor jutott megint esz�be a nagymama, nosza sietett is hozz�. Nagyon elcsod�lkozott, hogy az ajt�t t�rva-nyitva tal�lta, �s amikor bel�pett a szob�ba, olyan furcs�n �rezte mag�t, hogy azt gondolta: "�rdekes, hogy milyen szorong�s vett er�t rajtam ma, pedig m�skor olyan sz�vesen j�v�k a nagymam�hoz!" Mindenesetre sz�p hangosan �gy k�sz�nt: "J� reggelt, nagymama!" V�lasz azonban nem �rkezett. Akkor odament az �gyhoz, �s sz�th�zta a f�gg�nyt: ott fek�dt a nagymama, a f�k�t�je m�lyen a szem�re volt h�zva, �s olyan furcsa volt.
- "Jaj, nagymama, milyen nagy a f�led!" - "Hogy jobban halljam, amit besz�lsz!" - "Jaj, nagy-mama, milyen nagy a szemed!"
- "Hogy jobban l�ssalak!" - "Jaj, nagymama, milyen nagy a kezed!" - "Hogy jobban megfoghassalak!" - "Jaj, nagymama, de sz�rny� nagy sz�jad van!" - "Hogy jobban bekaphassalak!"
- Alighogy ezt ki�ltotta, a farkas kiugrott az �gyb�l, �s bekapta szeg�ny Pirosk�t.
Amint a farkas �tv�gy�t csillap�totta, visszab�jt az �gyba, �s m�ly �lomba mer�lt. �gy horkolt, hogy csak �gy rezegtek t�le a h�z ablakai. A vad�sz �ppen arra j�rt, �s azt gondolta mag�ban: "Ejnye, de hangosan horkol ez az �regasszony. Csak nincs valami baja? M�r csak megn�zem!" Bemegy a szob�ba, �s amikor az �gyhoz l�p, h�t l�tja, hogy ott fekszik a farkas.
"Megvagy, v�n gonosztev�! Mennyit kerestelek! No most el nem menek�lsz!" M�r �ppen emelte a pusk�j�t, hogy l�j�n, amikor esz�be jutott valami: h�tha ez a gonosz fenevad felfalta a nagymam�t, �s tal�n m�g meg lehetne menteni. Nem l�tt h�t, hanem el�vett egy oll�t, �s nekil�tott felv�gni az alv� farkas has�t. Alig v�gott bele, m�ris megpillantotta a piros sapk�t, majd nemsok�ra mag�t Pirosk�t is. Ki is ugrott a kisl�ny, �s �gy ki�ltott:
"Jaj, de f�ltem! Olyan s�t�t volt a farkas gyomr�ban!" Ut�na el�ker�lt a szeg�ny nagymama is, m�g �lt, de m�r alig szuszogott. Piroska gyorsan nagy k�veket hozott, megt�mt�k vel�k a farkas has�t. Amikor fel�bredt az ordas, el akart menek�lni, de a k�vek olyan nehezek voltak, hogy leh�zt�k a f�ldre, lerogyott, �s elpusztult. Mind a h�rman el�gedettek voltak: a vad�sz leny�zta a farkas bund�j�t, �s hazavitte; a nagymama megette a kal�csot, megitta a bort, amit Piroska hozott neki, �s meg is gy�gyult t�le; Piroska pedig megfogadta mag�ban: "Soha t�bb� nem t�rek le az �tr�l, �s nem szaladg�lok be az erd�be, ha egyszer �desany�m megtiltotta."