�lt egyszer egy messzi-messzi orsz�gban egy gazdag ember a feles�g�vel meg a kisl�ny�val. Az asszony egyszer csak megbetegedett. �rezte, hogy nem sok ideje van h�tra. Odah�vatta beteg�gy�hoz egyetlen le�nyk�j�t, �s �gy sz�lt hozz�:

- Kedves gyermekem, nekem most el kell b�cs�znom tõled, nem vigy�zhatok r�d, nem oltalmazhatlak tov�bb. De magam helyett itt hagyok neked egy j� tan�csot. L�gy mindig j� �s j�mbor, akkor mindig j�ra fog fordulni a sorsod, �s boldog lesz az �leted.

Azzal lehunyta a szem�t, �s meghalt.

A l�nyka minden �ldott nap kiment az �desanyja s�rj�hoz. Mindig j� volt, mindig j�mbor volt. Megj�tt a t�l, feh�r leplet bor�tott a temetõre, azt�n megj�tt a tavasz �jra fels�t�tt a nap, kiz�ld�lt a hat�r, �s a gazdag ember �j asszonyt hozott a h�zhoz.

Ennek az asszonynak m�r volt k�t l�nya, azok is vele j�ttek. Arcuk sz�p feh�r volt, de a sz�v�k cs�nya fekete. S att�l fogva neh�z sora lett a szeg�ny �rva l�nynak. Mostohatestv�rei, ahol csak tudt�k, b�ntott�k; õk maguk eg�sz nap a t�k�r elõtt p�v�skodtak, s hol ez�rt, hol az�rt szalasztott�k a h�gukat, �gyhogy egyetlen percig sem volt nyugta tõl�k. V�g�l azt�n egy sz�p napon az egyik azt mondta:

- Mit �l itt vel�nk a szob�ban ez a buta liba? Aki enni akar, szolg�ljon is meg �rte. Konyhal�nynak meg nem itt a helye!

Elvett�k a sz�p ruh�j�t, �cska sz�rke szokny�t, neh�z facipõt adtak r�, �s kikergett�k a konyh�ba. Ott azt�n dolgozhatott l�t�st�l vakul�sig. Kora hajnalban kelt, vizet hordott, t�zet rakott, f�t v�gott, fõz�tt, mosott; ami piszkos munka volt, mind neki kellett v�geznie.

R�ad�sul a mostohatestv�reinek semmi nem tetszett �gy, mint ha cs�fot ûzhettek belõle. Ujjal mutogattak kopott ruh�j�ra, hitv�ny saruj�ra �gy mondogatt�k:

- L�m csak, hogy kics�pte mag�t a k�nyes kisasszony!

�s j�t nevettek rajta.

M�g ha be�rt�k volna ennyivel! De nem �rt�k be; egyre csak azon j�rt az esz�k, hogyan okozhatn�nak neki min�l t�bb bajt, keserûs�get. Est�nk�nt kihoztak a kamr�b�l egy szakajt� bors�t vagy lencs�t, belesz�rt�k a hamuba, �s r�parancsoltak:

- Ezt reggelre mind kiszedd, vagy jaj lesz neked!

Szeg�ny l�ny m�r alig �llt a l�b�n a f�radts�gt�l, m�gsem b�jhatott �gyba, ott kellett kuporognia a tûzhely mellett a hamuban, �s bors�t, lencs�t szemelnie. Piszkos is volt, poros is volt mindig; ez�rt azt�n elnevezt�k Hamupipõk�nek.

T�rt�nt egyszer, hogy a gazdag ember v�s�rba k�sz�lt, �s megk�rdezte a k�t mostohal�ny�t, mit akarnak v�s�rfi�nak.

- Sz�p ruh�t! - felelte az egyik.

- Gy�ngy�t, gy�m�ntot! - felelte a m�sik.

- H�t neked mit hozzak, Hamupipõke? - k�rdezte az apjuk.

- Nekem, �desap�m, az elsõ gallyat, amelyik hazafel� j�vetedben a kalapodhoz �tõdik.

A gazdag ember megvette a k�t mostohal�ny�nak a sz�p ruh�t meg a gy�ngy�t �s gy�m�ntot, azt�n hazaindult. Egy cserj�sen �t vezetett az �tja. Ahogy kereszt�llovagolt rajta, egy mogyor��g nekicsap�dott a kalapj�nak. Let�rte, �s mag�val vitte.

Mikor haza�rt, mindenkinek. odaadta, amit hozott: k�t mostohal�ny�nak a dr�ga v�s�rfi�t, Hamupipõk�nek meg a mogyor��gat.

A l�nyka megk�sz�nte az aj�nd�kot, kiment a temetõbe, �s el�ltette az �desanyja s�rj�ra. Keservesen s�rt k�zben, hullott a k�nnye, mint a z�por. A mogyor�vesszõ gy�keret eresztett, �s csakhamar sz�p kis f�v� sarjadt. Hamupipõke napj�ban h�romszor kil�togatott a temetõbe, le�lt az �desanyja s�rhalm�ra, �s elpanaszolta neh�z sors�t. Olyankor mindig egy h�feh�r mad�r sz�llt a mogyor�f�csk�ra. Hamupipõk�nek csak ki kellett mondania, ha valamit k�v�nt, s a mad�r nyomban ledobta neki, amit k�rt.

Abban az idõben az orsz�g kir�lyfia nagy �nneps�get rendezett. H�rom eg�sz napra sz�lt a vigass�g. Megh�vt�k r� az orsz�g minden sz�p l�ny�t, hogy a kir�lyfi k�z�l�k v�lasszon mag�nak feles�get.

A mostohal�nyoknak egyszeriben j�kedv�k kerekedett, amikor megtudt�k, hogy õk is hivatalosak a mulats�gba. Beki�ltott�k Hamupipõk�t, �s r�parancsoltak:

- F�s�ld meg sz�pen a hajunkat! Pucold f�nyesre a cipõnket! Kapcsold be a ruh�nk derek�t! Lagziba megy�nk a kir�lyi palot�ba.

Hamupipõke mindent megtett, amit csak k�v�ntak, de amikor nem l�tt�k, egyre csak s�rdog�lt, mert bizony õ is sz�vesen elment volna t�ncolni. V�g�l megk�rte a mostohaanyj�t, engedje el a b�lba.

- T�ged, Hamupipõke? - csod�lkozott a mostoh�ja. - Elment az eszed? Csupa szutyok, �s lagziba k�v�nkozik; hallottak m�r ilyet? Hogyan akarsz t�ncolni. ha se ruh�d, se cipõd nincs hozz�?

A l�nyka tov�bb k�rlelte, a mostoh�ja meg v�g�l is elunta a rim�nkod�st; azt mondta:

- J�l van, kisz�rok neked ide egy t�l lencs�t a hamuba; ha k�t �ra alatt kiv�logatod, vel�nk j�hetsz.

Hamupipõke megv�rta, m�g a mostoh�ja visszamegy a szob�ba; akkor kiosont a kertbe, �s elki�ltotta mag�t:

- Galambok, gerl�k, �gi mad�rk�k, gyertek, gyertek, seg�tsetek v�logatni!

Az ocs�t szapor�n egy�tek,
a jav�t meg az ed�nybe tegy�tek!

A levegõ egyszeriben tele lett suhog�ssal, sz�rnycsattog�ssal. A konyhaablakon ber�ppent k�t feh�r galamb, azt�n egy csapat gerle, azt�n ah�ny mad�r csak volt a k�rny�ken, az mind ott surrogott-burrogott a hamu k�r�l. A galambok b�logattak a fejecsk�j�kkel, j�rt a csõr�k szorgalmasan, pik-pik-pik; nekil�tott a munk�nak a t�bbi mad�r is; pik-pik-pik, hordt�k szapor�n az �p szemeket a t�lba.

Nem telt bele egy eg�sz �ra, m�r k�szen is voltak, �s kirep�ltek az ablakon, sz�tsz�r�dtak az �g alatt, mintha ott se j�rtak volna.

Hamupipõke boldogan szaladt be a t�llal a mostohaanyj�hoz. Azt hitte, most m�r õ is mehet a lagziba.

A mostohaanyja v�gigm�rte, �s fitym�lva elb�zta a sz�j�t.

- Mit gondolsz? Hiszen t�ncolni sem tudsz! Csak kinevetn�nek!

Hamupipõke s�rva fakadt. A mostoha gondolta, ad neki valami �j munk�t, legal�bb addig sem l�tja a keserg�s�t. Kiment a konyh�ba, kisz�rt k�t s�l k�lest a hamuba.

- Ha ezt a k�t t�l k�lest egy �ra alatt kiv�logatod, nem b�nom, vel�nk j�hetsz.

Az pedig lehetetlen feladat volt, hiszen a k�les m�g a lencs�n�l is apr�bb szemû. Hamupipõke azonban, ahogy mostoh�ja visszament a szob�ba, kiosont a kertbe, �s megint elki�ltotta mag�t:

- Galambok, gerl�k, �gi mad�rk�k, gyertek, gyertek, seg�tsetek v�logatni!

Az ocs�t szapor�n egy�tek,
a jav�t meg az ed�nybe tegy�tek!

A levegõ ism�t megtelt suhog�ssal, sz�rnycsattog�ssal. A konyhaablakon ber�ppent k�t feh�r galamb, azt�n egy csapat gerle, azt�n ah�ny mad�r csak volt a k�rny�ken, az mind ott surrogott-burrogott a hamu k�r�l. A galambok b�logattak a fejecsk�j�kkel, j�rt a csõr�k szorgalmasan, pik-pik-pik; nekil�tott a munk�nak a t�bbi mad�r is; pik-pik-pik, hordt�k szapor�n az �p szemeket a t�lba. Nem telt bele egy f�l �ra, m�r k�szen is voltak, �s kirep�ltek az ablakon, sz�tsz�r�dtak az �g alatt, mintha ott se j�rtak volna.

Hamupipõk�nek repesett a sz�ve �r�m�ben, sietett a mostohaanyj�hoz. Most m�r biztosra vette, hogy elviszik a b�lba.

A mostoh�ja azonban azt mondta:

- Hi�ba, Hamupipõke, nem j�hetsz vel�nk, Csak sz�gyent hozn�l r�nk!

H�tat ford�tott neki, hint�ba sz�llt a k�t kev�ly l�ny�val, �s elhajtottak a mulats�gba.

Hamupipõke egyed�l maradt otthon. Egy ideig ott b�songott a konyh�ban, azt�n gondolt egyet, kiment az �desanyja s�rj�hoz, meg�llt a mogyor�fa alatt, �s elkezdte:

R�zd meg, f�cska, magadat,
adj r�m ez�st�t, aranyat!

Abban a pillanatban megrebbent a feje f�l�tt az �g, �s a mogyor�fa madara ledobott neki egy aranyos-ez�st�s ruh�t meg egy p�r ez�sth�mes selyemtop�nk�t.

Hamupipõke gyorsan fel�lt�zk�d�tt, �s elment a mulats�gba. A palot�ban m�r jav�ban �llt a b�l, s�rg�tt-forgott a sok vend�g. Ott p�v�skodott a mostohaanyja meg a k�t mostohatestv�re is. Nem ismert�k meg, azt hit�k, valamif�le idegen kir�lyl�ny. Esz�kbe se jutott, hogy a gy�ny�rû, aranyruh�s l�ny Hamupipõke lehet. Az - gondolt�k - biztosan most is ott kuporog megszokott hely�n a tûzhely mellett, �s szutykosan, k�cosan k�lest v�logat a hamub�l.

A kir�lyfi el�mult, amikor az ismeretlen l�ny a terembe l�pett. El�be ment, meghajolt elõtte, k�zen fogta, �s t�ncba vitte. Egyetlen pillanatra sem t�g�tott mellõle, mindig csak vele foglalkozott, �s ha valaki t�ncra akarta k�rni Hamupipõk�t, kijelentette:

- Nem lehet, ez az �n t�ncosnõm.

Nem sokkal �jf�l elõtt Hamupipõke azt mondta:

- Elf�radtam; m�ra el�g volt; hazamegyek.

- Elk�s�rlek - aj�nlkozott a kir�lyfi, mert szerette volna megtudni, hol lakik a sz�ps�ges l�ny.

Egy ideig egy�tt mentek, de mikor az utc�jukba bet�rtek, Hamupipõke egyszerre csak szaladni kezdett, s mielõtt a kir�lyfi a nyom�ba �rt volna, befordult a kapun, �s beugrott a galambh�zba.

A kir�lyfi megv�rta az udvaron, m�g a gazdag ember haza�rkezik a mulats�gb�l a csal�dj�val. T�st�nt odaintette mag�hoz:

- Az a sz�ps�ges l�ny, akivel az este t�ncoltam, elsz�k�tt elõlem, �s ide b�jt a galambh�zadba. Ut�na akarok menni.

Hi�ba pr�b�lt�k kinyitni, az ajt� nem engedett, bel�lrõl bereteszelt�k Erre gyorsan fejsz�t balt�t ker�tettek �s bet�rtek. Hanem odabent egy �rva lelket sem tal�ltak. Mert Hamupipõke akkor m�r r�gen ott fek�dt a konyh�ban a tûzhely mellett a hamuban, s egy hitv�ny olajm�cses pisl�kolt felette. M�g ugyanis a kir�lyfi el�l az ajt�t pr�b�lta kinyitni, õ h�tul kiugrott az ablakon a galambh�zb�l, a mogyor�f�hoz futott, levetette sz�p ruh�j�t, r�tette a s�rra; mell�je a h�mes selyemtop�nk�t, a mogyor�fa madara meg lesz�llt �rt�k, �s elvitte õket. Hamupipõke f�lvette a mocskos szokny�j�t, neh�z facipõj�t, beosont a h�zba, lekuporodott a hamuba, �s elaludt.

M�snap folytat�dott a palot�ban a vigass�g. Mostohatestv�rei megint hint�ba �ltek �s elhajtattak. Hi�ba k�rlelte õket, kikacagt�k, kics�folt�k, elkergett�k.

- M�g hogy egy ilyen szutyokf�szek oda mer k�v�nkozni a kir�lyfi k�zel�be! Kotr�dj vissza r�gt�n a helyedre! Szem�tdombra val� vagy te, nem palot�ba!

Hamupipõke s�rdog�lt egy keveset a mostohatestv�rei gonoszs�g�n, azt�n kiment a mogyor�f�hoz, �s elkezdte:

R�zd meg, f�cska, magadat,
adj r�m ez�st�t, aranyat!

Feje f�l�tt megrebbent a lomb, �s a mad�r m�g sokkal szebb ruh�t ejtett le neki, mint tegnap. Hamupipõke pedig gyorsan fel�lt�zk�d�tt, �s elment a mulats�gba.

A kir�lyfi ott v�rta m�r az ajt� k�zel�ben; semmi m�ssal nem t�rõd�tt, csak azt leste, j�n-e m�r. Amikor megl�tta, boldogan elmosolyodott, k�zen fogta, t�ncba vitte, s eg�sz este egyed�l csak vele t�ncolt. S valah�nyszor egy-egy nyalka ifj� k�zeledett fel�j�k, hogy a gy�ny�rûs�ges l�nyt elk�rje egy fordul�ra, a kir�lyfi csak a fej�t r�zta:

- Nem lehet, ez az �n p�rom!

Nem sokkal �jf�l elõtt Hamupipõke aznap is azt mondta:

- Elf�radtam; m�ra el�g volt; hazamegyek.

A kir�lyfi most is mell�je szegõd�tt, azt gondolta: ma �jszaka azt�n igaz�n kilesi, hol lakik a sz�p l�ny. Egy ideig egy�tt is mentek, de mikor az utc�jukba bet�rtek Hamupipõke egyszerre csak szaladni kezdett, s mielõtt a kir�lyfi a nyom�ba �rt volna, befordult a kapun, �tv�gott az udvaron, �s beszaladt a h�z m�g� a kertbe; ott f�lk�szott egy tereb�lyes k�rtef�ra, �s megb�jt a lombj�ban.

A kir�lyfi egy darabig sz�longatta, kereste, azt�n visszament az udvarba, �s ott megv�rta, m�g a gazdag ember haza�rkezik a mulats�gb�l a csal�dj�val. Odaintette mag�hoz, azt mondta neki:

- Az a sz�ps�ges l�ny, akivel az este t�ncoltam, ism�t elsz�k�tt elõlem, �s ism�t ide szaladt be az udvarodba. Azt hiszem, arra a k�rtef�ra m�szott f�l ott a kertben.

A gazdag ember elcsod�lkozott: vajon ki lehet az az ismeretlen sz�p l�ny, aki egyre csak az õ h�za t�j�ra menekszik?

"Csak nem Hamupipõke?" - gondolta.

Fejsz�t ragadott, neki�llt, egykettõre kiv�gta a k�rtef�t. �tkutatt�k a lombj�t: senkit nem tal�ltak az �gak k�zt. Akkor az ember f�lsietett a h�zba, be a konyh�ba: ott fek�dt Hamupipõke szokott hely�n a hamuban. Mert amikor a kir�lyfi visszament a kertbõl az udvarba, õ �vatosan lesiklott a f�r�l, sz�p ruh�j�t letette a mogyor�fa al�, f�lvette a r�gi szutykos szokny�j�t, lekuporodott a hely�re, a hamuba, �s elaludt.

Elk�vetkezett a mulats�g harmadik napja. A mostohatestv�rek elmentek a sz�leikkel, Hamupipõke meg kisietett �desanyja s�rj�hoz, �s r�kezdte:

R�zd meg, f�cska, magadat,
adj r�m ez�st�t, aranyat!

Abban a pillanatban lehullott el� a ruha, hanem ez olyan pomp�s volt, �gy csillogott-villogott, hogy olyat m�g senki nem l�tott a vil�gon. Sz�naranyb�l volt a top�nka is.

Mikor Hamupipõke bel�pett a terembe, mindenkinek elakadt a szava az �mulatt�l. A kir�lyfi megint egyed�l csak vele t�ncolt, �s megint azzal k�ld�tt el tõle minden ifj�t:

- Nem engedem �t senki m�snak, mert ez az �n p�rom!

Nem sokkal �jf�l elõtt Hamupipõke ism�t kijelentette:

- M�ra el�g volt; hazamegyek.

- Elk�s�rlek! - aj�nlkozott a kir�lyfi.

Hamupipõke azonban aznap valamicsk�vel tov�bb maradt a b�lban ; att�l tartott, nem �r haza idej�ben, nem tud �t�lt�zk�dni, s a mostohatestv�rei meglephetik; ez�rt csak b�lintott a kir�lyfinak, kiperd�lt az ajt�n, leszaladt a l�pcsõn, �s eltûnt. Hanem a kir�lyfi aznap meghagyta a szolg�inak, hogy mikor m�r a vend�gek mind bevonultak a termekbe, kenj�k be j� vastagon szurokkal a l�pcsõt. Azok be is kent�k; s ahogy most a l�nyka leszaladt, a bal top�nk�ja benne ragadt a szurokban.

A kir�lyfi f�lvette, n�zegette, forgatta a pomp�s, par�nyi, sz�narany cipellõt, azt�n gondosan eltette, �s m�snap elment vele a gazdag emberhez.

- Ebbõl a h�zb�l akarok nõs�lni, Az lesz a feles�gem, akinek a l�b�ra r�illik ez az aranytop�nka.

Nosza, meg�r�lt a k�t mostohatestv�r! Sz�p, kicsiny l�ba volt mind a kettõnek. A nagyobbik mindj�rt fogta is a cipõt, s bement vele a szob�j�ba, hogy felpr�b�lja. Hanem a nagyujja sehogyan sem f�rt bele; kicsi volt neki a cipõ.

Az anyja mellette �llt, izgatottan leste a nagyrav�gy� asszony, lesz-e kir�lyn� a l�ny�b�l. Gyorsan hozott egy k�st, azt mondta:

- V�gd le hamar a nagyujjadat! Ha kir�lyn� leszel, �gysem kell t�bbet gyalog j�rnod!

A l�ny lev�gta a nagyujj�t, beleszor�totta l�b�t a cipõcsk�be, legyûrte a f�jdalm�t, �s kiment a kir�lyfihoz. Az a nyerg�be emelte, �s ellovagolt vele.

Az �t �ppen a temetõ mellett vitt el; ott z�ldellt a sz�l�n a Hamupipõke �desanyj�nak a s�rja. K�t galamb �lt f�l�tte a mogyor�f�n.

Ahogy a kir�lyfi a k�zel�kbe �rt, egyszerre panaszosan b�gni kezdtek. Azt b�gt�k:

Burukk, burukk, sz�p a l�ny,
de a l�ba v�res �m!
Kicsi r� a top�nka,
otthon �l m�g a m�tka.

A kir�lyfi len�zett, s l�tta, hogy a top�nk�b�l sziv�rog a v�r. T�st�nt megford�totta a lov�t �s hazavitte a hamis menyasszonyt.

- Nem ez az igazi! - mondta. - Pr�b�lja fel a m�sik l�ny is a kis cipõt!

Az is bement vele a szob�j�ba. A nagyujj�t k�nnyen beledugta, de a sarka nem f�rt bele sehogyan sem.

- V�gj le belõle egy darabot! - mondta neki az anyja, �s a kez�be nyomta a k�st. - Ha kir�lyn� leszel, �gysem kell t�bbet gyalog j�rnod!

A l�ny lev�gott egy darabot a sark�b�l, beleerõltette a l�b�t a cipõbe, erõt vett a f�jdalm�n, �s kiment a kir�lyfihoz. Az nyerg�be emelte, �s ellovagolt vele.

Ahogy elhaladtak a mogyor�fa mellett, a k�t galamb megint panaszosan b�gni kezdett:

Burukk, burukk, sz�p a l�ny,
de a l�ba v�res �m!
Kicsi r� a top�nka,
otthon �l m�g a m�tka.

A kir�lyfi len�zett, l�tta, v�r bugyog a cipõbõl, csupa piros lett tõle a l�ny feh�r harisny�ja. Megford�totta a lov�t, �s ezt a hamis menyasszonyt is hazavitte.

- Ez sem az igazi - mondta. - Nincs t�bb l�nyotok?

- Nincs - felelte a h�z gazd�ja -, csak az elsõ feles�gem ut�n maradt egy buta kis Hamupipõke; de h�t az azt�n igaz�n nem lehet a menyasszony.

- K�ldd csak be - mondta a kir�lyfi.

- Nem, nem - tiltakozott a mostoha -, nem val� szem el� az a piszokf�szek!

- Ak�r val�, ak�r nem, l�tni akarom! - sz�lt er�lyesen a kir�lyfi.

Mit tehettek egyebet? A kir�lyi parancsnak engedelmeskedni kellett; kiki�ltottak h�t a konyh�ba Hamupipõk��rt.

A l�nyka gyorsan megmosta odakint a kez�t meg az arc�t, leporolta egy kicsit a szokny�j�t, bement, �s meghajolt a kir�lyfi elõtt.

- Pr�b�ld fel ezt a kis cipõt! - mondta neki a kir�lyfi.

Hamupipõke le�lt a zs�molyra, leh�zta l�b�r�l a neh�z facipõt, �s beleb�jt a top�nk�ba. �gy r�illett, mintha r��nt�tt�k volna.

Mosolyogva f�ltekintett. Akkor a kir�lyfi egyszerre r�ismert, hogy õ az a sz�ps�ges l�ny, akivel h�rom est�t v�gigt�ncolt.

- Õ az igazi menyasszony! - ki�ltotta boldogan.

Mostohaanyja meg a mostohatestv�rei els�padtak az irigys�gtõt, de pisszenni sem mertek, f�ltek, hogy a kir�lyfi kem�nyen megb�nteti õket a csal�s�rt. De az m�g csak r�juk sem pillantott t�bb�, nyerg�be emelte Hamupipõk�t, �s ellovagolt vele.

El�rkeztek a temetõh�z, a k�t galamb most is ott �lt Hamupipõke anyj�nak s�rja felett a mogyor�f�n. Vid�man b�gni kezdtek:

Burukk, burukk, de sz�p p�r!
A cipõben nincs v�r m�r.
Illik r� a top�nka:
ez az igazi m�tka!

Azt�n odar�ppentek Hamupipõke v�ll�ra, az egyik jobbr�l, a m�sik balr�l, �gy k�s�rt�k be a kir�lyi palot�ba.

M�snap megtartott�k a f�nyes lakodalmat. Hamupipõke �desanyj�nak �g�rete beteljes�lt: mindig j� �s j�mbor volt a l�nya, j�ra is fordult h�t a sorsa, kir�lyn� lett belõle, �s holt�ig boldogan �lt az ur�val.

A k�t gonosz mostohatestv�r meg biceghetett �lete v�g�ig.