|
A hat hatty
Egyszer egy kirly elment vadszni egy nagy-nagy erdõbe. Olyan sebesen ûzte a vadat, hogy a ksretbõl senki nem tudott a nyomban maradni. Mikor leszllt az este, megllt, krlnzett: akkor ltta, hogy eltvedt. Megfjta a vadszkrtjt. A hang vgigzengett a tjon, aztn elhalt a lombok kzt, s nem felelt r senki. tnak nyoma sem volt sehol, brmerre keresglt, csak a sokves avar zrgtt a lba alatt, mintha soha senki nem jrt volna erre.
Hanem a mly csndben egyszer csak zrrent valami, s a homlyban egy rezgõs fejû reganyka tûnt fl a fk kzt. A kirly megrlt, hogy vgre lõ lelket lt. Megszltotta, mert ht nem tudta, hogy boszorkny.
- Kedves reganym, nem mutatnd meg nekem, merre jutok ki az erdõbõl?
- Megmutatnm, hogyne mutatnm - felelte az any -, csakhogy annak van m egy felttele; ha nem teljested, sose kerlsz ki a rengetegbõl, hen veszel benne.
- Mi az a felttel? - krdezte a kirly.
- Az, hogy elvedd a lnyomat. Szebbet gysem tallsz nla a vilgon; igazn megrdemli, hogy a felesged legyen.
A kirly nem tehetett mst: mindent meggrt.
- Akkor gyere velem a kunyhmba - mondta a vnsg -, mindjrt nylbe is tjk a dolgot.
A kunyhban mr vrta õket a lnya. Mosolyogva, szvesen fogadta a võlegnyt. Igen-igen szp volt, hanem a kirlynak mgsem tetszett; maga sem tudta, mirt, valahnyszor rnzett, mindig titkos borzadst rzett a szvben. De a szavt mr nem vonhatta vissza; knytelen-kelletlen nyergbe emelte a lnyt, s elindult vele arrafel, amerre az regasszony mutatta. Szerencssen haza is rt a kastlyba, s msnap megtartottk a fnyes lakodalmat.
Volt a kirlynak az elsõ felesgtõl ht gyermeke, hat fi meg egy lny; azokat a vilg minden kincsnl jobban szerette. Most aztn attl tartott, a mostohaanyjuk majd rosszul bnik velk, taln mg krt is tesz bennk, Ezrt egy szp napon elvitte õket a rengeteg erdõ kzepbe, egy messzi kastlyba. J rejtekhely volt ez a gyerekeknek: messze esett mindentõl, maga a kirly sem tallt volna r, ha egy j tndrtõl nem kap egy varzsgombolyagot. Ha azt maga el hajtotta, a fonl nknt legombolyodott, s megmutatta neki, merre kell mennie.
Most, hogy biztonsgban tudta szve kedves magzatait, a kirly minduntalan ltni akarta õket; ha csak tehette, elltogatott hozzjuk. Olyan gyakran volt tvol a palotjbl hogy az j kirlynnak vgl is feltûnt a dolog. Frni kezdte az oldalt a kvncsisg, mindenron tudni kvnta, mi keresnivalja van annyiszor az urnak egyedl az erdõben. Megvesztegette ht a kirly szolgit s azok j pnzrt mindent elrultak neki, s mg a varzsgombolyag titkt is kiadtk.
Attl fogva a kirlyn egyebet sem csinlt, mint reggeltõl estig fehr selyembõl ingecskket szabott; valahnyszor az ura benzett hozz, mindig a varrasztalkja mellett tallta. Meg is dicsrte a szorgalmrt.
"Lm, milyen igazsgtalan voltam - mondta magban. - Hogy idegenkedtem ettõl az asszonytl, pedig ltni val, hogy derk, dolgos, jszvû teremts."
Honnt tudta volna, hogy a kirlyn eltanulta anyjtl a boszorknymestersget, s mindegyik kis ingbe belevarrt valami varzsszert? Egszen megbartkozott az j felesgvel, s amikor egyszer hosszabb vadszatra indult, nyugodtan hagyta r a palota gondjt. A kirlyn csak ezt vrta!
Alighogy az ura eltûnt a vadszokkal, kilopta a szekrnybõl a gombolyagot, fogta az ingecskket, s nekivgott az erdõnek.
A hat fi ppen az udvaron jtszott. Mr messzirõl szrevettk a gurul gombolyagot. Azt hittk, az desapjuk jn, s boldogan elbe szaladtak. A kirlyn meglapult az egyik tereblyes fa mgtt, s amikor a fik odartek mell, mindegyikre rdobott egy inget. Azok meg, ahogy a selyem a testkhz rt, nyomban hattyv vltoztak, s elszlltak a messzesgbe.
A kirlyn abban a hiszemben volt, hogy a kirlynak csak hat fia van, a lnyrl nem tudott. Mikor vghezvitte a varzslatot, egy ideig mg a hattyk utn nzett, aztn elgedetten hazatrt, azt hitte, rkre megszabadult a mostohagyermekeitõl.
A hetedik gyerek, a kirly lnya azonban aznap nem ment le jtszani a testvreivel az udvarra. Fnt maradt a szobjban, ablakhoz lt, s azon brndozott, merre jr, mit csinl s mikor ltogatja meg õket ismt az desapjuk. Onnt, az ablakbl ltta azutn, hogyan gurul elõ a varzsgombolyag, hogyan vltoztatjk hattyv a testvreit, s hogyan szll el a hat hatty az erdõ fltt a messzesgbe.
Msnap megjtt a kirly, de csak a lnyt tallta a kastlyban: ott srdoglt egymaga a szobjban.
- Ht a testvreid hol vannak? - krdezte az desapja.
- Jaj, kedves j apm, ne is krdezd! Elmentek, magamra hagytak! Elmondott neki mindent, amit az ablakbl ltott, s hat fehr tollat mutatott bizonysgul: a hattyk hullattk el, mikor elszlltak az udvar felett!
A kirly nagyon elbsult, de egy percre sem gondolta volna, hogy a kirlyn mûvelte ezt a gonoszsgot.
- Biztosan boszorknyok vettk tok al ezt a kastlyt - mondta. Haza is viszlek, des lnyom, nehogy mg tged is valami baj rjen.
- Csak mg erre az jszakra hagyj itt - knyrgtt neki a lny, mert ht a mostohjtl mindennl jobban flt a vilgon -, megvrom, htha mgiscsak hazajnnek a btyim!
- Jl van - egyezett bele a kirly -, de gy kszlj, hogy holnap rted jvk, s magammal viszlek.
Bcst vettek egymstl, a kirly hazatrt a palotjba, a lny pedig megvrta, mg besttedik, akkor elhagyta a kastlyt, s nekivgott a rengetegnek. Ment egsz jszaka, ment msnap is, de alkonyat fel mr gy erõt vett rajta a fradtsg, hogy majd sszeroskadt. Akkor nem messze kunyht pillantott meg a fk kzt; mg volt annyi jrtnyi ereje, hogy el tudott vnszorogni odig.
A kunyhban kis szobt tallt, a szobban hat gyat, de egyikbe sem mert belefekdni. Bebjt az utols al, lekuporodott a fldre, hogy majd ott tlti az jszakt.
Amint a nap leldozott, egyszerre suhogst hallott, s hat fehr hatty szllt be az ablakon. Leltek a fldre, s rfjtak egymsra. Abban a pillanatban lehullott a tolluk, s mint egy ing, levlt a hattybõrk; nem hattyk voltak tbb, hanem hat szp fi.
A lny nyomban rismert a testvreire. Elõbjt az gy all, s boldogan borultak egyms nyakba.
De az rvendezs nem tartott sokig.
- Nem maradhatsz velnk - mondta a legidõsebb fi -, mert csak egy negyedrra vethetjk le estnknt a hattybõrnket, s lthetjk fel emberi alakunkat, aztn jra vissza kell vltoznunk madrr.
- s n nem vlthatnlak meg benneteket? - krdezte a lny.
- Nagyon slyos felttele van annak - szlt a fi. - Hat kerek esztendõn t egy rva szt sem szlhatsz, mg csak el sem mosolyodhatsz, s hat kis inget kell varrnod csillagvirgbl. De ha csak egyetlen szt is ejtesz kzben, egsz munkd krba vsz.
Ezzel le is telt a negyedra; a fik hattyv vltak, s nagy szrnysuhogssal kirepltek az ablakon.
A lny magra maradt, s azt gondolta: "Ha addig lek is, megszabadtom õket a varzslattl!"
Elhagyta a kunyht, mert flt, hogy ott taln rablk trhetnek r, bement mlyen az erdõbe, flkuporodott egy fra, azon tlttte az jszakt. Ahogy megvirradt, nekiltott a munknak: gyûjtgette, varrogatta a csillagvirgot. Beszlnie nem volt kivel, nevetni meg nem volt kedve; gy ldeglt az erdõben, reggeltõl estig a munkja fl hajolva.
Trtnt egyszer, amikor mr j nagy idõt tlttt a vadonban, hogy annak az orszgnak a kirlya vadszatot tartott az erdõben, s vadszai elvetõdtek a fhoz, amelyiken a lny varrogatott.
- Ht te ki vagy? - krdeztk tõle. - Mit keresel ott a fn?
De a lny nem felelt.
- Gyere le hozznk, ne flj, nem bntunk! - biztattk.
Hanem õ csak a fejt rzta. A vadszok tovbb faggattk, õ meg ledobta nekik elõbb az arany nyaklnct, aztn az vt, aztn sorra minden flsleges holmijt, csak hogy vgre bkn hagyjk; a vgn nem maradt egyebe, csak az egy szl inge.
De a vadszok nem tgtottak, vgl is flmsztak rte a fra, lehoztk, s a kirly el vezettk.
A kirly vallatra fogta; ahny nyelven csak tudott, mindegyiken megkrdezte tõle, hogy kerlt az erdõbe, mit keres fenn a fn. De a lny nem felelt, csak nzett, nzett maga el szomoran, kezben egy flig ksz csillagvirg ingecskvel. Olyan szp volt gy, hogy a kirlynak megdobbant rte a szve, s igen-igen megszerette. Rbortotta a vllra fnyes brsom-palstjt, nyergbe emelte, s hazavitte a kastlyba.
- Nem bnom, ha nma is - mondta -, vagy õt veszem felesgl, vagy senkit a vilgon.
s nhny nap mlva egybe is keltek.
Csakhogy volt ennek a kirlynak egy gonosz szvû anyja; ennek sehogyan sem tetszett a fia hzassga, s egyre-msra szapulta az j kirlynt.
- Ki tudja, mifle fajzat - mondogatta. - gy jtt ide, egy szl ingben, mint egy koldusasszony, s radsul mg beszlni sem tud. Nem val ez kirly felesgnek.
Egy esztendõ mlva kisfia szletett a nma kirlynnak. Csipks plyba bjtattk, s odafektettk az desanyja mell az gyra, de az mg csak r se mosolygott a gyerekre.
- Mondom n nektek, hogy szvtelen, gonosz teremts ez! - mondta a kirly anyja. Alig vrta, hogy beesteledjk, s amikor a kirlyn egy kicsit elszenderlt, ellopta tõle a csecsemõt, egy lovas emberrel messze fldre kldte dajkasgba, õ maga meg szaladt llekszakadva a fihoz.
- Most aztn te magad is meggyõzõdhetsz a felesged komiszsgrl! - kiltotta. - Gonosz teremts, nem elemsztette a kisfiacskjt!
De a kirly nem hitte a vdat, s nem engedte, hogy akr egy ujjal is bntsk a felesgt. Az meg csak lt, lt, s varrta az ingecskket; aki gyerek volt a kirly udvarban, az mind neki gyûjttte a csillagvirgot.
Telt-mlt az idõ; egy esztendõ mlva megint fia szletett a kirlynnak. Az reg kirlyn megint ellopta tõle a csecsemõt, s megint vdat emelt ellene az urnl, de az most sem tudott hitelt adni az rulkodsnak.
- Lehetetlen, hogy ez a kedves, j asszony ilyesmire vetemedjk mondta. - Ha nem volna nma, tudna vdekezni, s napnl fnyesebben kiderlne az rtatlansga.
Hanem amikor harmadvben is minden ugyangy trtnt, s a gonosz anys megint ellopta az jszlttet, a kirly sem tehetett egyebet, tadta szegny asszonyt a brsgnak.
Az csak llt nmn a brk elõtt, kezben egy flig ksz ingecskvel, s meg sem rebbent az arca, amikor kimondtk fltte az tletet, hogy tûzhallt kell halnia.
Bevittk a poroszlk a siralomhzba, de õ ott sem trõdtt semmi mssal, csak az ingecskvel, egsz jjel azt varrta sebes ltsekkel. Reggel pedig meghztk a vros harangjait, megvertk a gyszdobokat, s kivittk a kirlynt a vesztõhelyre.
Fnt llt mr a mglyn, karjn a hat ingecskvel; elkszlt valamennyi, ppen csak a hatodiknak hinyzott az egyik ujja.
Mg egyszer felolvastk az tletet, aztn elõlptek a hhrok, hogy meggyjtsk a tzet.
Abban a pillanatban hat fehr pont tûnt fel a lthatron: hat fehr hatty bontakozott ki a kklõ gbõl.
A kirlyn megltta õket, s nagyot dobbant a szve rmben, mert tudta, hogy eljtt a szabadulsuk.
Ezen a napon telt le a varzslat hat esztendeje.
A hattyk krztek egyet a mglya felett, aztn leereszkedtek, odaszlltak a kirlynhoz, az meg sorra rjuk vetette a hat inget. Abban a pillanatban lepergett a tolluk, lehullott a hattybõrk; hat sudr, szp ifj llt a mglya elõtt, csak a legkisebbiknek lebegett fehr hattyszrny a bal karja helyn.
A nma kirlyn pedig megszlalt a mglyn, s a hangja szebb volt a legszebb ezstcsengõ szavnl is:
- des frjem, most mr beszlhetek. Letelt a hat esztendõ, megvltottam testvreimet a varzslattl; tudd meg ht: hamisan vdoltak, rtatlan vagyok, nem n emsztettem el a gyermekeimet, hanem a te szvtelen anyd rabolta el õket tõlem.
A kirly azon nyomban vallatra fogta a hza npt. Egykettõre kiderlt az igazsg; elõllt egy reg szolga, s kivallotta, hov rejtette a kicsi kirlyfikat.
- Kegyelmezz nekem, uram kirlyom! - mondta, s odaborult a kirly trnushoz. - Nem kvettem el semmi rosszat, parancsra cselekedtem!
- Az bûnhõdjk, aki ezt a gonoszsgot kieszelte! - jelentette ki a kirly. S a brk tûzhallra tltk az reg kirlynt.
Az reg szolga pedig tstnt lra lt, nyargalt, ahogy csak brt, s msnapra hazavitte a hrom gynyrûsges kis kirlyfit. Szleik boldogan leltk a szvkre õket, s a kirlyn hat testvrvel egytt taln ma is l, ha meg nem halt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
