Egyszer volt egy gazdag leny, aki sohasem dolgozott, mert az anyja knyesen nevelte. Sokan krtk felesgl, de az anyja a krket mind lebeszlte. Azt mondta:
- Hagyd el, ne krd, mert dologtalan, s nem lsz meg vele.
Megint megkri egy legny, s az anyja azt is le akarja beszlni, de ez azt felelte:
- Ht kigyelmed olyan anya, hogy a lenynak nem akarja boldogsgt? Jssz-e hozzm, hgom?
- Igen biz n j szvvel! - feleli a leny.
A legny azt mondja:
- Gyere, menjnk s eskdjnk meg!
A legny a lenyt elveszi az anyja ellenre is, elmennek, meg esksznek.
A leny csak ahhoz tartotta magt, ahogy az anyjnl szokva volt, ott ldglt egy helyben, szp knyesen, pirimkoson, nem dolgozott semmit ll napestig, csak a lbt lbzta. Neki az is mindegy volt, ha az ura szidta is rte.
Gondolta az ura: "Hagyd csak el, ifiasszony, mert majd megtantalak n tged dolgozni, ha az anyd meg nem tantott is!" Mert amikor hazajtt a mezrl, az anyja is rkk panaszolta, hogy a menyasszony semmit sem dolgozik. Azt mondta:
- Evvel, des fiam, soha meg nem lsz, mert semmi dologhoz nem nyl. gy l rkk, mint egy nagy grfn! Jobb lesz, ha elvlsz tle.
- Elvlni nem vlhatok el, anymasszony, mert tudva gy vettem el, mint dologtalant. Hanem bzza rm kigyelmed, majd megtantom n t dolgozni.
Msnap reggel az ifj gazda elment ki a mezre, s mikor hazajtt, azt krdezte:
- Ma hnyan dolgoztunk, anymasszony?
Az anyja azt felelte:
- Ketten, des fiam!
- Na, ht ketten is egynk! - mondotta a fi.
Ettek ketten, s az ifiasszony tlen maradt mg este is s reggel is.
Reggel, mikor az ura elment, srt egy j ntt, azutn shajtozni s gondolkozni kezdett. Egyszer azt krdi az anystl:
- Anymasszony, ha a tzet megsztom, dolog-e?
- Dolog, des lnyom, dolog!
Megsztotta ht a tzet. Azutn azt krdezte:
- Ht ha a tzre ft hozok be, dolog-e?
- Dolog az is, des lnyom - felelte az reg.
Ft is hozott. Azutn megint megkrdezte:
- Ht ha vizet hozok, dolog-e?
- Dolog, des lnyom, dolog!
- Ht ha kiseprem a hzat?
- Az is dolog!
Vizet hozott, hzat sepert, s az reg megrvendett, hogy jl kezdi majd viselni magt, s elmagyarzta neki, hogy mifle dolgok vannak a hz krl, s azokba beindtotta, segtette, tantotta.
A gazda hazajtt, s mikor asztalhoz kellett lni, krdi az anyjt:
- Ma hnyan dolgoztunk, anymasszony?
- Hrman, des fiam - mondta nagy rmmel az reg.
- Na, ht akkor hrman is egynk! - mondta a gazda is rmmel.
Asztalhoz ltek ht, az ifiasszony mg nagyobb rmmel, mert msfl nap alatt ppen elgg megehlt.
Aznaptl fogva mindig hrman dolgoztak, s hrman is ettek.
Mg ma is lnek, ha meg nem haltak.