Kormos Istvn: Megismernk egy pisze klykmackt...
Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
s bozontos,
Vackor nev
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apr,
lompos,
loncsos
s bozontos,
piszn pisze klykmack.
Az az apr,
klykmack,
az volt m csak
nagy csavarg,
egsz nap jrta az erdt –
hiba kereste anyja,
bmblt utna az apja,
nem leltk a cspp tekergt.
Ht egy szp nap,
alkonyatkor,
megint messze
kszl Vackor,
csalta jtk,
tarka lepke –
itt egy kicsit vackort szedett,
vackort, azaz vadon term
erdei vadkrtt, ahogy
vadon termette az erd,
ott egy kicsit fra mszott,
le a frl,
fl a fra,
szagos fbe heveredett,
barlangba bjt bjcskzva;
addig,
addig,
napnyugodtig,
mg elrte,
el az este.
Este,
este,
csndes este,
stt a tvol,
a messze,
stt a hegy
s az erd.
Fenn az gbolt elsttl,
a kk sttebbre kkl,
stt dunyha:
szll a felh.
Fl is m a kicsi medve,
megriad a pisze mack,
menne haza
rkon-bokron,
futna tal
dimben-dombon,
bjna anyja bundjhoz,
apjhoz a cspp csavarg.
Hanem
hajjaj,
nagy m
a baj!
Mert elmosta,
el az este,
elmosta az rkot-bokrot,
el a szeld dimbet-dombot,
amin tal
az az apr,
az a boglyos,
lompos,
loncsos
s bozontos,
piszn pisze klykmack
az otthont megkeresse.
Fltte az g ragyog:
feljttek a csillagok,
de a piszn pisze,
boglyos,
a bolondos,
erd mlyiben zokog.
Hull a knnye,
hulldogl,
cspp mancsra
csurdogl:
szipog,
szepeg,
hppget,
ejt nagy kvr
csppket,
l egy lombos
fa alatt,
s keserves bnatban,
vigasztalan bsultban
szve majdhogy megszakad.
Ht az apja
micsinl?
Taln nyugodtan
pipl?
Ugyan nem,
hanem az erdn
klyke utn ordibl:
– Vackor fiam,
hallod-e?
Hj, te klk,
fuss ide!
Szaladj hozzm,
hogyha mondom,
mert elraklak,
rontom-bontom!
Hanem mire
kiabl?
Cspp klykre
nem tall.
Bejrhatja,
be az erdt –
mehet tal
rkon-bokron,
mszhat tal
dimben-dombon,
sr erdn csatangolhat,
barlangokban barangolhat,
mg egy fa alatt megltja,
nagy hppgve megtallja,
meg a boglyos,
lompos,
loncsos
s bozontos,
piszn pisze cspp tekergt.
rmben felkilt,
lbe kapja cspp fit:
– Vackor klykem,
hallod-e?
Hogyan csszkltl
ide?
Nem megmondtam,
el ne kszlj,
tiltottam, hogy
messze bkllj,
hanem ez volt az utols –
tbbet minket
nem ijesztesz,
ht hatrra
nem tekergesz,
mert aszondom,
kutya brumma:
holnap reggel kzen kaplak,
s az vodba adlak,
az m,
te pisze csavarg.
s apjval akkor
hazastlt Vackor.
|