Egyszer, valamikor r�ges-r�gen,
Mint egy r�gi sz�p mes�ben,
A barna-s�t�t f�ld �l�n - ott lent,
Egy par�nyi, apr�cska mag pihent.

Elj�tt v�gre a tavsz, kikelet,
A picinyke mag lassan fel�bredt,
Kihajt a pici gy�k�r - kicsi sz�r,
H�vogatja a meleg napsug�r.

Sok levelet bont, a sz�ra sz�kken,
Sokkal szebb most: smaragd-z�lden!
�jjelre �j j�, �s nappalra nap,
A pind�rka n�v�ny ser�nyen hajt.
...�s a legmagasabb �g�n, ott fenn,
Egy csinos kis bimb� is megjelent.

A kicsinyke bimb� szirmokat bontott,
M�g a napocska is r�mosolygott.
Piros-ragyog�, selymesen f�nyes,
Nem l�ttam m�g soha ilyen sz�pet!

Sziv�rv�ny-tarka sz�n lepke arra rep�lt,
A vir�g sz�rm�ra �vatosan r��lt.
Cir�gatta, s mondott sz�p mes�ket,
Senki nem v�laszthatta el �ket!

Forr�, �s sz�p hossz� volt a ny�r,
Boldogan �lt a lepke-vir�g p�r!
Ringatta �ket az �szi sz�l,
Tudt�k, lassan elj� a t�l.

Hideg lett, a vir�got fagy marta,
De � a pill�t v�dte, betakarta.
Szirmai egyenk�nt kihullottak,
A fagyott lepke a f�ldre pottyant.

A h�takar� alatt eggy� v�lltak
Piros sz�rmok, tarka lepkesz�rnyak!
...�s mikor elj�tt a k�vetkez� ny�r:
azon a helyen vir�g ny�lt: tarka-sziv�rv�ny!