1.
Dagasztanak, pofozgatnak,
szép kerekre kiszaggatnak,
kendő alatt elaltatnak,
jó melegen tartogatnak.

Meg is növök egykettőre,
beugrom a serpenyőbe,
irul-pirul a két orcám,
hófehér a szalagocskám.
(A fánk)

2.
Szárnyam nincs - de repülök,
szájam sincs - de fütyülök,
egyszer vígan, máskor zordul,
hetyke kedvem könnyen fordul.
Elfújom a nyárfa bolyhát,
széthordom a szénaboglyát,
kéményedben dúdolgatok,
sose láttál, mégis vagyok!
(A szél)

3.
Sok kis kapun átszaladok,
mégis mindben bent maradok,
s ha átbújtam üggyel-bajjal,
találkozom önmagammal.
(A cipőfűző)

4.
Nem ültettek, nem gyomláltak,
nem is növesztettem szárat,
gyökér nélkül is virágzom,
nem is bokron, nem is ágon,
nem is nyáron, hanem télen,
csikorgó fagy a kertészem,
s mint a mesék fehér bokra,
úgy hajolok ablakodra.
(Jégvirág)

5.
Sok kis testvéremmel járok
tüzes rostán pergő táncot.
Ám egy forró pillanatban
sárga bőröm nagyot pattan,
és kibontom - mily varázslat! -
habfehér tündérruhámat!
(Pattogatott kukorica.
Még meleg!
Van egy egész szakajtóval,
egyétek meg, gyerekek!)