|
A s
Volt egyszer egy reg kirly s annak hrom szp lenya. A fl lba mr a koporsban volt a kirlynak, szerette volna mind a hrom lenyt frjhez adni. Hiszen ez nem is lett volna nehz, mert hrom orszga volt, mind a hrom lenyra jutott ht egy-egy orszg. Hanem amikppen nincs hrom egyforma alma, azonkpp a hrom orszg sem volt egyforma. Azt mondta ht egyszer a kirly a lenyainak, hogy annak adja a legszebbik orszgt, amelyik õt legjobban szereti.
Sorba krdezte a lenyokat, kezdette a legidõsebbiken:
- Felelj nekem, des lenyom, hogy szeretsz engem?
- Mint a galamb a tiszta bzt - mondta a leny,
- Ht te, des lenyom? - krdezte a kzpsõt.
- n gy, desapm, mint forr nyrban a szellõt.
- No, most tged krdezlek - fordult a legkisebbikhez -, mondjad, hogy szeretsz?
- gy, desapm, ahogy az emberek a st! - felelte a kicsi kirlykisasszony.
- Mit beszlsz, te haszontalan llek! - frmedt r a kirly. - Kitakarodj az udvarombl, de mg az orszgombl is! Ne is lssalak, ha csak ennyire szeretsz!
Hiba srt, knyrgtt a kirlykisasszony, hiba magyarzta, hogy az emberek gy meg gy szeretik a st - nem volt kegyelem: vilgg kellett hogy menjen a kicsi kirlykisasszony.
Elindult keserves srs kzt a kicsi kirlykisasszony, s betvedt egy rengeteg erdõbe. Onnan nem is tudott kivergõdni, szllst vert egy odvas fban, s ki-kijrt az erdõbe, szedett epret, mlnt, szedret, mogyort, s amit csak tallt, gy ldeglt egymagban.
Egyszer, mikor mr egy esztendõ is eltelt volt, arra vetõdtt a szomszd kirlyfi, s ez megpillantotta a kirlykisasszonyt a mlnabokrok kzt. De a kirlykisasszony is szrevette a kirlyfit, s nagy ijedten beszaladt a fa odvba.
Utna megy a kirlyfi, s beszl:
- Ki van itt?
A kirlykisasszony meghzdott az odban, reszketett, mint a nyrfalevl, s egy sz nem sok, annyit sem szlt. jra krdi a kirlyfi:
- H! ki van itt? Ember-e vagy rdg? Ha ember, jjjn ki, ha rdg, menjen a pokol fenekre!
A kirlykisasszony most sem mert szlni.
Harmadszor is krdi a kirlyfi:
- H! ki van itt? Szljon, ember-e vagy rdg, mert mindjrt belvk!
De mr erre megijedt szrnyen a kirlykisasszony, s kibjt a fa odvbl nagy szipogva-szepegve. Rongyos, piszkos volt a ruhja, szgyellte magt erõsen, s keserves knnyhullats kzt mondta el a kirlyfinak, hogy ki s mi õ. Megtetszett a kirlyfinak a kirlykisasszony, mert akrmilyen rongyos volt, akrmilyen piszkos volt a ruhja, szp volt, kellemetes volt az arca. Szp gyngn megfogta a kezt, hazavezette a palotjba, ott felltztette drga aranyos-gymntos ruhba, s kt hetet sem vrt, de mg egyet sem, azt gondolom, hogy mg egy napot sem, de taln mg egy rt sem, megeskdtek, s csaptak akkora lakodalmat, hogy no.
Telt-mlt az idõ, a fiatal pr nagy bkessgben lt, gy szerettk egymst, mint kt galamb. Azt mondta egyszer a kirly:
- No, felesg, n akkor, amikor elõszr meglttalak, nem is igen firtattam, hogy mirt kergetett el az apd. Mondd meg nekem a tiszta valsgot.
- Lelkem uram - mondja a kirlyn -, n msknt most sem mondhatom. Azt krdezte az desapm, hogyan szeretem õt, s n azt feleltem: mint az emberek a st.
- Jl van - mondta a kirly -, majd csinlok n valamit, tudom, visszafordul az desapd szve.
Hogy s mint fordtja vissza, arrl semmit sem szlt a felesgnek, hanem csak befordult a msik szobba, levelet rt az reg kirlynak, s abban meghvta dlebdre. Ht el is ment a levl msnap, s harmadnap jtt a kirly hatlovas hintn. Flvezette a fiatal kirly az reg kirlyt a palotba, a palotjnak a legszebb szobjba, ottan mr meg volt tertve az asztal kt szemlyre. Lelnek az asztalhoz, hordjk az inasok a finomabbnl finomabb teleket, de hogy szavamat ssze ne keverjem, a fiatal kirly megparancsolta volt, hogy az reg kirly szmra minden telt kln fõzzenek, sssenek, s abba st ne tegyenek.
No, ez volt csak az ebd! Megkstolja az reg kirly a levest, mert belõle egy kanllal, kettõvel, de le is tette mindjrt a kanalat, nem tudta megenni a levest, olyan stalan volt. Gondolta magban az reg kirly: ebbõl bizony kifelejtettk a st, de a sbafõttben majd csak lesz. Nem volt abban annyi sem, mint egy mkszem. Hordtk a pecsenyket szp sorjban, de vissza is vihettk, mert a vn kirly csak megnyalintotta, s bele sem harapott, olyan cudar stalan, zetlen volt mind a sok drga pecsenye.
De ezt mr nem llhatta sz nlkl az reg kirly:
- Hallod-e, csm, ht mifle szakcsod van neked, hogy s nlkl st-fõz?
- Sval st-fõz ez mskor mindig, felsges btymuram, de n azt hallottam, hogy btymuram nem szereti a st, megparancsoltam ht, hogy fejt vtetem, ha egy mkszem st is tesz az telekbe.
- No, csm, azt ugyancsak rosszul tetted, mert n erõsen szeretem a st. Kitõl hallottad, hogy nem szeretem?
- n bizony ppen a kigyelmed lenytl, felsges btymuram - mondta a fiatal kirly.
Abban a szempillantsban megnylik az ajt, belpett a kirlyn, az reg kirly legkisebb lenya.
Hej, istenem, rlt az reg kirly! Mert mg akkor megbnta volt szvbõl, hogy elkergette a lenyt, s azta orszg-vilg kerestette mindenfel. Bezzeg, hogy most a legkisebbik lenynak adta a legnagyobbik orszgt. A fiatal kirly mindjrt kezre vette azt az orszgot is, s mg ma is lnek, ha meg nem haltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
