lt egyszer egy kirly; annak volt egy vilgszp lnya. Ez a lny olyan gynyrû volt, hogy szebbet kpzelni sem lehetett volna nla. De gy eltelt a szpsgvel, olyan kevly, olyan fennhjz volt, hogy egyetlen krõjt sem tartotta mltnak maghoz. Egyiket a msik utn kosarazta ki, s radsul mg gnyt is ûztt belõlk.
Egyszer a kirly nagy nnepsget rendezett, s arra meghvott a krnykrõl minden hzasuland frfit. Se szeri, se szma nem volt a vendgnek; akit elriasztott volna a kirlylny kevlysge, azt odacsalta a szpsge. Azokat, akik a kirlykisasszony kezre plyztak, rang s mltsg szerint sorba lltottk: ell lltak a kirlyfik, utnuk a hercegek, grfok s lovagok, legvgl pedig az egyszerû nemesek. Mikor ezzel elkszltek, megvertk a dobokat, megfjtk a krtket, kitrult a palota kapuja, kivonult dszes ksrettel, ajkn fennhjz mosollyal a vilgszp, kirlylny, s elvonult a krõk sora elõtt. Nmelyikre ppen csak rtekintett, nmelyik elõtt megllt s vgigmrte, nmelyiknl mg a szjt is elbiggyesztette. Mert ht mindegyiken tallt valami kivetnivalt. "Olyan, mint egy boroshord" mondta egy kvrksre, egy sovny magasnl meg visszafordult a ksrethez, s azt krdezte: "Ugyan hov nõ ez az gimeszelõ?" A harmadikat gy fitymlta: "Dagadt meg apr, esetlen tusk"; a negyediket gy: "Ez se j, ez se j, mint a hall, oly fak!" Az tdiket azzal intzte el: "Olyan piros a haja, mint a kakas taraja!" A hatodikkal az volt a baj, hogy nem elg dlceg: "Grbe mint a megvetemedett fûzfavesszõ." Mindegyiknek megadta a magt, de egyiken sem lcelõdtt annyit, mint a sor elejn egy szp szl, derk kirlyon, akinek egy kicsit horgasra nõtt az lla.
- Ejha! - kiltotta. - Nzztek, ennek ppen olyan az lla, mint egy rignak a csõre!
Az ifj kirlyon rajta is ragadt a csfnv. Attl fogva csak gy emlegettk, hogy: Rigcsõr kirly.
Az reg kirly a palota torncrl figyelte a lnyt. Ltta, egyebet sem tesz, mint gnyoldik, s a sok egybegyûlt krõnek mind kiadja az tjt. Ezen aztn haragra lobbant, vget vetett az nnepsgnek, tjukra bocstotta a felslt vendgeket, s maga el szltott a lnyt.
- Kevlysgednek el fogod venni mlt bntetst - mondta. - Vedd tudomsul: hozzadlak az elsõ koldushoz, aki a palota kapujn bezrget!
A kirlylny nem vette komolyra a dolgot, azt hitte, csak fenyegetõdzik az desapja; bevonult a lakosztlyba, lt tovbb vidman, s mg msnap, harmadnap is fel-felkacagott, ha eszbe jutott egyik vagy msik prul jrt krõjnek elsavanyodott kpe. Meg is feledkezett hamarosan az apja szavairl, s akkor sem gondolt semmi veszedelemre, amikor nhny nap mlva zene zendlt, neksz hangzott fl az ablakai alatt, s egy koldus kezdte fjni a ntjt valami kis alamizsnrt.
A kirly ppen a trnteremben idõztt, s amikor meghallotta az udvar felõl a muzsikt, kikldte nyomban a szolglattevõ kamarst, nzze meg, mi trtnik odakint. A kamars csakhamar visszajtt s jelentette:
- Egy nekes koldus ntzik az ablak alatt.
- Vezesstek azonnal elbem! - adta ki a parancsot a kirly.
A testõrk lementek, s a trn el lltottk a koldust. Piszkos volt, poros volt, ruhja viseltes, haja gondozatlan, arca borosts; flszegen vrakozott a kvncsi udvari np gyûrûjben, mg a kirlylny be nem vonult, s helyet nem foglalt apja mellett. Akkor a kirly intett, a koldus meg rkezdte: nekelt egy verset, pengette hozz a zeneszerszmt, s amikor befejezte, egy kis jszvû adomnyt krt.
- Nagyon tetszett nekem a ntd - mondta a kirly. - Ezrt tisztessges jutalmat rdemelsz. Itt a lnyom: neked adom felesgl.
Most aztn megrettent m a kirlylny! Knnyek szktek a szembe, esengve fordult az desapjhoz, de az nem tgtott.
- Megmondtam neked: nem kellettek a kirlyi krõk, ht hozzadlak a legelsõ koldushoz, aki a palota kapujn bezrget.
Nem hasznlt sem srs, sem knyrgs; a kirly vghezvitte, amit fltett magban, s ott helyben sszeadtk a koldust meg a kirlylnyt.
Mikor ez megtrtnt, azt mondta a kirly:
- Nem illik, hogy egy koldusasszonyt tartsak a palotmban; szedd a storfdat, mehetsz az uraddal!
A koldus kzen fogta a kevly kirlylnyt, kivezette a palotbl, s gyalogszerrel nekivgtak a nagyvilgnak. Mentek, mendegltek; egy idõ mlva egy szp nagy erdõbe jutottak. A kirlylny megkrdezte:
Kinek az erdeje ez a kerek erdõ?
A koldus meg azt felelte:
Rigcsõr kirly ez a kerek erdõ;
hozzmentl volna, most a tid volna.
Mire a kirlylny szomoran:
Szegny lny, gyenge lny, ha ezt tudtam volna,
Rigcsõr kirlyhoz hozzmentem volna!
tvgtak az erdõn, kibukkantak a mezõre. A lny megint megkrdezte:
Kinek a mezeje ez a szp zld mezõ?
A koldus azt felelte:
Rigcsõr kirly ez a szp zld mezõ;
hozzmentl volna, most a tid volna.
Mire a kirlylny mg szomorbban:
Szegny lny, gyenge lny, ha ezt tudtam volna,
Rigcsõr kirlyhoz hozzmentem volna!
thaladtak a mezõn, s nemsokra egy nagy vrosba rtek. A kirlylny itt is megkrdezte:
Kinek a vrosa ez a tgas vros?
A koldus pedig gy felelt neki:
Rigcsõr kirly ez a tgas vros;
hozzmentl volna, most a tid volna.
A lny meg, olyan szomoran, hogy a knnye is kicsordult:
Szegny lny, gyenge lny, ha ezt tudtam volna,
Rigcsõr kirlyhoz hozzmentem volna!
De a koldus most mr nem llta meg tovbb, kemnyen rszlt:
- Nem tetszik nekem, hogy mindig ms frjet kvnsz magadnak. n taln nem vagyok elg j neked?
A kirlylny megijedt, szlni se mert tbbet, de mikor egy iriny-piriny hzikhoz rtek, s az elõtt meglltak, nem brta tovbb, csak kiszaladt belõle a krds:
Mifle visk ez? Hisz bele se frek!
Ki ez a hitvny, nyomorult kis fszek?
A koldus pedig azt felelte:
- Ez a mi hzunk, itt fogunk lakni. A kevly kirlylnynak bizony le kellett hajtania a fejt, hogy az alacsony ajtn befrjen.
- Ht a szolgk hol vannak? - krdezte.
- Mifle szolgk? - felelte a koldus. - Ha akarsz valamit, magadnak kell megszerezned, itt ugyan ms nem gondoskodik rlad! De elg a szbeszdbõl: rakj tzet, fõzz vacsort, hes vagyok, fradt vagyok!
De ht honnt is rtett volna a kirlylny a tûzrakshoz meg a fõzshez? A koldusnak kellett segtenie, hogy vgl is menjen valahogy a dolog. Aztn elkltttk a sovny estebdet, s lefekdtek.
Msnap mr kora hajnalban kirnciglta a koldus a kirlylnyt az gybl.
- Mit kpzelsz itt is dlig heverszhetsz? Gyernk, dologra; tedd rendbe a hzat, kszts ebdhez, hasogasd fel a ft, s ha azzal megvagy, ott a kert, tele van gazzal, meg kell kaplni!
Szegny kirlylny flkelt nagy lmosan, kisprte a hzat, meghmozta az ebdhez a krumplit, ahogy tudta, flhasogatta a ft, aztn fogta a kapt, kiment a kiskertbe, bellt a gazba, s vgni kezdte, de olyan keservesen, hogy minden kapavgsnl kiperdlt egy knny a szembõl. Finom kis kezt trte a kapanyl, fjt a dereka a hajladozstl, gyenge brsonyos talpt sttte a forr homok, de mindennl jobban fjt a szve: sznta-bnta kevlysgt, s egyre azt shajtozta:
Szegny lny, gyenge lny, ha ezt tudtam volna,
Rigcsõr kirlyhoz hozzmentem volna!
gy tengõdtek egy ideig, s amijk volt, lassan mind flltk. Akkor azt mondta az ember:
- Hallod-e, asszony! Ez gy nem mehet tovbb: mindig csak enni, semmit nem keresni! Mtl fogva kosarat fogsz fonni.
Azzal kiment a hatrba, vgott egy nyalb vesszõt a rekettysben, s hazavitte a kirlylny meg nekilt a kosrfonsnak. Fonta, fonta, amg brta, de ht nem brta sokig, a nyers fûzfavesszõktõl kisebesedett az ujja.
- Ehhez, ltom, nem rtesz - mondta az ember -, taln a szvshez tbb tehetsged van.
De a kirlylny hiba igyekezett, a szvssel sem volt nagyobb szerencsje, alig fogott hozz, az rdes szl csakhamar flvrezte az ujjt.
Az ember bosszankodva legyintett:
- n ugyan megjrtam veled! Ki ltott ilyen asszonyt, aki mg csak nem is konyt semmifle rendes munkhoz! Valami mst kell megprblnunk: ezentl korskkal, agyagednyekkel fogunk kereskedni. n majd beszerzem az rut, te meg kilsz vele a piacra. Nem vrhatjuk, amg a slt galamb a sznkba repl!
A kirlylny szve elszorult az aggodalomtl. Hogy õ ott ljn a piacon, s ednyeket ruljon! Ha arra gondolt, hogy valaki megltja ott az desapja udvarbl, majd megfagyott a vre, gy flt tõle, hogy kinevetik: lm, hogy fenn hordta az orrt, most bezzeg õ sem klnb, mint a tbbi egyszerû kofaasszony! De ht mit tehetett volna? Ha nem akart hen halni, engedelmeskednie kellett. Mikor eljtt a vsr napja, kora hajnalban flszedelõzkdtt, kilt a piacra, kirakta maga kr az ednyeit, s elkezdte, elõbb csak gy rstelkedve, flnk rebegssel, aztn lassan nekibtorodva:
- Itt a szp edny! Itt a j edny! Agyagtlat, cserpkorst vegyenek!
Az emberek szvesen vettk a portkjt: szp volt az edny, de mg szebb, aki knlta; nem alkudtak sokat, megadtk, amit krt rte; olyan is akadt, aki el sem vitte, amit vett otthagyta neki pnzestl. Alkonyatra az asszony mind tladott az ednyeken; s egy teli kendõ pnzt vitt haza az urnak. Most aztn megint abbl ldegltek, ameddig tartott.
Mikor elfogyott, az ember megint beszerzett egy halom ednyt, a kirlylny pedig ismt kiment vele a piacra. Letelepedett mindjrt a piactr sarkn, kzvetlenl az t mellett; kirakta a sok ednyt, s rulni kezdte:
- Itt a szp edny! Itt a j edny! Agyagtlat, cserpkorst vegyenek!
Ht ahogy ott ldgl, egyszer csak por kavarodik az ton: arra vgtat egy rszeg huszr, egyenest az ednyek kz rgtat, s zz-porr zzza valamennyit. A kirlylny srva fakadt, azt sem tudta szegny, hov legyen flelmben.
- Jaj, mi lesz velem - keseregte -, mit szl majd az uram a krhoz!
Hiba csittottk; hiba vigasztaltk; felugrott a zsmolyrl, otthagyta a sok cserepet, hazaszaladt, s elmondta az urnak, mi trtnt.
- Ki hallott mr ilyet: trkeny ednnyel kilni az t szlre, hogy mindenki belegzoljon! - mrgelõdtt az ember. - Magad is lthatod, nem val vagy te semmi rendes munkra! Szerencsre dlelõtt fnt jrtam a kirly szakcsnl, rdeklõdtem, nincs-e szksgk szolglra; meggrte, hogy felfogadnak konyhalnynak.
Konyhalny lett ht a kirlylnybl. Az volt a dolga, hogy kezre jrjon a szakcsnak. Ha hozni kellett valamit, õt szalasztottk, ha piszkos munka akadt, neki kellett elvgeznie, soha egy perc nyugta nem volt, dolgozhatott ltstl vakulsig, A fizetsge meg az volt, hogy elvihette, amit az inasok, szobalnyok meghagytak a kirlyi asztal maradkbl. Egy-egy szilkt dugott a kt zsebbe, azokban hordta haza, amit odavetettek neki, meg amit a tnyrokon tallt.
Egy napon ppen vzrt szalasztottk a ktra. Telehzta a kt vdrt, s nekifohszkodott, hogy flcipelje õket a konyhra. Egyszerre csak vidm dobsz ttte meg a flt. Gondolta, megnzi, mi az; azrt az egypercnyi ksedelemrt csak nem fogja megszidni a szakcs. Odavakodott a palota udvarnak kõkertshez, s kiflelt. De kr volt kvncsiskodnia, mert csak a szve lett nehezebb attl, amit hallott. Mert a kikilt azt adta hrl orszgnak-vilgnak, hogy aznap estre a kirly nagy vigalmat rendez a palotjban, azon fogja kivlasztani a menyasszonyt.
"Ha nem lettem volna olyan gõgs, ma este n is ott lehetnk!" - shajtotta a kirlylny. Visszament nagy bsan a kthoz, flemelte a kt nehz vdrt, s vitte a konyhba. Ott egsz nap stttek-fõztek, a kirlylny alig gyõzte a rengeteg baromfikopasztst, mosogatst, trlgetst, takartst. Mikor bealkonyodott, s nem akadt tbb srgõs munka a konyhn, a fõszakcs rszlt, hogy ne lbatlankodjk az tjukban, mehet a dolgra.
De a kirlylny legalbb ltni akart valamit az nnepsgbõl, mielõtt hazatr a nyomorsgos kunyhba. Fllopakodott ht a lpcsõn, s meghzdott az ajt mellett, onnt leskelõdtt. Odabent a teremben kigyulladt a fny, pompsnl pompsabb vendgek vonultak be, csupa kessg, csupa ragyogs volt minden, õ meg kirlylny ltre rlhetett neki, hogy legalbb a kszbn megtûrik. Az inasok ott siettek el mellette a dszes tlakkal, sorra knltk a vendgeket. Aztn mikor a maradkot visszavittk a konyhra, nha neki is odavetettek egy-egy falatot. Szegny asszony mohn kapott az alamizsna utn, s gyorsan bedugta a szilkjbe, hogy majd hazaviszi, s megosztja otthon az urval.
Mikor a lakomt befejeztk, megharsantak a krtk, kitrult a kirlyi lakosztly aranyveretes ajtaja, s aprdok sorfala kzt, tetõtõl talpig brsonyban, selyemben, nyakban vastag aranylnccal bevonult a kirly. Elnmult a vendgkoszor, abbamaradt minden beszd, mg suttogs sem hallatszott. Ebben a nagy csndben a kirly lassan vgigjrtatta tekintett a jelenlevõkn, aztn elindult, t a termen, egyenest az ajthoz; ott megllt a konyhalny elõtt, knnyedn meghajolt, s gy szlt:
- Add a kezedet, veled akarom eljrni az elsõ tncot.
Ebben a pillanatban a zene is megszlalt, de szegny kirlylnynak nemhogy tncolni nem volt kedve, de legszvesebben a fld al sllyedt volna szgyenletben. Ht mg amikor megismerte a hangjrl Rigcsõr kirlyt! Halkan felsikoltott, s el akart futni, de a kirly megfogta a kezt, s magval vonta a terembe. De alighogy belptek, csrmpls hallatszott, a vendgek flrehzdtak, a zene elakadt: ott llt szegny kirlylny megszgyenlten mindenki szeme lttra, lba elõtt a kt szilkvel meg a sztszrdott telmaradkkal.
- Kipotyogott a zsebbõl! - kiltotta valaki a vendgek kzl, s vge-hossza nem lett volna a csfondros kacagsnak, ha Rigcsõr kirly csndet nem int. Odalpett a zokog kirlylnyhoz, s szelden a keblre lelte.
- Ne keseregj, kedves felesgem - mondta neki -, a rossz napok vget rtek. n voltam a koldus, akivel a nyomorsgos viskban ltl; n voltam a huszr is, aki az ednyeidet sszetiporta. Mindez csak azrt trtnt, hogy megtrjk a gõgd, s megbûnhõdj kevlysgedrt.
- Nagyot vtettem - zokogta a kirlylny -, nem rdemlem meg, hogy a felesged legyek.
- Igaz, vtettl - felelte a kirly -, de amit vtettl, le is vezekelted: most aztn ne bsulj tbbet: ezt az nnepsget azrt rendeztem, hogy megljk a mi igazi menyegzõnket!
Akkor udvarhlgyek siettek elõ, pomps ruhba ltztettk a kirlylnyt; mire elkszlt ltzkvel, megrkezett az desapja is, mind az egsz udvarval; ldst adta az ifj prra, s elkezdõdtt a vigalom, hres-neves lakodalom, dnomdnom.
Brcsak mi is ott lehettnk volna.