|
Csipkerzsika
lt egyszer rges-rgen egy kirly meg egy kirlyn; szerettk egymst, npk is szerette õket; gond, baj, betegsg sosem szakadt rjuk; de hiba volt meg mindenk, hiba termett nekik ht hatr, hiba lltak vlogatott paripk az istlljukban, hiba virultak a vilg legszebb virgai a kertjkben: a szvk tele volt bnattal, napestig csak azt shajtoztk:
- , ha neknk gyereknk volna!
De brmennyit shajtoztak, brhogyan bsultak, nem teljesedett a kvnsguk. Mr-mr letettek a remnyrõl is; alig szltak mr egymshoz, mert ugyan mit is szlhattak volna a bnatukon kvl! A kirly magnyosan jrta az erdeit, de vadat sosem ejtett; a kirlyn meg egyre csak a kertjben tartzkodott, mintha sok dolga volna a vilgszp virgaival, pedig igazban rjuk sem tekintett, csak ldglt a halast partjn, s bslakodott. Egyszer, ahogy megint ott szomorkodik a kõpadon, vratlanul loccsan egyet a vz, egy reg bka ugrik ki a partra, odatotyog a kirlyn el, s azt mondja:
- Ne bsulj tovbb, szpsges kirlyn; azrt jttem ide hozzd, hogy a tudtodra adjam: betelik vgre a szved vgya; nem mlik el egy egsz esztendõ, s lnyod fog szletni.
gy is lett minden, ahogyan az reg bka megjsolta: a kirlynnak lnya szletett: hanem az olyan gynyrû volt, hogy a kirly azt sem tudta, hov legyen rmben. Nagy lakomt rendezett, s nemcsak rokonait, bartait, j embereit hvta meg r, hanem az orszg javasasszonyait is.
Tizenhrom ilyen javasasszony lt az orszgban, a kirlynak meg csak tizenkt aranytertk volt a palotjban. Tprengtek, tanakodtak, mitvõk legyenek, hogyan tertsenek tizenkt aranytnyrral tizenhrom szemlyre. Vgl a fõudvarmester azt mondta:
- Uram kirlyom, nincs ms megolds: az egyik javasasszonynak otthon kell maradnia.
Minthogy ennl okosabbat senki se tudott tancsolni, most mr csak azt kellett eldnteni, ki legyen a tizenhrombl az akit nem hvnak meg.
- n azt ajnlom, hagyjuk otthon a legregebbiket - szlt megint az udvarmester. - Az gysem tud egyebet, mint zsrtlõdni; zsmbes, morcos vnasszony, csak elrontan a mulatsgot. Aztn meg õ lakik valamennyik kzl a legtvolabb innt, ki tudja, taln el sem jut hozz a lakoma hre!
Ebben meg is egyeztek: kikldtek tizenkt kvetet a tizenkt javasasszonyhoz, a tizenharmadikat meg otthon felejtettk.
Mikor a vendgek mind egytt voltak, nagy fnnyel, pompval megkezdõdtt az nnepsg. A javasasszonyok sorra odajrultak a blcsõhz, s mindegyik megajndkozta valamivel a gyermeket: az egyik jsggal, a msik szpsggel, a harmadik gazdagsggal, elhalmoztk mindennel, amit csak kvnni lehet a vilgon. Tizenegyen mr rolvastk a maguk ldst, mikor hirtelen-vratlan betoppant a tizenharmadik. Nem ksznt senkinek, nem nzett senkire futott egyenest a blcsõhz, s fennszval gy kiltott:
- Halljtok a szavamat, kirly s kirlyn! Ti ugyan nem hvtatok meg engem, de n mgis eljttem: ne mondjtok, hogy fukar vagyok: n is hoztam valamit a gyermeketeknek. Mikor a kirlylny betlti tizentdik vt, megszrja egy orsval az ujjt, s holtan esik ssze! Ez az n ajndkom, amirt gy bntatok velem!
Azzal sarkon fordult, s elhagyta a termet.
A vendgek elszrnyedtek, a kirlyn a rmlettõl jultan hanyatlott csipks prnira.
Akkor odalpett a blcsõhz a tizenkettedik javasasszony, aki mg nem jutott szhoz.
- Ahhoz nincs erõm hogy egszen floldjam az tkot - mondta -, de enyhteni tudok rajta. A kirlykisasszonynak nem hall lesz a sorsa, hanem csak szzesztendõs lom.
Ettõl fogva a kirlynak csak egyetlen gondja volt: hogyan vhatn mg a lnyt a re vr veszedelemtõl. Szigoran megparancsolta, gessenek el minden rokkt, minden orst az orszgban; mg azt is megtiltotta, hogy kendert vagy lent termesszenek a birodalmban.
A kirlylnyon pedig megfogant a sok lds; olyan szp, olyan kedves, olyan okos s illemtud teremts volt, hogy aki ltta, nyomban megszerette. Teltek-mltak az vek, a kislnybl nagylny lett, gynyrûsges hajadon, s eljtt az a nap is, amikor betlttte tizentdik vt. Az orszg npe szebbnl szebb ajndkokat kldtt neki, s vge-hossza nem volt a sok kszntõnek. Mikor aztn minden kldttsg elmondta mondkjt, s vget rt a szletsnapi fogads, a kirly befogott a hintjba, kihajtatott a kirlynval meg az udvarnppel egy kis stakocsikzsra.
- Levegõznk egyet, kedves lnyom, nem tartasz velnk? - krdezte a lnyt.
Hanem az inkbb otthon maradt. Az udvarnp elporzott, a kastly elcsendesedett, csak odalent a konyhn folyt tovbb a srgs-forgs: kszltek az esti lakomra. A kirlylny egy ideig nzegette amit a szletsnapjra kapott - egy egsz szoba megtelt a sokfle holmival -, aztn runt az ajndkokra, s stlni kezdett a nma palotban. Hatalmas plet volt ez; volt egy szrnya, ahol a kirlykisasszony mg soha letben nem jrt; minek is jrt volna, hiszen nem lakott benne senki, mg csak vendget sem szllsoltak soha ezekbe a szobkba. don torony llt szrny vgben, kõcsipkit letrdeltk a viharok falra flfutott a repkny, s alkonyatkor, ha rsttt a nap, a borostyn ksz zldjbõl vaksin hunyorogtak ki apr, vasrcsos ablakai.
"Vajon mi lehet a kastlynak ebben az elhagyatott rszben?" - gondolta a kirlykisasszony, s megllt a vaspntos, repedezett tlgyfa ajt elõtt. Lenyomta a rozsds kilincset. Az ajt csikordult egyet, s szinte magtl kitrult. Hideg pkhls folyosra lpett, termek s szobk nyltak onnt, egyik a msik utn; vastagon lepte õket a por, nehz, dohos levegõ szott bennk, akr egy pincben. "Itt taln szz esztendeje sem nyitottak ablakot" - gondolta a kirlylny, s kvncsian haladt tovbb teremrõl teremre, szobbl szobba, mg a kamrkba is bekukkantott; de sehol nem tallt semmit, legfljebb csak pkokat; nagy, krbe font hlik kzepn ldgltek, s riadtan meredtek apr szemkkel a szokatlan ltogatra, vagy eszeveszetten menekltek fel lengõ fonlhgcsjukon egy-egy stt sarokba.
A kirlylny pedig csak ment, ment elõre, nyitogatta az ajtkat, hallgatta a lptei visszhangjt meg az don falakrl lepergõ vakolat finom zizegst, s egyszerre csak odart a torony aljba. A stt, kõpadls, kerek helyisgben cska limlomok hevertek a fal tvben: egy trtt pncl, egy flrebillent sisak, egy ezstpityks, foszladoz, divatbl rgen kiment ruhaderk, s ki tudja mg mi minden. A kirlylny csodlkozva nzte ezt a sok rgisget, aztn ahogy megszokta a szeme a flhomly - mert kintrõl csak egyetlen rostlyos ablakszemen szûrõdtt be nmi vilgossg -, megpillantotta a toronyalja zugban a csigalpcsõt: az vezetett fel a toronyba.
Megllt a tvben, s flnzett a szûk odba; egy kicsit borszott ugyan a hta, de azrt mgiscsak elindult; ha mr idig eljtt - gondolta -, nem fordul vissza anlkl, hogy a tornyot is be ne jrn. Knnyû lptei alatt meg-megcsikordultak a kanarg lpcsõ szuvas fokai. Elõszr egszen stt volt, aztn mintha gyr vilgossg derengett volna; egyszerre csak ott llt egy ajt elõtt, annak a rsein szûrõdtt ki valamicske fny. Benyitott, s halkan felsikoltott a meglepetstõl: az ajt kis kamrba nylt, a kamrban gy, asztalka, szk meg valami furcsa, pergõ szerszm, amellett egy vnsges vn anyka kuporgott, s szapora kzzel mûvelt valamit, de hogy mit, azt a kirlylny nem tudta; mert mg sosem ltott ilyesmit.
- J napot, anyka! - mondta, s kvncsian belpett a kamrba.
Az reg blintott, de nem tekintett fel a munkjbl. A kirlylny kzelebb lpett hozz, nzte, nzte a furcsa, zmmgve pergõ szerszmot, s megkrdezte:
- Mit csinlsz, any?
- Fonok - felelte az reg.
- Fonsz? - krdezte csodlkozva a kirlylny. - letemben soha nem hallottam mg, hogy valaki fonjon. Mire j az?
- Arra, hogy a lenbõl fonl legyen, a fonlbl meg ruha a te karcs derekadra.
- s mi az, ami olyan vgan pereg ott elõtted?
- Az az ors. Gyere csak ide, nzd meg kzelebbrõl, ha olyan kvncsi vagy r.
A kirlylny odament, s sorra megnzett, megtapogatott mindent a rokkn: a kerekeket, a guzsalyt, a fonalat, az orst; de ahogy az orshoz rt, olyan gyetlenl nylt hozz, hogy megszrta vele az ujjt. Abban a pillanatban beteljesedett a rges-rgi tok: a kirlykisasszony lehanyatlott az gyra, s mlysges mly lomba merlt.
s vele egytt lomba merlt az egsz kastly. A kirly meg a kirlyn ppen akkor rkezett haza ksretvel a kocsikzsbl; belptek a csarnokba s ott helyben azonnal elaludtak, s elaludt krlttk az egsz udvari np. s elszenderltek a lovak az istllban meg a kutyk az udvaron, a galambok a hztetõn meg a legyek a falon, mg a tûzhelyen lobog tûz is elcsndesedett s elaludt, a slt nem sistergett tovbb a serpenyõben, a vz nem rotyogott tovbb a fazkban; a szakcs ppen nyakon akarta vgni a szeles kuktt, de a keze megllt a levegõben, s elaludt õ is, a kukta is meg a kisszken a konyhalny is; elpihent a szl is, s a kastly elõtt egyetlen levl sem rebbent tbb a fkon.
Krs-krl pedig sûrû vadrzsasvny sarjadt, vrõl vre magasabbra nõtt, krlfonta s vgl gy befutotta a kastlyt, hogy tbb semmi sem ltszott belõle, nem ltszott mg a torony tetejn szendergõ lobog sem.
Az orszgban az regebbek mg jl emlkeztek a kirlykisasszony keresztelõjre, s ha idegen vetõdtt az orszgba, vagy a fiatalabbak faggattk õket a rzsabozt titka felõl, mindig elmondtk a gonosz boszorkny tknak meg a tizenkettedik javasasszony jslatnak a trtnett. Hanem ahogy teltek-mltak az vek, az regek lassacskn elhaltak, s velk a rgi dolgok emlkezete is kiveszett; az apkbl nagyapk, a fikbl apk lettek, s azok mr csak annyit tudtak meslni a fiaiknak, hogy ott, a mgtt a jrhatatlan bozt mgtt egy gynyrû szp kirlylny alszik, Csipkerzsika a neve, s taln nem is fog flbredni soha tbb.
Nha, messze fldn egy-egy idegen kirlyfi is meghallotta az alv Csipkerzsika hrt; flkerekedett, s megprblt thatolni hozz a svnyen; de a tsks gak olyan sûrûn sszefondtak, olyan erõsen sszekapaszkodtak, mint megannyi egybekulcsolt kz. Aki kzjk merszkedett. egy ideig vagdosta õket fejszvel, baltval fûrsszel, aztn elfradt, fnnakadt a tvisek kzt, az indk krlleltk, rtekeredtek, megfojtottk, s hre-hamva sem volt tbb. gy jrtak mind egyms utn; szomor sorsuknak messze fldn hre kelt, s vgl mr senki sem akadt, aki megprblta volna kiszabadtani vadrzsabrtnbõl az alv Csipkerzst.
A bozt pedig csak nõtt, nvekedett; nem merszkedett a kzelbe senki, mg a vndormadarak is elkerltk.
Aztn hossz-hossz vek utn ismt elltogatott egy kirlyfi abba az orszgba. Mr akkor senki nem tudta igazban, hogyan tmadt, mit is rejt a vadrzsarengeteg; beszltek ezt is, azt is, klnfle mendemondk jrtak szjrl szjra; a kirlyfi hiba krdezõskdtt, az emberek csak a vllukat vonogattk. Õ azonban nem hagyta annyiban a dolgot, s vgl is tallt az orszgban egy igen-igen vn apkt, aki mg az regapjtl hallotta valaha gyerekkorban, hogy abban a vadonban van valahol egy kastly, s benne alszik idõtlen idõk ta, taln mr szz esztendeje is a vilgszp kirlylny, Csipkerzsa, s vele a szlei, a kirly meg a kirlyn s mind az egsz udvaruk.
Akkor a kirlyfi felshajtott, s vgl gy szlt:
- Ha szz ilyen erdõ ll is az utamba, nekivgok, s flkeltem lmbl Csipkerzst!
A j reg hiba tartztatta, a kirlyfi nem hallgatott r, s egy karddal nekiindult a boztnak. s ahogy rt, s flemelte a kardjt, hogy utat vgjon magnak a tsks indk kzt, a sûrû svny egyszeriben kivirgzott, a bokrok bkolva sztvltak elõtte, srtetlenl tengedtk, aztn szelden ismt sszeborultak utna. Mert ppen ekkor telt le a szz esztendõ, s ez volt az a nap, amelyen fl kellett brednie Csipkerzsnak.
A kirlyfi pedig ment a virgos vadonban; egyetlen g nem tartztatta fel, egyetlen tske nem karcolta meg. Belpett a kastly udvarra s krlnzett. A lovak ott fekdtek az istllban a szalmn, s aludtak; a foltos vizslk s agarak ott hevertek a tornc alatt, s aludtak; s a hztetõn fnt ltek a galambok, fejket a szrnyuk al dugtk s bbiskoltak.
tment az udvaron, s bement a palotba. Odabent aludtak a falon a legyek; a konyhn a szakcs mg mindig gy tartotta a kezt, mintha nyakon akarn csapni a kuktt; a konyhalny ott lt a kisszken, lben a tykkal, amit meg akart kopasztani. A csarnokban ott fekdtek mind az udvari emberek, fent a trnon a kirly meg a kirlyn, s mindnyjan aludtak.
A kirlyfi pedig ment tovbb, egyre tovbb, vgig a palotn, vgig a hossz folyosn, teremrõl teremre, szobrl szobra a nma, szzesztendõs csndben, s itt mr nem ltott mst, csak egy-egy mozdulatlanul alv pkot, porlepte, kerek hlja kzepn. Vgl elrt a torony aljba, flment a csigalpcsõn, benyitott a kis kamrba, s megltta az gyon az alv Csipkerzst.
Egy pillanatig gy llt ott, mint akit megbûvltek, mert a kirlylny olyan szp volt, amilyet õ mg csak elkpzelni sem tudott. Nzte, nzte, s moccanni sem mert, mintha attl flne, hogy ha flbreszti, egyszeriben eltûnik a szeme elõl, mint egy tndr. Aztn halkan, lbujjhegyen odament hozz, trdre ereszkedett az gya mellett, s megcskolta.
Ahogy az ajka hozzrt, Csipkerzsa shajtott egyet, arca kipirult, szeme flpattant; mosolyogva nzett a kirlyfira, gy krdezte:
- Ki vagy te?
A kirlyfi pedig felelte:
- Eljttem hozzd, hogy flbresszelek szzesztendõs lmodbl, s megkrjem a kezedet.
Csipkerzsa nem szlt semmit, csak odanyjtatta neki a kezt, s odahajtotta fejt a vllra. Aztn elindultak, kart karba fûzve, vgig a lakatlan termeken s szobkon. A pkok flijedtek, s riadtan menekltek a stt sarokba. Az reg tlgyfa ajt csikorogva trult ki elõttk. Belptek a csarnokba. Ott egyszerre flbredt a kirly meg a kirlyn meg az udvari np; odakint az istllban flkeltek fektkbõl a lovak, megrztk magukat, s nyihogni kezdtek; a tornc alatt flugrottak a kutyk, farkukat csvltk, s vidman csaholtak; a hztetõn a galambok kihztk fejket a szrnyuk all, krlnztek, s nekirepltek a messzi hatrnak; a falon futkrozni kezdtek a legyek, a konyhban a tûzhelyen fllobbant s tncba fogott a lng, a serpenyõben sercegve slt a pecsenye, a szakcs hatalmas nyaklevest adott a kuktnak, a szolgl megdrglte a szemt, nyjtzott egyet a kisszken, s tovbb kopasztotta a tykot.
A kirlyfi pedig felesgl vette Csipkerzst, ht orszgra szl lakodalmat ltek, s boldogan ltek, mg meg nem haltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
