�lt egyszer valaha r�gen egy hal�sz. Egy szer�ny kis kunyh�ban lakott a tenger partj�n a feles�g�vel. Minden �ldott nap kiment hal�szni, kivetette a horgot, s v�rta, v�rta a halat. Egy sz�p napon megint ott horg�szott a parton, b�mult a sz�p tiszta v�zbe, �ld�g�lt a botja mellett, �s t�relmesen v�rt, egyre csak v�rt. Egyszerre csak megr�ndult a zsineg, lemer�lt a horog a m�lybe, s ahogy a hal�sz f�lh�zta, egy nagy csuka t�togott rajta.

- Hallod-e, te hal�sz - sz�lalt meg -, k�rlek, hagyd meg az �letemet, nem igazi csuka vagyok �n, hanem elvar�zsolt herceg. Mit haszn�l neked, ha meg�lsz? Ink�bb dobj vissza a v�zbe, hadd lubickoljak tov�bb.

- Menj csak az utadra - felelte a hal�sz -, hogyan is b�ntan�k egy csuk�t, amelyik besz�lni tud?

Azzal visszacsusszantotta a halat a sz�p tiszta v�zbe, f�lszedelõzk�d�tt, �s hazament a kunyh�ba a feles�g�hez.

- Mi az, ember, ma semmit nem fogt�l? - k�rdezte az asszony.

- Nem fogtam - felelte a hal�sz -, csak egy csuk�t. Azt mondta elvar�zsolt herceg, h�t visszaengedtem a v�zbe.

- �s nem k�v�nt�l �rte semmit tõle?

- Nem. Mit is k�v�ntam volna?

- �, te szerencs�tlen - korholta az asszony, - Nem l�tod, milyen ut�latos mindig ebben a nyomor�s�gos kis kunyh�ban lakni, b�d�s is, mocskos is: k�v�nhatt�l volna magadnak egy sz�p kis h�zat. Menj csak vissza a partra, h�vd ki a v�zbõl a csuk�t, mondd meg neki, szeretn�nk egy sz�p kis h�zat; biztosan megadja.

- Ej, hagyd, anyjuk - mondta az ember -, mi a csod�nak menn�k!

- Ugyan, ne tehetetlenkedj�l! - zs�rt�lõd�tt a feles�ge. - Nem megfogtad? Nem elengedted? Neked k�sz�nheti az �let�t; biztosan megadja, amit k�rsz tõle. No, csak szedd a l�bad, de hamar!

Az embernek nem nagyon akar�dzott elmenni, de az asszonnyal sem volt kedve civakodni, h�t kiballagott sz�p lassan a partra.

A v�z z�ld meg s�rga volt, m�r nem olyan tiszta, mint az elõbb. A hal�sz ki�llt a sz�l�re, �s elkezdte:

Tiki-toka-terelõ,
csuka koma, jer elõ,
ami van, az nem el�g,
m�st akar a feles�g.

H�t csak kidugja a fej�t a csuka a v�zbõl, s k�rdi:

- No, mit akar h�t?

- Az�rt r�gja a f�lemet - felelte a hal�sz -, hogy ha egyszer megfogtalak mi�rt nem k�rtem tõled valamit az �leted fej�ben. Nem akar megmaradni a kunyh�ban, minden�ron egy kis h�zat szeretne.

- No, csak menj haza, m�ris megvan - mondta a csuka.

Az ember hazament, s m�r nem a r�gi szeg�nyes visk�ban tal�lta a feles�g�t.

Sz�p kis h�z �llt a kunyh� hely�n, a kapu mellett kispad, azon �ld�g�lt az asszony.

S ahogy megl�tta az ur�t, el�be ment, k�zen fogta, azt mondta: - Gyere csak be, n�zz k�r�l, mennyivel szebb most m�r n�lunk!

Csinos pitvar meg takaros kis szoba volt a h�zban, a szob�ban egy-egy puha �gy mindegyik�knek, azonfel�l konyha meg �l�skamra, f�lszerelve mindennel, ami csak kell, vased�nnyel, r�zed�nnyel, feh�r porcel�nnal. A h�z m�g�tt meg kis udvar, benne ty�k, kacsa, l�basj�sz�g, a v�g�ben z�lds�geskert, gy�m�lcs�skert.

- No, tetszik? - k�rdezte az asszony.

- Tetszik bizony - mondta az ember -, sose k�v�nn�k szebbet magunknak!

Hanem az asszony f�lemelte a mutat�ujj�t, �gy mondta: - Majd ezen m�g gondolkodunk!

Azzal j��zûen megvacsor�ztak, ut�na pedig lefek�dtek, �s aludtak egyfolyt�ban reggelig.

�gy ment ez egy-k�t h�tig b�kess�gben. Hanem akkor egyszer csak azt mondta az asszony:

- Hallod-e, ember! Nagyon szûk nek�nk ez a h�z. Az udvar is kicsiny, a kert is apr�cska; nagyobbat is adhatott volna a csuka. Szeretn�k sz�p, t�gas kõkast�lyban lakni. Menj, keresd meg a csuk�t, k�rd meg, aj�nd�kozzon nek�nk egy kast�lyt.

- Asszony, asszony - korholta a hal�sz -, �pp el�g nagy ez a h�z, minek lakn�nk mi kast�lyban?

- Ej - sz�lt r� az asszony -, menj csak, ha mondom! A csuka biztosan megadja.

- Nem �gy van, asszony! Most adott h�zat, hogyan h�borgathatn�m m�r megint? M�g zokon venn�.

De az asszony r�ripakodott:

- Ne okvetetlenkedj�l itt nekem; hanem eredj, ha mondom!

A hal�sznak neh�z lett a sz�ve, csak nem akart menni, s v�ltig azt hajtogatta mag�ban: "Nincs ez rendj�n" - de az�rt m�giscsak kiballagott. Ahogy a partra �rt, l�tta: sûrû a v�z, lila meg sz�rke meg s�t�tk�k, nem olyan z�ld �s s�rga, mint a m�ltkor; de az�rt m�g csendes volt. Meg�llt a sz�l�n, r�kezdte:

Tiki-toka-terelõ,
csuka koma, jer elõ,
ami van, az nem el�g,
m�st akar a feles�g.

- No, mit akar h�t? - k�rdezte a csuka.

- Haj - felelte a hal�sz -, nagy kõkast�lyban akar lakni!

- No, csak menj haza sz�pen, ott v�r m�r az asszony a kast�ly kapuj�ban.

A hal�sz elindult, s egyszerre csak mit l�tott? Nagy kõpalota b�szk�lkedett a kis h�zuk hely�n, a feles�ge meg f�nn �llt a l�pcsõ tetej�n, �s �ppen be akart nyitni. Amint az ur�t megl�tta, vid�man integetni kezdett neki, azt�n k�zen fogta, �s azt mondta:

- Gyere csak, n�zz�k meg az �j otthonunkat!

Hatalmas m�rv�nyburkolatos csarnokba l�ptek. Szolg�k serege v�rta ott õket; m�lyen meghajoltak a gazd�ik elõtt, �s kit�rt�k az ajt�kat. Gy�ny�rûen tap�t�zott sima falak ragyogtak fel�j�k, a szob�kban csupa aranysz�k meg aranyasztal, �s a mennyezetrõl sok�g� krist�lycsill�rok f�ggtek. Minden szob�ban, minden kamr�ban s�ppedõs szõnyegek; az asztalok meg csak �gy roskadoztak a legfinomabb �telektõl, legzamatosabb borokt�l. A palota m�g�tt t�gas udvar h�z�dott, benne l�ist�ll�, teh�nist�ll�, pomp�s hint�kkal rakott kocsisz�n, az udvaron t�l pedig f�ls�ges kert a vil�g legszebb vir�gaival �s leg�zesebb gy�m�lcseivel. Azt�n csod�latos park, csak a hossza vagy f�l m�rf�ld, p�zsitj�n, csalitosaiban õzek, szarvasok, nyulak sz�kelltek; egysz�val egy�tt volt itt minden, amit csak ember k�v�nhat.

- No, l�tod, h�t nem sz�p ez? - k�rdezte az asszony.

- Bizony, gy�ny�rû sz�p - felelte a f�rje -, most azt�n m�r igaz�n nem k�v�nhatunk szebbet magunknak.

- Majd ezen m�g gondolkodunk - mondta a feles�ge. Elõbb alszunk r� egyet.

Azzal lefek�dtek.

M�snap az asszony �bredt kor�bban. �ppen megvirradt: ahogy az �gyb�l kitekintett, ott pomp�zott a szeme elõtt az eg�sz vid�k. Az ura m�g lust�lkodott, ny�jt�zkodott, hever�szett a finom �gyban, de az asszony oldalba l�kte a k�ny�k�vel.

- Kelj m�r fel, ember, kukkants csak ki az ablakon! Mi�rt ne lehetne ez az eg�sz gy�ny�rû orsz�g a mi�nk? Eredj gyorsan a csuk�hoz, mondd meg neki, hogy kir�lyn� akarok lenni.

- Asszony, asszony - korholta a f�rje -, ugyan mi a csud�nak lenn�l te kir�lyn�? �n bizony nem akarok kir�ly lenni!

- H�t ha te nem akarsz, nem akarsz; de �n kir�lynõ leszek, meg�rtetted?! - pattogott az asszony. - Egy-kettõ, siess a csuk�hoz, mondd meg neki, mit k�v�nok!

Szeg�ny hal�sz eg�szen nekikeseredett, hogy a feles�ge most meg m�r kir�lynõ akar lenni. "Nincs ez rendj�n" - dohogta mag�ban, de sz�lni nem mert egy sz�t sem, mert h�t tudta, hogy az asszonnyal nem tan�csos ujjat h�zni. �gy azt�n ak�r tetszett neki, ak�r nem, csak kiballagott megint a tengerhez.

Ki�rt a partra, s ijedten l�tta, hogy a v�z eg�szen feket�ssz�rke, h�borogva h�nyja a habj�t, �s igen bûzlik. Az�rt m�giscsak oda�llt a sz�l�re, �s elkezdte a mond�k�j�t:

Tiki-toka-terelõ,
csuka koma, jer elõ,
ami van, az nem el�g,
m�st akar a feles�g.

- No, mit akar h�t? - k�rdezte a csuka.

- Haj - felelte a hal�sz -, most meg kir�lynõ akar lenni!

- No, csak menj haza sz�pen, m�ris az.

A j�mbor embernek majd leesett az �lla, amikor a kast�lyuk hely�n csipk�s oromfal�, b�sty�s-tornyos v�rat tal�lt. Silbak �llt a kapu elõtt, az udvaron meg csak �gy ny�zsg�tt a sok katona, dobos meg trombit�s. Bel�pett a h�zba: csupa arany, csupa m�rv�ny volt odabent minden, meg csupa pomp�s szõnyeg, csupa aranyos bojt. Trombita harsant, f�lpattant a nagyterem ajtaja: a testõrs�g d�szbe v�gta mag�t, a hopmester hajb�kolt, a hal�szn� meg ott �lt aranyos-gy�m�ntos tr�nuson, fej�n aranykoron�val, kez�ben dr�gak�ves sz�narany jogarral. Jobbra is, balra is hat-hat sz�ps�ges le�nyz� �llt mellette, sz�p sorj�ban �gy, hogy a k�vetkezõ mindig egy fejjel kisebb volt ann�l, aki m�g�tt �llott. A hal�sz odal�pett el�be:

- Asszony, h�t kir�lynõ lett�l?

- �gy bizony - felelte az asszony -, kir�lynõ vagyok.

Az ember csak �llt �s n�zte, s amikor m�r j�l megn�zte, �gy sz�lt:

- Sz�, ami sz�, ugyancsak takaros kir�lynõ vagy! Hanem most azt�n m�r igaz�n nem k�v�nunk t�bb� semmit.

- Dehogynem! - tiltakozott a hal�szn�, �s eg�szen elfogta a nyugtalans�g. - Unalmas dolog ez, m�ris alig �llhatom. Menj el a csuk�hoz, mondd meg neki: kir�lynõ ugyan vagyok m�r, de most cs�sz�rnõ akarok lenni!

- Asszony, asszony - cs�v�lta a fej�t a hal�sz -, minek lenn�l te cs�sz�rnõ?

- Mondom neked, siess a csuk�hoz, cs�sz�rnõ akarok lenni!

- �rts sz�t - mondta az ember -, m�r hogyan tehetne t�ged cs�sz�rr� a csuka? Cs�sz�r csak egy van a birodalomban; cs�sz�rr� m�g a csuka sem tehet senkit; nem �s nem!

- Micsoda?! - rikoltott az asszony. - �n vagyok a kir�lynõ, te meg csak a f�rjem vagy, m�gsem engedelmeskedel? Indulj, egy-kettõ; aki megtesz valakit kir�lynak, megteheti cs�sz�rnak is! Szedd a l�bad; ne is mer�szelj ellenkezni velem, mert megharagszom!

Mit tehetett szeg�ny feje? Ha kelletlen�l is, de csak elindult; tudta, nem tan�csos mag�ra harag�tani az asszonyt, k�l�n�sen most, hogy kir�lynõ lett. De ahogy bandukolt, mag�ban egyre csak azt hajtogatta: "Sehogyan sincs ez rendj�n, ez a cs�sz�rs�g m�giscsak szemtelens�g, ez�rt v�g�l m�g a csuka is megharagszik."

�gy morfond�rozott, m�g ki nem �rt a tengerpartra. Sz�nfekete volt a v�z, sûrû, mint az olaj, h�borgott erõsen, h�nyta a tajt�kot, s olyan forg�sz�l nyargal�szott rajta, hogy csak �gy kavargott. A hal�sz megijedt; meg�llt a parton, azt�n vonakodva, f�lõsen r�kezdte:

Tiki-toka-terelõ,
csuka koma, jer elõ,
ami van, az nem el�g,
m�st akar a feles�g.

- No, mit akar h�t? - k�rdezte a csuka.

- Jaj, kedves csuka, cs�sz�rnõ akar lenni a feles�gem!

- No, csak menj haza sz�pen, m�ris az.

Az ember hazament; h�t ott �ll elõtte egy gy�ny�rûs�ges palota csiszolt m�rv�nykõbõl, alab�strom szobrokkal, aranycir�d�kkal. A kapu elõtt katon�k meneteltek, pergett a dob, r�rivallt a trombita, harsogtak a k�rt�k. Odabent pedig �gy s�r�gtek-forogtak a b�r�k, gr�fok, hercegek, mintha csak inasok voln�nak; hajb�kolva t�rt�k ki elõtte a sz�narany ajt�t. A hal�sz bel�pett: ott �lt a feles�ge egyetlen aranyt�mbbõl kifaragott tr�nus�n, volt az vagy k�t m�ter; fej�n h�romrõfnyi, brili�nsokkal, k�rbunkulusokkal �kes korona; egyik kez�ben a jogar, a m�sikban az orsz�galma, mellette k�toldalt k�t sorban a v�logatott testõr�k, minden k�vetkezõ kisebb az elõtte �ll�n�l, a legelsõ k�tm�teres �ri�s, a legutols� meg par�nyi t�rpe, akkora, mint a kisujjam. S elõtte fejedelmek �s hercegek, seregest�l. A hal�sz el�mult:

- Asszony, h�t cs�sz�rnõ lett�l?

- Igen - felelte az asszony -, az vagyok.

A hal�sz meg csak �llt �s n�zte, azt�n amikor m�r j�l megn�zte, �gy sz�lt: - Sz�, ami sz�, asszony, ugyancsak takaros cs�sz�rnõ vagy!

A feles�g azonban r�ripakodott:

- Mit b�m�szkodol itt?! Cs�sz�rnõ vagyok, az igaz, de most m�r p�pa akarok lenni! Eredj a csuk�hoz, mondd meg neki!

- Asszony, asszony, mi minden nem akarsz te lenni? - k�rdezte megr�k�ny�dve a f�rje. - P�pa nem lehetsz, p�pa csak egyetlenegy van az eg�sz vil�gon! Hogy is gondolsz ilyet?!

- Hallod-e, ember, ne vitatkozz�l velem; kotr�dj szapor�n a csuk�hoz, mert nekem m�g a mai napon p�p�nak kell lennem!

- Nem �s nem - tiltakozott a hal�sz -, �n ezt meg nem mondom neki, ez m�giscsak sok, p�p�nak igaz�n nem tehet meg!

- Ne locsogj itt �sszevissza! - rivallt r� az asszony. - Ha megtett cs�sz�rnak, megtehet p�p�nak is. K�l�nben pedig jegyezd meg magadnak: �n vagyok a cs�sz�rnõ, te meg csak a f�rjem vagy, azt teszed, amit mondok!

Mit volt mit tennie szeg�ny hal�sznak? Eg�szen elkeseredett, de az�rt elindult; hanem �tk�zben �gy f�lt, hogy �ssze-�sszekoccant a foga, s m�r-m�r �gy �rezte, t�st�nt �sszerogy.

Egyszerre rettenetes sz�l kerekedett, fekete felhõk rohantak az �gen, bes�t�tedett, mintha m�r �reg este volna, ny�gtek a lombok, f�lcsapott a v�z, z�gott, mintha forrna, neki-nekirontott a partnak; tajt�kzott a szikl�kon. messze v�szjeleket adtak a haj�k; mint a di�h�jat, ugr�ltatt�k, t�ncoltatt�k õket a hegynagys�g� hull�mok. Csak a mennybolt k�zep�n derengett m�g egy teny�rnyi k�ks�g, k�r�s-k�r�l azonban �gy v�r�sl�tt az �g, mint a legvadabb viharban. A hal�sz cs�ggedten meg�llt a parton, �s reszketve r�kezdte:

Tiki-toka-terelõ,
csuka koma, jer elõ,
ami van, az nem el�g,
m�st akar a feles�g.

- No, mit akar h�t? - k�rdezte a csuka.

- Jaj - ny�gte a hal�sz -, p�pa akar lenni!

- No, menj csak haza sz�pen, m�ris az.

Hazament a hal�sz, nagy-nagy templomot tal�lt a kast�ly hely�n s k�r�l�tte sok f�nyes palot�t. �tt�rt a t�megen; h�t odabent ezer meg ezer gyertyasz�l �gett, s a nagy f�nyess�gben sz�narany ruh�ban ott �lt egy magass�gos nagy tr�nuson az asszony, h�rmas aranykorona a fej�n, k�r�l�tte a paps�g, k�toldalt meg sz�p sorj�ban gyerty�k f�z�rben, a legnagyobb, ak�r egy torony, a legkisebb, ak�r egy kicsi m�cses. Cs�sz�rok, kir�lyok h�doltat. elõtte t�rdre borultak, �gy cs�kolt�k meg a cipõje cs�csk�t.

- Asszony - sz�lt az ember, mikor v�gre oda�rt el�be -, h�t p�pa lett�l.

- Igen - felelte az asszony -, az vagyok.

A hal�sz meg�llt elõtte, �s j�l megn�zte mag�nak; de az olyan volt, mintha a f�nyess�ges napba n�zett volna. Mikor m�r eleget n�zte, azt mondta:

- Sz�, ami sz�, anyjuk, ugyancsak takaros p�pa vagy!

De az asszony csak �lt mereven, mint a faszent, meg se rebbent, meg se moccant.

- Most azt�n nyughass m�r - mondta az ember -, p�pa vagy, enn�l t�bb �gysem lehetsz m�r!

- Ezen majd m�g gondolkodom - felelte az asszony.

Azzal aludni mentek. De a hal�szn�, ha m�r p�pa volt is, csak nem nyughatott, csak nem is alhatott. M�g az ura b�k�ben szendergett az aznapi sok l�t�s-fut�s ut�n, õ a szem�t sem hunyta le, hanem csak dob�lta mag�t egyik oldal�r�l m�sik oldal�ra egyre azon r�g�dott; mi lehetne m�g. De hi�ba, semmit nem tudott kital�lni. K�zben megvirradt; vil�gosodni kezdett az �g, s�t�tk�kbõl halv�nyk�k lett a sz�ne, az alja meg aranyoss�rga; azt�n egyszerre megjelent a l�that�r alj�n a kelõ nap l�ngv�r�s korongj�nak a cs�cske. Lassan, m�lt�s�gteljesen emelkedett mind f�ljebb �s f�ljebb a sug�rz� �gitest egyszerre csak teljes pomp�j�ban f�lragyogott, elv�lt a f�ldtõl, �s elindult diadalmas �gi �tj�ra.

A hal�szn� f�l�lt az �gy�ban, s �gy n�zte a napkelt�t, mint akit megbabon�ztak.

- Hej - s�hajtotta -, most m�r nincs m�s v�gyam, csak az, hogy �n engedjem fel az �gre a napot meg a holdat!

J�l oldalba b�kte az ur�t a k�ny�k�vel.

- Ember, �bredj, �lt�zz gyorsan, szaladj a csuk�hoz! �n akarok lenni az �risten!

A hal�sz m�g eg�szen b�dult volt az �lomt�l, m�gis �gy megijedt, hogy azon nyomban kiesett az �gyb�l. Azt hitte, rosszul hallott; a szem�t d�rg�lve k�rdezte:

- Mit besz�lsz, anyjuk?

- Azt hogy �n akarok lenni az �risten, �n akarom f�lengedni a napot meg a holdat az �gre!

K�zben olyan komiszul m�rte v�gig az ur�t, hogy annak a tork�n akadt a tiltakoz�s.

- Ne mamlaszkodj�l! - s�rgette a hal�szn�. - Ugorj�l mert baj lesz!

Szeg�ny ember t�rdre esett elõtte, �sszetette a kez�t �gy k�ny�rg�tt neki.

- Jaj, anyjuk, ezt m�t igaz�n nem teheti meg a csuka! K�rlek, sz�llj magadba, �rd be a p�pas�goddal!

Az asszony kiugrott az �gyb�l, elkezdett f�l-le szaladg�lni a teremben, haj�t t�pte, tombolt, esztelen d�h�ben vadul vis�tozta:

- Nem b�rom ki! Nem b�rom ki! Takarodj!

Szeg�ny hal�sz f�lr�ntotta a nadr�gj�t, s futott a tengerhez, mint akit h�t �rd�g kerget.

Odakint olyan vihar d�h�ng�tt, hogy a j�mbort majd leverte a l�b�r�l. H�zakat d�nt�tt �ssze, f�kat csavart ki, megl�d�tott egy-egy m�zs�s szikl�t, s irt�zatos robajjal beleg�rgette a tengerbe. Az �g szurokfekete volt; vill�mlott, mennyd�rg�tt sz�ntelen�l. A tenger meg �gy harsogott �ri�si tajt�kos hull�maival, hogy szeg�ny hal�sz majdnem megs�ket�lt. Meg�llni nem tudott, mert az ork�n elsodorta volna; lehasalt h�t a v�z sz�l�n, �s vacog� foggal elrebegte a mond�k�j�t:

Tiki-toka-terelõ,
csuka koma, jer elõ,
ami van, az nem el�g,
m�st akar a feles�g.

- No, mit akar h�t? - k�rdezte a csuka.

- Jaj - ny�gte a hal�sz - õ akar lenni az �risten!

- H�t akkor menj csak haza sz�pen, ott �l megint az asszony a hal�szkunyh�ban.

Az�ta is ott �lnek.