Este j�, este j�
este m�gis j�.
Apa mosdik, anya f�z,
egy�tt lenni j�.

�g a t�z, a faz�k
v�zn�t�t f�ty�l
bog�rkarika forog
a l�mpa k�r�l.

A t�ncuk karik�s,
mint a koszor�,
meg is hal egy kis bog�r:
m�gse szomor�.

Lassu t�nc, lassu t�nc
t�ncol a plafon,
el is �rem m�r tal�n,
olyan alacsony.

De az �gy, meg a sz�k
messzire szalad,
mint a f�st, elsz�llnak a
fekete falak.

Nem f�lek, de az�rt
s�rni akarok,
sz�llok �n is mint a f�st,
mert k�nny� vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitn�m m�g a szemem,
de m�r nem lehet....

Elolvadt a vil�g,
de a k�zep�n
anya �l �s ott �l�k
az �l�ben �n.