Nyolc gyerek - "Anonimustól"
2009.07.24. 21:05
Széken ültem, talán padon… Körém húzódott nyolc gyerek, Fiú volt mind. Vigasztalón Ránk bámult egy ablakkeret: Reménykedett. Nem szólt senki, nem tört csendet, Dúlt sáncárok csata után… Fázós másodperc merengett Átázott arcú délután Ábrázatán. Apró zászlónk homok lepte, Szemünkhöz bújt a nyári szél Édes álmunk rajt’ keresve. Pillantásunk: zárt szemfedél. Már nem beszél. Széttört, szilánkos napsugár Arannyal keni be sebünk, Gyógyult örömünk visszaszáll, Ábránddal tölti meg zsebünk. Ez jár nekünk! Maszatos arcról hit ragyog, Sóhajjal bízik nyolc gyerek, Szeretet-éhes angyalok, Nézegetik a kék eget: Játszóteret, Nincs határ, nincs képzelet Mi útjaik gátja volna! Felleg szárnyán leheletek Repülnek el fuldokolva, Tűzbe oltva. Gombolt ingből lélek szalad Át erdőn, hegyen, tengeren, Vissza, hol forrásban fakad Kis patak. Sajgó értelem Ébred velem, Ülök, tán’ széken, vagy padon… Gondokba zárva mit tegyek? Sós könnyem had folyjék, hagyom, Kabátom alatt kesereg Egy vert sereg! Lesz majd még csata? Érdemes? Van itt még Tér, jövő benne, Miért e bátor és nemes Kis csapat-zászlója lengve- Harcba menne? Nincs felelet, biztos álom, Szivárvány csodánk is beteg! Megtűrt cseléd-szalmazsákon, Zálog párnáin szendereg A nyolc gyerek! A nyolc Gyerek…
Itt az mp3 változat: http://users.hszk.bme.hu/~vl648/Nyolc_gyerek.mp3
|