Volt egyszer egy suszter, �rtette a mesters�g�t, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a v�g�n m�gis �gy t�nkrement, hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen p�r cip�re val� b�re. Abb�l este kiszabta a cip�t, hogy majd m�snap elk�sz�ti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat em�sztette mag�t a j�vend�n, gondolta, majd lesz valahogy, tisztess�ges ember csak nem pusztul �hen; lefek�dt, �s b�kess�ggel elaludt.

M�snap j� kor�n f�lkelt, �s neki akart �lni a munk�j�nak; h�t ott �llt k�szen az asztal�n a p�r cip�. A suszter �mult-b�mult, nem tudta, mit sz�ljon a dologhoz. Kez�be vette a cip�t, alaposan v�gign�zte, minden varr�st, minden sz�gel�st apr�ra megszeml�lt; nem volt azon semmi hiba, nincs az a mestermunka, amelyik k�l�nb lehetett volna.

Hamarosan vev� is j�tt. Nagyon megtetszett neki a cip�. F�lpr�b�lta: �ppen r�illett a l�b�ra.

- Mintha csak nekem k�sz�tett�k volna! - mondta �rvendezve, �s mert �gy tal�lta, a suszter keveset k�r �rte, valamivel t�bbet adott az �r�n�l. Pontosan annyit, hogy �ppen k�t p�rra val� b�r tellett ki bel�le. A suszter este ezeket is sz�pen kiszabta.

"A t�bbi munk�t majd megcsin�lom holnap reggel - gondolta -, r��rek a dolgomt�l."

De mire m�snap f�lkelt, k�szen �llt k�t p�r cip�, neki a kisujj�t sem kellett megmozd�tania. Vev� is akadt mind a kett�re, j�l megfizettek �rt�k, s a suszter a p�nzen most m�r n�gy p�rra val� b�rt v�s�rolhatott.

Harmadnap reggel azt a n�gy p�r cip�t is k�szen tal�lta. S �gy ment ez tov�bb napr�l napra, h�tr�l h�tre. Amit este kiszabott, az reggelre elk�sz�lt. A cip�sz hamarosan tisztes j�vedelemre tett szert, �s megint j�m�d� ember lett bel�le.

Kar�csony t�j�n egy este szok�sa szerint ism�t kiszabta a m�snapi cip�kh�z a b�rt, azt�n, miel�tt lefek�dtek, azt mondta a feles�g�nek:

- Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma �jszaka f�nnmaradn�nk, �s meglesn�nk, ki az, aki ilyen szorgalmasan seg�t nek�nk a m�hely�nkben?

Az asszony r��llt a dologra, hiszen maga is sokat t�prengett m�r rajta, csak h�t nem mert el�hozakodni vele az ur�nak. M�csest gy�jtott, �s f�ltette a szekr�ny tetej�re, azt�n elb�jtak a sarokban. Onn�t figyelt�k, hogy lesz, mi lesz.

Mikor a toronyban �jf�lt �t�tt az �ra, egyszercsak valami kapar�sz�st, topog�st, izg�st-mozg�st hallottak; az ajt� egyarasznyira kiny�lt, �s k�t kedves kis man� surrant a szob�ba. Se sz�, se besz�d, oda�ltek a suszter asztalk�j�hoz, fogt�k a kiszabott b�r�ket, �s munk�hoz l�ttak. Olyan f�rg�n, olyan �gyesen dolgoztak, par�nyi kis ujjukkal olyan szapor�n varrtak, t�ztek, hogy a suszter azt sem tudta, hov� legyen �mulat�ban.

A man�k addig egy szempillant�sra sem hagyt�k abba a munk�t, m�g a cip�k el nem k�sz�ltek, �s f�nyesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet f�ttyentettek, s illa berek! - elt�ntek.

M�snap reggel azt mondta a susztern� asszony:

- Meg kell h�l�lnunk ezeknek a man�knak, hogy j�m�dba juttattak minket. Puc�ron szaladg�lnak az istenadt�k, m�g j�, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecsk�t, kab�tk�t, mell�nyt, nadr�got, k�t�k nekik harisny�t is, te meg csin�lj mindegyiknek egy p�r sz�p kis cip�t.

Eg�sz nap ezen dolgoztak; az asszony kez�ben szapor�n j�rt a k�t�t�, csattogott az oll�, k�sz�ltek a kis ruh�k, az ember meg a sz�k�n kuporgott, �s kalap�lt, sz�gelt, forgatta a kaptaf�t, m�g a kis cip�ket meg nem csin�lta. Este azt�n a kiszabott b�r helyett az aj�nd�kokat rakt�k oda az asztalra; sz�pen elrendeztek mindent, elb�jtak a sarokban, �s k�v�ncsian lest�k, mit sz�lnak majd a man�k.

Azok szok�s szerint pontban �jf�lkor meg is jelentek, �s t�st�nt dologhoz akartak l�tni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillant�suk, lecsapt�k a szersz�maikat �s azt sem tudt�k, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek �rvendezzenek. Egykett�re beb�jtak a kis ruh�kba, felh�zt�k a kis cip�t, f�ttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva n�t�zni kezdtek.

Ugye, milyen csinos fi�k vagyunk?
T�bbet bizony nem is suszterkodunk!

- �nekelt�k; k�r�lt�ncolt�k az asztalt, sz�kd�cseltek, ugr�ndoztak, v�g�l azt�n kiperd�ltek a szob�b�l.

Nem is j�ttek vissza soha t�bbet.

A suszternak pedig �lete v�g�ig j�l ment a sora, mindig volt munk�ja, �s minden siker�lt neki, amihez csak hozz�kezdett.