Afrikában gyönyörű az élet.
Ott, ahol a nyif-nyaf négerek élnek.
Ott neveltek engem kókusztejjel.
Égig ér a Kilimandzsáró,
Égig ér a Kilimandzsáró,
S krumplit eszünk becsinált emberfejjel.
Ott a széles Szaharában
Búsul egy zsiráf,
Mert az egyik kis zebráról
Hiányzik egy ,,stráf".
Gyerünk gyorsan tevekonflissal.
Gyönyörű az élet, s szépen szól ez a dal:

Oly édes víz a Nílus, Hol az éhes krokodilus
Vízipólózik, vízipólózik,
Vízipólózik zik-zik-zik.
De mához esztendőre
Ridikül lesz már a bőre.
De ő pólózik, de ő pólózik.
De ő pólózik zik-zik-zik.

A krokodilus a Nílus partján
Csücsül a farkán és spekulál.
A feje félig ki van a vízből,
S a konyhapénzből de rosszul áll.
A krokodilus nem mást csak fröccsöt iszik.
A neje nem szidja, ha sokat iszik.
A krokodilus a Nílus partján Csücsül a farkán és spekulál.