Állatos mondókák
Cirmos cica dorombol, Hallgatja egy komondor. Azt gondolja magába', hogy szebb az Õ nótája. Rá is kezdi, vau-vau, Fut a cica, nyau-nyau.
Ciróka maróka, mit foztél ? Kását. Hova tetted ? A padkára. Megette a kiscicája.
Csigabiga, gyere ki, ég a házad ideki. Ha nem hiszed gyere ki, majd meglátod ideki.
Csigabiga, gyere ki, ég a házad ideki. Kapsz tejet, vajat, Holnapra is marad.
Csip-csip csóka, Vakvarjúcska, Add oda a szekeredet, Nem adhatom oda, Tyúkok ülnek rajta, Hess, hess, hess!
Csip-csip csóka, Vakvarjúcska, Komám asszony kéreti a szekerét, Nem adhatom oda, Tyúkok ülnek rajta, Hess, hess, hess!
Dirmeg, dörmög a medve, nincsen neki jó kedve. - Alhatnám, mert hideg van, jobb most benn a barlangban
Dönci bácsi, me-e-e, Van-e neki tehene? Van bizony, fekete, Mégis fehér a teje.
Egér, egér, kis egér, Van-e fogad hófehér? Adok neked csontfogat, Adjál nekem vasfogat.
Gólya viszi a fiát, hol felveszi, hol leteszi, viszi, viszi, itt leteszi, hopp !
Gyí, paci, paripa, nem messzi van Kanizsa, odaérünk délre, libapecsenyére.
Ha én cica volnék, Száz egeret fognék, De én cica nem vagyok, Egeret sem foghatok.
Harangoznak délre, Kutyapecsenyére, Nincs itthon a gazda, Megeszi a macska.
Szebb a páva, mint a pulyka, Rút, rút, rút! Mert a pulyka maszatos, A páva meg aranyos.
Volt egy dongó, meg egy légy, Tovább is van, mondjam még? Igen! Volt egy dongó, meg egy légy, Tovább is van, mondjam még? Igen! Ha neked ez nem elég, Öleld meg a kemencét!
Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába, szaladtak a szúnyogok, szúnyogpatikába.
Szúnyog úr, a patikus, maga rakta sínbe, nem vitték a kórházba, kinn fekszik a színbe'.
Jönnek a rokonok, ismerõsök sorra, gyûlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.
Meg is gyógyult egy-kettõre, összeforrt a lába, s örömében fölmászott a jegenyefára.
Tó vize, tó vize csupa nádszál, Egy kacsa, két kacsa odacsászkál. Sárban ezer kacsa bogarászik, Reszket a tó vize, ki se látszik.
Azt mondják a cinegék, itt a tavasz, nyitni kék. Kék ibolya, gyöngyvirág, csupa öröm a világ!
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám, ne félj tõlem, nincs puskám. Van ám nékem egyebem, friss káposztalevelem.
|