begyeskedõ

kiskakas.

Ejhaj, csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Ez a kevély,

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

talált egyszer az úton,

nem az úton:

a kúton,

talált egy szem

gyöngyöcskét-

csillogó,

villogó,

kényes,

fényes

gyöngyöcskét.

Ejhaj, csibekas!

megörült a kiskakas.

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

kitátotta

csőröcskéjét.

s hamm!

bekapta

gyöngyöcskéjét:

hamm!

hamm!

bekapta.

Csőröcskében

gyöngyöcskével,

kényeskével,

fényeskével,

ideszállt,

odaszállt,

udvarukba

szaladgált

a kis kevély kakaska.

Ejhaj, csibekas!

Szaladgált a kiskakas.

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

gyöngyöcskéjét

hol letette,

hol felvette,

nézegette,

kerülgette,

csipegette,

viszegette;

piros lábán

illegett,

tarka farka

billegett,

kukorékolt:

“Kukuríkú!

Ku-ku-ku-ku-

Kukuríkú!”

Ejhaj csibekas!

Futkosott a kiskakas.

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

ugrándozván

sövényre,

szökkent,

röppent,

szállva szállott

a tyúkudvar fölébe.

Onnét leszállt

a földre,

csőröcskében

gyöngyöcske:

csillogott,

villogott,

mint napocska

ragyogott.

Ejhaj csibekas!

Röpdösött a kiskakas.

Meglátta egy

tyúkocska,

s kérve-kérte:

“Kakaska!

Add ide a

gyöngyöcskét

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy

kiskacsa,

s kérve-kérte:

“Kakaska!

Add ide a

gyöngyöcskét

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

a gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy

Pici nyúl,

s kérve-kérte:

“Kakas úr!

Add ide a

gyöngyöcskét

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy

kiskecske,

“De szép fényes

gyöngyöcske!

Add ide a

gyöngyöcskét

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy

lovacska,

s kérve-kérte:

“Kakaska!

Add ide a

gyöngyöcskét

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

dehogy adta

gyöngyöcskét

játszadozni

kicsinykét;

Szaladt

szaladt

messzire,

gyöngyöcskével

csőribe'

meg se állott

Tiszáig,

Tisza szélső

partjáig.

Csőriben

gyöngyöcske

nézte magát

a vízbe’.

Ejhaj csibekas!

Mit látott a kiskakas?

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

mit lát vízi

tükörben,

kukorintván

dühödten?

Egy kevély

kiskakast,

tarka tollast,

tarajast,

csőriben

-ohohó!-

gyöngyöcse,

ragyogó.

Egy garas,

két garas!

Elámult a kiskakas!

Piros csőrrel

tátogatott,

gyöngyöcskéhez

odakapott.

Ejhaj, ejehaj!

Gyorsan utolér a baj!

Mikor csőrét

kitátotta,

gyöngyét vízbe

pottyantotta.

Volt, nincs,

hova lett?

A gyöngyöcske

oda lett!

Kukurikú, csibekas!

Megjárta a kiskakas.