- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, édes Mihókom?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg!

Mihók elmegy az Ilókék házához, és ott egy tűt kapott ajándékba. Jövet megunta a kezében tartani, és amint egy szénásszekeret ér, beszúrja a szénába. Megérkezik a szénásszekér, s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt, de nem lelte meg. Elment haza, az anyjához.

- Hol voltál, édes Mihókom?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem semmit, adtak.

- Mit adtak?

- Egy tűt.

- Hadd lássam!

- Egy szekér szénába szúrtam, és nem lelem sehol benne.

- Jaj, fiam, nem jól tettél; a csákódba kellett volna szúrni.

- Másszor úgy teszek.

Megint azt mondja az anyjának:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók elmegy lánynézni, és kap ajándékba egy ekevasat. Hazamenet beléteszi a csákójába, de az nem akart megállni: hol jobbra, hol balra húzta le a csákót, a fejét is összeverte. Utoljára megrestellte Mihók, s elhajította a sárba. Hazamegy üres kézzel.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem, adtak.

- Mit adtak?

- Egy ekevasat.

- Hadd lássam.

- A csákómba szúrtam, de nem akart megállani, s elhajítottam.

- Jaj, fiam, nem jól tettél, a válladra kellett volna vetned, s úgy hoznod haza.

- Másszor úgy teszek.

Megint elkezdi Mihók:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Elmegy Mihók a lányos házhoz, kap ajándékba egy kis kutyát. Hazamenet a vállára veti, és úgy viszi haza. A kis kutyának sehogy sem tetszett az a hely, minél jobban nyomta oda, annál jobban fickándozott, utoljára mardosni kezdte a vállát. Mihóknak fájt, és eldobta.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem semmit, adtak.

- Mit adtak?

- Egy kis kutyát.

- Hadd lássam.

- A vállamra vetettem, de marta, s eleresztettem.

- Jaj, fiam, nem jól tettél. Egy darab madzagra kellett volna kötnöd, magad után húznod, s szólítgatnod: Kucó! Kucó!

- Másszor úgy teszek.

Aztán megint elkezdi:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Elmegy Mihók Ilókhoz, és kap ajándékba egy fél szalonnát. Jó erős madzagot köt reá, maga után vonszolva ballag hazafelé, és minduntalan szólítgatja: Kucó! Kucó! A kutyák nem kérették sokáig magukat, az egész faluból reágyűltek a szalonnára, s amíg Mihók hazaért, mind megették, csak az álla csontját hagyták meg, amelyikre a madzag volt kötve.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem; adtak egy nagy darab szalonnát, ezt ni!

- Hisz ez csak az álla csontja.

- Madzagra kötöttem, magam után húztam, talán megették a kutyák.

- Jaj, fiam, nem jól tettél; a hátadra kellett volna venned, hazahoznod s a házba felakasztanod a füstre.

- Másszor úgy teszek.

Aztán kezdi újra:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók ismét maga ment a lányos házhoz, és kapott egy borjút. Kötelet hurkolt a nyakára, hátára vette, s akármennyit feszengett, kapálózott és rugdosta, hazavitte nagy nehezen. Otthon felvonszolta a padlásra s felakasztotta a kakasülőre.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem, adtak egy borjút.

- Hol van, nem látom.

- Hazahoztam a hátamon, s felakasztottam a füstre.

- Jaj, édes fiam, nem jól tettél. Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel, szépen hazavezetni, a pajtában a jászol elébe kötni s szénát vetni eleibe.

- Másszor így teszek.

Aztán megint elkezdi:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók elmegy, és odaadják neki a lányt. Mihók kötelet vet Ilók nyakába, vezeti hazafelé, szólítgatja: “Ne, bocikám, ne! ne!” Hazaérve beköti a pajtába, szénát vet eleibe, aztán bereteszeli az ajtót, s bemegy a házba.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem, adtak.

- Mit adtak?

- Ilókot.

- Hát hol van?

- Bekötöttem a pajtába.

- Jaj, fiam, nem jól tettél. Eredj hamar, cirógasd meg, vess szép szemeket rája, s hozd be a házba.

Mihók el is ment mindjárt, a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét, a pajtába ment, megcirókálta Ilókot, és ráhányta a szemeket. Ilók szegény azt gondolta, hogy Mihók csúfolódik vele, megsokallta a tréfát, s elszaladt haza.

Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra, elment a vőlegénnyel a menyasszony után, megengesztelte, s elvitte haza Mihókékhoz. Mikor vége lett a vendégeskedésnek, felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására, és lefektették a szénába. Ilóknak nem volt kedvére ez a nyoszolya, azon járt az esze, hogy elillanhasson, s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. Mihók nem hitt neki, s egy hosszú zsinórt kötött a nagy lábujjára, úgy bocsátotta le. Ilók pedig, mihelyt künn volt az udvaron leoldta a zsinórt, egy kecske lábára kötötte, s maga elillant haza. Mihók csak várta, várta. Kiszaladt utána, s hogy nem jött, rángatni kezdte a zsinórt. A kecske a rángatásra mekegett. Mihók anyja meg a lármára kinézett, aztán felment a pajta padlására, hogy lássa, mi baj.

- Hol van Ilók, fiam?

- Odale, megkecskésedett, édes anyókám.

- Hogy kecskésedett volna?

- Zsinórt kötöttem a lábára, s most húzom fel, de nem felel, csak mekeg.

Az anyja, a zsinórt tapogatva, megkapja a kecskét, s észreveszi, hány hét a világ. Megint felkölti a vendégeket, elmennek a menyasszony után, kibékítik nagy bajjal, s még egyszer elviszik a vőlegényhez. Egybekelnek, s máig is élnek, ha meg nem haltak.