Mesetr : Mtys kirlyt megvendgelik |
Mtys kirlyt megvendgelik
Mtys kirly vadszgatott egy rengeteg erdõben trsaival. Dlfel jrt az idõ, ksztette a szakcs az ebdet, de Mtys az idõ alatt gy elcsmborgott, hogy eltvedt. Resteledett, de mg mindig nem lelte bartit. Elfradt, elcsigzdott, mikor megpillantott egy pislog fnyt. No, oda mr bemegy, megpihen jszakra. Egy reg anyka lakott ott. Beksznt: - Adjon isten j estt, des reganym! - Adjon isten neked is, fiam! Mi jratban vagy? - Eltvedtem. Vadsztam trsaimmal, de sehogy nem tallom õket. - des fiam, a sttben mr gysem tallod meg õket, ha a vilgosban nem talltad. Itt van ez a dik, ezen megpihenhetsz reggelig. Vacsort nem tudok neked adni... De vrjl csak, van egy tykom, azt levgom. Levgta az anyka a tykot, megkopasztotta, foztt belõle j hslevest. Megmelegedett Mtys szve, mikor elje tette az anyka a prolg, finom levest. Megolvasta hny zsrszem gyngyzik a leves tetejn, s azt mondta: - Tudod-e, anyka, ki vagyok n? Bizony Mtys kirly. - , fiam, ne haragudj rm, nem ismertelek meg, s kirlyhoz illõen meg sem tiszteltelek. - Nagyon elgedett vagyok, anykm, mert egyetlen tykodat is levgtad a vendgnek, s megfõzted levesnek. Most annyi aranyat kapsz tõlem, ahny zsrcsepp gyngyzõdik a levesed tetejn. Elõvette Mtys kirly a pnzes zskjt, s hja nlkl kiszmolta az asztalra az aranyakat. No, erre betoppantak vadsztrsai. - Jaj, kirlyunk, az egsz erdõt bejrtuk rted! Mirt jttl ilyen messze tolnk? Nagyon aggdtunk rted. Kzben meglttk az asztalon a sok aranyat, megtudtk, mirt kapta az anyka a gazdag jutalmat. "No - gondolta magban a kuktja -, majd fõzk n a kirlyomnak olyan zsros levest, hogy nem gyõzi nekem az aranyakat olvasni a zskjbl." Hazamentek. A kuktja mindjrt msnap elksztette a tykhslevest, feltlalta. Mtys kirly sejtette, honnan fj a szl, ht mregbe gurult: - Te kukta, elrontottad a levest, ehetetlen, mert csurom zsr az egsz. Tbbet nem leszel a kuktm, amerre akarsz, arra mehetsz! Lekkadt fejjel hagyta ott a kukta a kirlyi udvart. Sok aranyat akart, de nem kapott semmit.
|