Komros István: A nyulacska csengője
Almafa ágára felakasztotta |
|
Fölébredt, héj, kutya mája! |
|
Aztán elpityerdül bánatosan, |
|
Csak hilintázzon ágamon!” | |
keserves könnyeket hullat, |
s szalad négy fürge lábán, |
|
hintázhat holtig az ágon!” | |
keserves könnyhullatással |
|
s szalad négy fürge lábán, |
|
A te bolondos csengettyűd |
ugyan mivégre kell nekem?” | |
s szalad négy fürge lábán, |
szalad a kút mellől tova. | |
A te csöpp csengettyűdért |
|
pityereg egy sort magában, |
s szalad négy fürge lábán, |
|
s szalad négy fürge lábán, |
|
kő fejszét nem csorbítja, |
|
hogy ég-föld szakad bele. |
|
|
|