Egy decemberi k�d�s �jjelen
�sszemos�dott a m�lt, s jelen.
K�l�n�s �rz�s j�rt �t teljesen,
�tj�rta a l�nyem, a lelkem.

December van, kint fagy �s hideg,
S�t�t, hom�ly, minden oly rideg.
Egy h�s szell� s�m�tja arcomat,
Cammog az id�, �ll a pillanat.

P�r �ve, egy ugyanilyen napon,
Egy f�radt l�lek csendben t�vozott.
Elment csendesen, nem k�sz�nt.
Tal�n tudta, v�rj�k �t ott f�nt.

Elment, tal�n mert elengedtem,
Hisz m�r csak fek�dt nagy betegen.
Beteg volt, �lni se akart m�r!
Elengedtem, s akkor ez �gy f�jt!

Lehet, hogy angyal lett, ki r�nk vigy�z.
Ahogy telik az id�, enyh�l a gy�sz.
Ha k�rdezik, vannak-e angyalok:
Vannak! Otthonuk a gondolatok!
Tov�bb �lnek az eml�keinkben,
S egy angyali r�sz a lelk�nkben.

...�s amikor alv� gyermekemre pillantok,
F�j, hogy nem l�tta e pillanatot.
F�j, hogy nem ismerte, nem �lelhette,
M�g az �rkez�s�t sem sejthette.
Most helyette is �lelem gyermekem,
Az angyali kez�vel �n �rintem.

Tudom, az az angyal most mosolyog,
Nekem m�gis sok-sok k�nnyem potyog.
Ord�tan�k, mi�rt ment�l el Ap�m?!
De csendben maradok, mert tudom:
Benn�nk �l tov�bb!