Egy embernek volt egyszer egy szamara. Hossz� �vek �ta hordta m�r szeg�ny j�sz�g a malomba a zs�kokat, fogyton fogyott az ereje, egyre kevesebb haszn�t lehetett venni.

"Minek abrakoljak tov�bb ilyen semmireval� �llatot?" - gondolta a gazd�ja, �s elhat�rozta, hogy lebunk�zza.

A szam�r azonban megneszelte, hogy valami k�sz�l ellene. Egy �vatlan pillanatban megsz�k�tt, �s elindult Br�ma fel�. �gy tervezte, majd ott be�ll v�rosi muzsikusnak.

Amint ment, mendeg�lt, egyszer csak megl�tott egy vad�szkuty�t. Ott hevert szeg�ny az �ton a porban, �s lihegett, mintha hal�lra loholta volna mag�t.

- Mi a baj, Fogdmeg, mi�rt lihegsz �gy? - k�rdezte a szam�r.

- Hagyd el - ny�gte b�san a kutya -, �reg vagyok, napr�l napra gyeng�l�k, vad�szni sem tudok m�r! A gazd�m agyon akart �tni, alig tudtam eg�rutat nyerni. Az irh�mat megmentettem ugyan, de ilyen v�n fejjel ugyan mihez kezdjek, ugyan mibõl �ljek?

- Tudod, mit? - mondta a szam�r. - �n Br�m�ba tartok, ott felcsapok v�rosi muzsikusnak. Gyere velem, szegõdj�l be te is a zenekarba. �n majd a lantot pengetem, te meg dobolsz hozz�.

A kutya elfogadta az aj�nlatot, �s most m�r kettesben mentek tov�bb. Egyszer csak szimatolni kezdett az �reg vad�szeb: egy macska �lt nem messze tõl�k az �t sz�l�n, girhesen, b�san, ak�r a h�t szûk esztendõ.

- Mit keseregsz Bajszos? - �rdeklõd�tt a szam�r.

- Kinek van j�kedve, ha egyszer a nyak�n a k�t�l? - felelte a macska. - Megv�n�ltem, a fogaim kicsorbultak, jobb szeretek m�r a k�lyha m�g�tt dorombolni, mint egereket hajkur�szni. De az emberek h�l�tlanok: a gazdasszonyom v�zbe akart fojtani, hogy ne kelljen tov�bb etetnie. Nagy nehezen eliszkoltam; hanem azt�n most l�gy okos, pajt�s: mihez kezdjek, mibõl �ljek?

- Gyere vel�nk Br�m�ba muzsikusnak! Te �gyis j�l �rtesz az �jjeli zen�hez, hasznodat vehetj�k a zenekarban.

A macsk�nak tetszett a tan�cs, �s vel�k tartott.

�tjuk �ppen egy major mellett vitt el. Az udvar ker�t�s�n egy kakas �lt, �s torkaszakadt�b�l rikoltozott.

- H�t t�ged mi lelt? - k�rdezte a szam�r. - Mit rikoltasz olyan irgalmatlanul?

- Jujuj! - felelte a kakas. - Hi�ba j�soltam j� idõt holnapra: a gazdasszonyom vend�geket h�vott, �s r�parancsolt a szak�csnõre, fõzz�n levest belõlem. Est�re elv�gj�k a nyakamat, h�t am�g lehet, kiab�lok, ahogy a torkomon kif�r; �gysem sok�ig tehetem m�r.

- Ink�bb gyere vel�nk, Tarajos - biztatta a szam�r -, a hal�ln�l jobb foglalkoz�st minden�tt lelsz magadnak. Br�m�ba megy�nk muzsikusnak. Neked j� hangod van, �nekelni is tudsz; az lesz �m a hangverseny, amit mi adunk!

A kakasnak nem kellett k�tszer mondani a dolgot, �s most m�r n�gyesben igyekeztek tov�bb.

Csakhogy Br�ma m�g messze volt, a nap pedig m�r lemenõben; est�re �ppen csak egy erdõig jutottak el. Elhat�rozt�k, hogy ott t�ltik az �jszak�t. A szam�r meg a kutya leheveredett egy fa al�, a macska meg a kakas pedig feltelepedett a f�ra. A macska megh�zta mag�t az egyik �g k�ny�k�ben, a kakas azonban felr�p�lt eg�szen a fa tetej�re: onn�t messzebbre l�tni, meg biztons�gosabb is a magasban, legal�bbis a kakasf�l�nek.

Mielõtt elaludt volna, Tarajos koma szok�sa szerint k�r�lk�mlelt a vid�ken. Ahogy �gy szeml�lgette a k�rny�ket, egyszer csak vil�goss�got l�tott nem messze tõl�k. Nyomban lesz�lt a t�rsainak:

- Amarra valami kis f�ny csillog, ott h�znak kell lennie.

- Akkor szedj�k a s�torf�nkat, �s menj�nk oda, mert ez itt nem valami k�nyelmes sz�ll�s - mondta a szam�r.

- Ahol h�z van, ott vacsor�t is esznek, nekem pedig m�r elkelne egy-k�t csont, kiv�lt, ha h�sos - jelentette ki a kutya.

- �n is sz�vesebben t�lten�m az �jszak�t a kemencepadk�n, mint itt a f�n - tette hozz� a macska.

F�lkerekedtek h�t, �s elindultak arrafel�, ahonn�t a vil�goss�g l�tszott. Elõsz�r csak akkora volt, mint egy m�csvil�g, azt�n nõtt�n-nõtt, egyre jobban csillogott, s egyszerre csak ott �lltak egy kivil�g�tott bety�rtanya elõtt.

N�gy�k k�z�l a szam�r volt a legnagyobb. Odament az ablakhoz, �s ben�zett.

- Mit l�tsz, Sz�rke? - k�rdezte a kakas.

- Mit l�tok? Ter�tett asztalt, rakva minden j�val; k�r�l�tte �lnek �s falatoznak a bety�rok.

- Ter�tett asztal - s�hajtotta a kakas. - Ez kellene nek�nk!

- Az �m! - mondta a szam�r. - �n is sz�vesen �ln�k a hely�kben. Kiss� f�lrevonultak, �s tanakodni kezdtek, hogyan foghatn�nak a dologhoz, hogyan ugraszthatn�k ki a h�zb�l a bety�rokat. Addig tan�cskoztak, m�g ki nem fõzt�k a haditervet.

A szam�r feltette a k�t el�lsõ l�b�t az ablakp�rk�nyra, a kutya felugrott a szam�r h�t�ra, a macska felk�szott a kutya nyak�ba, v�g�l a kakas felr�ppent a macska feje b�bj�ra. Mikor mindegyik�k a hely�n volt, a szam�r halkan jelt adott, s egyszeriben r�kezdtek a muzsik�ra. A szam�r ord�tott, a kutya ugatott, a macska ny�vogott, a kakas kukor�kolt. Azzal zsupsz! - beugrottak az ablakon �t a szob�ba.

A bety�rok csak annyit l�ttak, hogy valami bez�dul az ablakon; rettenetes ord�t�st, rivalg�st, von�t�st hallottak s hozz� iszony� �vegcs�r�mp�l�st R�m�lten ugrottak fel az asztalt�l, azt hitt�k, a h�z szakad r�juk, vagy k�s�rtet ront k�z�b�k; ijedt�kben felord�tottak, s hanyatt-homlok kimenek�ltek az erdõbe.

A n�gy cimbora pedig letelepedett az elhagyott asztalhoz. Nekil�ttak s marad�knak, s �gy t�mt�k magukba az �telt, mintha legal�bb egy h�napja nem ettek volna.

Mikor befejezt�k a lakom�t, fekvõhelyet kerestek maguknak, kioltott�k a vil�got, �s elpihentek, ki-ki szok�sa �s kedve szerint. A szam�r kiment az udvarra, �s a szem�tdombra heveredett. A kutya a k�sz�bre hasalt, a macska a tûzhelyen a langyos hamuba kuporodott. A kakas meg fel�lt a kakas�lõre.

F�radtak voltak a nagy �tt�l, hamarosan elaludtak. Valamikor �jf�l t�j�n a bety�rok kimer�szkedtek a sûrûbõl, �s elkezdt�k figyelni a h�zat. L�tt�k, hogy minden csendes, a l�mpa sem �g m�r.

- Az�rt m�gsem kellett volna hagynunk, hogy ilyen kurt�n-furcs�n kiebrudaljanak minket - mondta a bandavez�r.

Elk�ldte az egyik bety�rt, k�mlelje ki alaposan a h�zat.

A bety�r nagy �vatosan odalopakodott az ajt�hoz, f�lelt egy ideig, de semmi neszt nem hallott; nyugalom, b�kess�g volt odabent. Erre bemer�szkedett a konyh�ba, �s mert ott sem �szlelt semmi gyan�sat, vil�goss�got akart gy�jtani. A macska szeme par�zslott a s�t�tben. A bety�r azt hitte, igazi par�zs; odanyomott hozz� egy sz�l gy�jt�st, hogy t�zet fogjon. De a macska nem vette tr�f�ra a dolgot: f�jt egy nagyot, nekiugrott a bety�r k�p�nek �s �sszevissza karmolta.

A marcona rabl� rettenetesen megijedt. Ki akart szaladni a h�ts� ajt�n, a k�sz�b�n azonban belebotlott a kuty�ba. A v�n eb f�lugrott, mordult egyet, �s beleharapott a h�vatlan vend�g l�b�ba.

Az nagy �ggyel-bajjal v�gre kivergõd�tt a h�zb�l, s most m�r csak azt n�zte, hogy min�l elõbb od�bb�lljon. Elloholt a szem�tdomb mellett: ott meg a szam�r r�gott bele egy nagyot a h�ts� l�b�val. A l�rm�ra f�lriadt a. kakas is, �s harciasan lekiab�lt a kakas�lõrõl:

- Kukurik�!

A bety�r szedte a l�b�t, ahogy b�rta, l�lekszakadva rohant vissza a sûrûbe, �s lihegve, hal�lra v�ltan jelentett a bandavez�rnek:

- A h�zban egy borzalmas boszork�ny �l, r�m f�jt, �s �sszekarmolta az arcomat. Az ajt�n�l egy ember �ll, k�s van a kez�ben, azzal a l�bamba sz�rt. Az udvaron egy fekete sz�rnyeteg hever, majd agyonvert bunk�j�val. F�nt a tetõn pedig egy vit�z virraszt, �s azt ki�ltotta: "Hol az a gazember?" �r�l�k, hogy nem hagytam ott a fogamat!

Att�l fogva a bety�rok a h�znak m�g a t�j�k�ra se mer�szkedtek t�bb�. Elk�lt�ztek a k�rny�k�rõl is. A br�mai muzsikusok meg v�glegesen a birtokukba vett�k, �s m�g ma is ott laknak, ha az�ta meg nem haltak.