Hol volt, hol nem volt, volt a vil�gon egy szeg�ny ember meg egy szeg�ny asszony. Nem volt nekik egy csepp gyermek�k sem, pedig az asszony mindig azon s�rt-r�tt, mindig azon k�rte az Istent, hogy �ldja meg �t egy fi�gyermekkel.

Egyszer az ember kint volt a tany�j�n, sz�ntogatott k�t �t�tt-kopott girhes �kr�n, az asszony meg azalatt �telt f�z�tt neki.

Amint ott f�z�getett, amint f�z�getett, megint eszibe jutott, hogy milyen j� volna, ha most egy fia volna, aki kivigye az apjuknak az �telt: "� �n Uram, Istenem - mormolja mag�ban -, csak egy akkorka kis gyermeket adj, mint egy babszem, holtomig mindig �ldalak �rte!" Alig mondta ezt ki, ott termett egy babszemnyi kisfi� el�tte a padk�n, elki�ltotta mag�t:

- No, �desany�m, itt vagyok! Hanem m�rmost nekem f�zz�n gomb�cot, mert olyan �hes vagyok, mint a farkas. Azut�n majd kiviszem �desap�mnak az �telt, ha j�llaktam. De �gy f�zz�n kend, mintha huszonn�gy kasz�snak f�zne.

F�z�tt neki az asszony f�l v�ka lisztb�l gomb�cot, kit�lalta elibe. Babszem Jank� az utols� falatig megette. K�rdezi t�le az anyja:

- No, fiam, j�llakt�l?

- Dehogy laktam, �desany�m, m�g f�l fogamra is kev�s volt, az�rt f�zz�n m�g kend!

Megint f�z�tt neki f�l v�ka lisztb�l, megint mind egy falatig megette Jank�. K�rdezi megint az anyja:

- No, fiam, j�llakt�l-e m�r?

- Dehogy laktam, �desany�m, t�n m�g �hesebb vagyok! J� lenne, ha f�zne m�g kend!

Megint f�z�tt az asszony egy v�ka lisztb�l, azt is megette a fi�. K�rdezi az anyja:

- No, fiam, j�llakt�l-e m�r valah�ra?

- Ettem, �desany�m, ettem. Hanem m�rmost hol van az az �tel, hadd vigyem �desap�mnak!

Kit�lalta az asszony egy szilk�be az �telt, azt belek�t�zte egy kasorny�ba, s nagy sok ellenkez�s ut�n - mert eleinte nem b�zott benne, hogy elb�rja - odaadta Jank�nak, hogy noh�t vigye. Fej�re kapta Jank�, szaladt vele ki a tanya fel�. Amint ment, mendeg�lt, el�tal�lt egy hat�kr�s szekeret egy b�ressel. Jank� el volt f�radva; kapta mag�t, feltette az �telt h�tul a szek�rre, maga meg beb�jt az egyik �k�r f�l�be. Amint �gy mentek, elkezdett a b�res f�ty�lni. Csak hallgatja Jank�, egyszer azt�n nem �llhatja sz� n�lk�l. Kisz�l az �k�r f�l�b�l:

- De hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a kov�csn�l, hogy reszeljen el bel�le.

Hallja ezt a b�res, n�zeget sz�t, hogy ki besz�l hozz�, de nem l�t senkit. Megint elkezd f�ty�lni, megint kisz�l Jank�:

- De hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a kov�csn�l, hogy reszeljen el bel�le.

Megint f�lel a b�res: "De m�r itt csakugyan besz�l valaki!" N�z mindenfel�, nem l�t senkit.

"No - gondolta mag�ban -, tal�n csak a sz�l volt." Megint r�kezdte a f�tty�t, megint kiki�ltott Jank�:

- De hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a kov�csn�l, hogy reszeljen el bel�le.

Erre azt�n megijedt a b�res, nem mert t�bbet f�ty�lni, hanem meglapult, mint a l�gy Szent Mih�ly-nap ut�n. Egyszer - j� id� m�lva - sz�l az �k�rnek:

- Cs�l�, Bimb�!

Jank� kiki�lt az �k�r f�l�b�l:

- Csak az�rt is hajsz, Bimb�!

Megint sz�l a b�res:

- Hajsz, Cs�k�!

Megint kiki�lt Jank�:

- Csak az�rt is cs�l�, Cs�k�!

"De m�r itt sehogy se megy istenesen a dolog" - gondolja a b�res. De az�rt m�g egyszer megpr�b�lt sz�lni az �k�rnek:

- Cs�l�, Bimb�, hajsz, Cs�k�!

Megint kikurjant Jank�:

- Csak az�rt is cs�l�, Cs�k�, hajsz, Bimb�!

De m�r erre a b�resnek is in�ba sz�llott a b�tors�ga.

Itt ak�rhogy, mint, de �rd�gnek kell lenni! Uccu! - mintha ostorral csapn�k, megoldotta a kereket, elszaladt, hogy az ag�r se �rte volna utol. Jank� pedig az �k�rhajt� ostort kez�be vette, elkezdett vele cserd�teni, hajtotta az �kr�ket az apja tany�ja fel�.

Az apja, amint ott sz�ntogatott k�t �t�tt-kopott, girhes �kr�n, egyszer l�tja, hogy megy arra egy hat�kr�s szek�r, de senki sincs k�r�l�tte. Az ostor is csak mag�t�l pattogott. Megijedt erre, szaladni akar, de Jank� elkezd ut�na kiab�lni:

- Ne szaladjon kend, �des ap�m uram, csak �n vagyok, a kend fia, �telt hoztam.

Erre meg�llt az apja, elvette az �telt, hozz�fogott az ev�shez. M�g � evett, Jank� befogta a hat �kr�t az �t�tt-kopott, girhes �kr�k hely�re az ek�be, elkezdett rajtok sz�ntani. Nem kellett nekik seg�ts�g, m�g maga se csin�lt semmit, csak az �k�r f�l�b�l pattogtatott. De az�rt �gy meg lett sz�ntva a f�ld, hogy jobban se kellett.

Ezalatt arra ment egy nagy �r n�gylovas hint�n; Jank� �ppen akkor volt a fordul�n�l, mikor ott mentek el, n�zi az �r a hint�b�l, hogy az �k�r mag�t�l megy, az eke mag�t�l sz�nt, az ostor mag�t�l kongat.

"Mif�le csuda ez?" - gondolja mag�ban.

- Eredj, Pista inas, k�rdezd meg, hogy ki hajtja azt az �kr�t, ki tartja azt az ek�t, ki kongat azzal az ostorral, azt�n h�dd ide azt az embert, aki amott eszeget!

El�h�tta Pista inas azt az embert.

- No, szeg�ny ember - k�rdezi az �r -, ki csin�lja mindezt a csud�t?

- H�t biz azt, nagys�gos uram, csak a fiam, Babszem Jank�, aki az �k�r f�l�ben �l, onnan kongat.

- Adja el kend nekem ezt a gyereket, megveszem j� p�nzen.

A szeg�ny ember nem akarta. De akkorra Jank� is odament, b�ztatta az apj�t, hogy csak adja el, majd visszasz�kik � nemsok�ra. �gy h�t megalkudtak egy v�ka aranyban, ez�stben, a szeg�ny ember - aki most m�r gazdag ember lett - befogta a hat c�meres �kr�t a szek�rbe, r�tette a sok kincset, hazament, olyan �r lett, mint egy kiskir�ly. Az �r pedig pap�rosba g�ngy�lgette Jank�t, beletette a dolm�nya zseb�be, hazavitte, otthon meg se n�zte, hanem pap�rostul beletette egy kis aranyl�d�ba, azt egy nagyobb ez�stbe, azt meg egy m�g nagyobb r�zbe, azut�n mindegyik l�d�t bez�rta h�rmas z�rral. M�snapra azt�n �sszeh�vta a tenger sok vend�get, nagy d�nomd�nomot csapott. Mikor v�ge volt az eb�dnek, behozta a h�rmas l�d�t, mondta, hogy mutat � most valami furcs�t, amilyet m�g sohasem l�ttak. B�multak a vend�gek a l�d�ra, mint borj� az �j kapura, v�rt�k, hogy mi lesz m�r ebb�l. A h�zigazda lassan nyitogatta egym�s ut�n a z�rakat, kivette a kis pap�rost, elkezdte kifel� g�ngy�lgetni, csak g�ngy�lgeti, csak g�ngy�lgeti, egyszer csak sz�tesik a pap�ros, az �rnak kez�ben marad a - nagy semmi. Nevettek a vend�gek, a gazda meg irult-pirult, d�h�s volt, sz�gyellte is mag�t, de hi�ba, arr�l m�r nem lehetett tenni.

Babszem Jank� pedig, aki m�g az �t alatt kisz�k�tt a pap�rosb�l, ment, mendeg�lt hetedh�t orsz�g ellen, egyszer el�tal�lt tizenk�t szekeret vassal megrakva. Az egyik szek�r egy k�ty�ban megfeneklett, sehogy se tudt�k kih�zni, pedig huszonn�gy �kr�t is fogtak bele. Jank� is odamegy, mondja, hogy ha neki annyi vasat adnak, amennyit elb�r, kiseg�ti a szekeret; az emberek meg�g�rt�k neki, gondolt�k magokban, hogy ez bizony egy j� nagy szeget se b�r el. Amint az alku megvolt, megkapta Jank� a szek�r r�dj�t, �gy kir�ntotta a s�rb�l, mintha ott se lett volna, azut�n elkezdte az els� szek�ren, az utols�ig mindny�j�r�l leszedte a vasat, mind a v�ll�ra vette, azzal, mintha teher se volna rajta, ballagott. Az emberek, egy sz� nem sok, de annyit se tudtak sz�lani a nagy b�mul�s miatt, csak t�tott�k szem�ket-sz�jokat, s amire azt�n esz�kre j�ttek, Jank� m�r hegyen-v�lgy�n t�l j�rt, �thett�k bottal a nyom�t.

Vitte azt�n Jank� a sok vasat, ment vele egyenesen egy kov�cshoz, arra r�parancsolt, hogy neki abb�l a sz�z m�zsa vasb�l csin�ljon egy buzog�nyt, de j� er�sen megcsin�lja, mert neki olyan imilyen-amolyan munka nem kell. Megcsin�lta a kov�cs, ahogy tudta, mikor k�szen volt, felkapta Jank�, felhaj�totta egyenesen az �g fel�, azzal bement, hozatott mag�nak egy ak� bort, azt sz�p csendesen megiszogatta. Mikor a legutols� poh�rral is megitta, akkor esett vissza a buzog�ny, bement h�rom �lnyire a f�ldbe. Kih�zta Jank�, h�t k�tfel� volt esve. Megint r�parancsolt a kov�csra, hogy csin�lja meg er�sebben. Elk�sz�tette a kov�cs, mikor k�szen volt, megint felhaj�totta Jank�. M�g a buzog�ny odafenn j�rt, azalatt Jank� megevett egy v�ka lisztb�l k�sz�lt gomb�cot, megivott r� egy cseber bort. Mikor az utols� falatot lenyelte, az utols� poh�r bort megitta, akkor esett vissza a buzog�ny. Lef�r�dott hat �lnyire a f�ldbe, kih�zta Jank�, n�zte, h�t megint kett� volt repedve. Megint r�parancsolt a kov�csra, csin�lja meg azt, de ha most is kett�reped, akkor jaj neki. �sszeforrasztotta a kov�cs. Mikor k�sz volt, megcs�v�lta Jank�, felhaj�totta, amint csak b�rta, azzal bement aludni. Mikor m�r j�l kialudta mag�t, felkelt, kiment. �ppen akkor esett vissza a buzog�ny, lef�r�dott tizenk�t �lnyire a f�ldbe. Kih�zta Jank�, n�zegette, h�t nem volt semmi baja.

Meg�r�lt Jank�, v�ll�ra kapta a buzog�nyt, ment vele hetedh�t orsz�g ellen. Amint ment, mendeg�lt, el�tal�lt tizenk�t zsiv�nyt, azok el�be �llottak nagy fennyen, hogy majd �gy, majd �gy fosztj�k ki, de Jank� sem ijedt meg a maga �rny�k�t�l, r�legyintett a haramiavez�rre a buzog�ny nyel�vel, hogy elny�lt, mint a b�ka, nem evett t�bbet az Isten kenyer�b�l. Megijedt erre a t�bbi zsiv�ny, t�rdre estek Jank� el�tt, hogy csak az �let�knek kegyelmezzen meg, megv�lasztj�k vez�r�knek. Megkegyelmezett nekik Jank�, a vez�rs�get is elv�llalta, megitt�k r� az �ldom�st. M�g aznap este el is mentek lopni egy gazdag ember h�z�hoz. Ott Jank� beb�jt a kamra ablak�n, kinyitotta az ajt�t, azzal elkezdett kifel� h�nyni mindent, amit csak a kamr�ban tal�lt, eg�sz oldal szalonn�t, diszn�h�st, eg�sz zs�k b�z�kat, de amellett ord�tott torkaszakadt�b�l:

- Nesztek szalonna, nesztek b�za, nesztek diszn�h�s!

Hi�ba csit�tott�k a bety�r pajt�sai, hogy ne kiab�ljon. Mindegy volt neki, m�g ann�l jobban kiab�lt, a nagy l�rm�ra fel�bredt a gazda meg a sok b�res, kocsis, a bety�rok megijedtek, elszaladtak, otthagyt�k Jank�t. Ez azt�n szeg�ny mit csin�ljon? Hov� b�jj�k, hogy meg ne l�ss�k? Ott volt egy nagy korp�s zs�k, abba ugrott bele, s megh�zta mag�t a korpa k�zt. Az emberek egy darabig kerest�k, hogy hova lett az a bety�r, aki a kamar�ban volt, hogy azt�n nem tal�lt�k - mert egyiknek se jutott esz�be, hogy a korpa k�zt keresse -, h�t csak megint lenyugodtak. Hanem az egyik b�resnek esz�be jutott, hogy most egy bajjal adni kellene a teh�nnek is, telemer�tett h�t egy szakajt�t korp�val, vitte ki az �lba.

Itt mi t�rt�nt, mi nem - tudom, �gyis kital�ln�k, de csak m�gis elmondom -, Jank� is k�zibe keveredett annak a korp�nak, amit kivitt a b�res, megette a teh�n.

M�snap a szolg�l�, mikor fejni akart, r�legyintett a teh�nre:

- Farta, te!

Jank� is kiki�lt a j� meleg kv�rt�lyb�l:

- Csak az�rt se farta, te!

Megint sz�l a szolg�l�:

- Farta, te!

Megint kiki�lt Jank�:

- Csak az�rt se farta, te!

Megijed a szolg�l�, n�zeget mindenfel�, sz�natart�ba, j�szolba, sehol se l�t senkit. M�g egyszer sz�l a teh�nnek:

- Farta, bocik�m!

- Csak az�rt se farta, bocik�m!

De m�r annyi b�tors�ga csakugyan nem volt a szolg�l�nak, hogy tov�bb is ott maradjon. Szaladt a gazd�hoz.

- Gazduram! Gazduram! J�jj�n hamar, valamennyi �rd�g, boszork�ny, mind az ist�ll�ban van!

Kimegy a gazda, n�zeget sz�jjel, nem l�t semmit. Sz�l a teh�nnek ez is:

- Farta, te!

Kikurjant Jank� is:

- Csak az�rt se farta, te!

"No, m�r itt - gondolja a gazda - csakugyan nem j�l megy a dolog, itt boszork�nynak kell lenni." Felkap egy sepr�t a bal kez�be, egy m�sikat telehint s�val, keresztbe fekteti a k�sz�b�n, egy koszor� hagym�t az ajt� sark�ra akaszt; azzal elkezdi a sepr�vel verni a tehenet.

- No m�r erre csakugyan elmegy az a kutya boszork�ny!

De biz az a sok munka mind k�rba veszett, mert ak�rmint vert�k a tehenet, Jank� csak nem t�g�tott, mindig kiab�lt.

Utolj�ra mit volt mit tenni? Le kellett v�gatni a tehenet. A h�s�t elm�rt�k, a belet odaadt�k egy szolg�l�nak, hogy vigye ki a foly� partj�ra, mossa ki. Kivitte a szolg�l�, elkezdte darabolgatni a beleket egy �les k�ssel.

Amint ott darabolgatja, �szreveszi Jank�, hogy k�ssel forgol�dnak k�r�l�tte. Megijed, elki�ltja mag�t a pacal k�z�l:

- Meg ne sz�rj, te!

A szolg�l� majdhogy hanyatt nem esett ijedt�ben, elhaj�totta a belet, futott haza, elmondta, hogy � t�bbet hozz� nem ny�l annak a teh�nnek semmij�hez, ha mindj�rt felakasztj�k vagy ker�kbe t�rik is, mert ak�r�l minden oly �rd�ng�s, �gy tele van az �rd�ggel, boszork�nnyal, hogy m�g olyat senki se hallott. De hisz � t�bbet hozz� nem ny�l egy ujjal sem; nem �!

A belet pedig, ami ott maradt a v�zparton, egy k�dorg�, �hes farkas megette Jank�val egy�tt. El volt azt�n Jank� egy darabig sz�p csendesen a farkas gyomr�ban, hanem k�t-h�rom nap m�lva unni kezdte a dolgot: "Nem j�l megy ez �gy sehogy, ki kellene innen valahogy jutni." De hi�ba volt minden okoskod�s, ha egyszer benne volt a farkasban, am�gy k�nny�szerrel biz onnan nem j�hetett ki. Volt ugyan k�t kij�r�s, de az els� - a farkas sz�ja - veszedelmes volt, a h�tuls�n meg Jank�nak nemigen volt kedve m�szk�lni. Mit csin�ljon? Mit csin�ljon? Holta napj�ig csak nem maradhat a farkas gyomr�ban! Utolj�ra azt�n azt gondolta ki, hogy elkezd kiab�lni:

- El�be a farkasnak! El�be a farkasnak!

A farkas megijedt a nagy kiab�l�st�l, elkezdett szaladni, de ment�l jobban v�gtatott, ann�l jobban kiab�lt Jank�. A farkas nem mert meg�llani, egyszer azt�n csak felfordult, v�gigny�lt a f�ld�n, b�cs�t vett az �rny�kvil�gt�l. Erre azt�n Jank� is szedte-vette a s�torf�j�t, kim�szott a sz�j�n, sz�jjeln�zett, hogy melyik sark�n lehet a vil�gnak. H�t mit l�tott? Nem m�st, mint egy sz�p palot�t. Nemigen gondolkozott sok�ig, felment bele, hogy ak�rki lakik ott, megtudakolja, melyik szeglete ez a vil�gnak. Akkor azt�n, ha ezt megtudja, elindul valamerre.

Felment a palot�ba, benyitott a legszebb ajt�n, bel�pett egy cifra szob�ba, h�t ott l�tta az apj�t meg az anyj�t egym�s mellett �lni a nagy uras�gban. Meg�r�lt � is, de m�g azok is, elmondt�k neki, hogy az egy v�ka aranyb�l-ez�stb�l gazdagodtak �gy meg.

- De most m�r, kedves gyermek�nk, ne is menj sehova, menj�nk egy�tt, �lj�nk egy�tt holtunk napj�ig.

Jank� is beleegyezett, otthon maradt. T�n m�g most is �lnek a nagy uras�gban, ha meg nem haltak.