Grim: A farkas és a hét kecskegida
Domboldalon, kicsi házban kecskaanyó s hét gidája szeretetben éldegélt.
Míg egy szép nap kecskemama kosarát karjára kapva, s fiaihoz így beszélt:
Fiacskáim most elmegyek a piacra, jók legyetek, fogadjatok nekem szót!
Gonosz farkas erre járhat, ha bedugom a fehér lábam, akkor nyissatok ajtót!
Alig megy el kecske néni, gonosz farkas lesi, nézi, s a gidákhoz bekopog:
Én vagyok itt jóanyátok, hoztam nektek friss kalácsot, nyissátok ki az ajtót!
Hogyha te vagy jóanyánk, felelnek a kisgidák dugd be fehér lábadat!
Farkas koma nagyot néz: Gida fejben ennyi ész? És a molnárhoz szalad.
Rámordul a molnárra: Hozz lisztet a markodba, és a lábam szórd tele!
Fehér lábbal, vékony hangal bejutok a kecske-lakba, vár a finom pecsenye!
Kecskeházhoz elsompolyog, újra zörget, újra kopog, résen dugja be mancsát.
Tanakodnak a kisgidák, Mit tegyenek? Fehér a láb, így az ajtót kinyitják
Ó, jaj ez nem a kecskemama! Ez a farkas! Gonosz fattya
a gidákat szépen sorba ; egymásután mind bekapja,
de az egyik a legkisebbik bebújik az órába.
Kicsi ház a domboldalon kecskemama siet nagyon. Belép, s jaj, szegény mit lát?
Farkas hortyog az ágyában. Kecske néni nagy bújában siratja a hét gidát.
Ám egyszercsak, milyen csoda, kinyílik a falióra;
s a legkisebb gidácska elmeséli, hogy s mint esett, odabujik szipog-szepeg édesanyja karjába.
Kecske anyó egyet gondol: a fekete farkas hasból kivágja a hat gidát.
Helyükre hat követ raknak, összevarrják a vén farkast, s otthagyják a bestiát.
A gonosz farkas felébred, szörnyű szomjas, szörnyű mérges, leballag a patakhoz.
Nagykövek a mélybe rántják, vigan dalolnak a gidák:
-Nemfélünk a farkastól!
|