Van egy erdõ, erdõh�ton
benne tiszt�s az irt�son,
h�ba rakva rajta kis h�z,
kismalac itt telel-tany�z.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,
b�kkfa l�ngja pitteg-pattog,
faz�kban v�z rityeg-rotyog,
ajt�n farkas kipeg-kopog.

- Hej, kismalac, dideregve
kunyer�lok, hogy eressz be !
- Bizony nem �n, mert megeszel !
- R�lam ilyet fel, hogy teszel ?

Csak kunyor�l, csak �g�rget:
- Csak egy l�bom engedd, k�rlek.
- J� ! - gondolja a kismalac. -
Megb�nod, ha kinn nem maradsz.

Zs�kot ker�tm vizet forral,
s ajt�hoz �ll hamis orral.
- H�t ha �pp ez a v�gy�sod,
dugd be egyik h�ts� l�bod.

Farkas-barkas �r�l nagyon,
- Jaj, bent j� meleg vagyon !
Ereszd be m�g csak egy l�bom.
Sz�l a malac: "No, nem b�nom."

- �n k�t l�bom, boldog r�szem,
�r�lj, vigadj, j�l vagy, �rzem.
Elsõ l�bom, jaj a h�ban...
Sz�l a malac: "Dugd be sorban."

- H�rom l�bom, ha bent hagyod,
negyedik mi�rt szenved fagyot ?
- J�l van, dugd be mind a n�gyet
(zs�kba faroltatlak t�ged).

- �, n�gy l�bom, urr� lett�l,
�, �n fejem, kinn rekedt�l !
J��rt j�t v�rj, kicsi malac,
megl�sd, mi lesz, hogyha behagysz.

- J�, gyere be, gyer' a h�zba,
gyer' a h�zba, gyer' a zs�kba !...
Zs�kbab�v�t be is k�ti,
forr� v�zzel meg�nt�zi.

Bezzeg a h�z meleg nagyon,
hadd hûs�lj�n kint a fagyon.
Kicipeli farkas kom�t,
ki v�gre kir�gja mag�t.

Kopasz farkas vil�gg� ment,
nem mond a dologra �ment.
Fut, f�rad �s verbuv�l,
sereggel j�n vissza m�r.

Mint az �rv�z j�n a falka,
kopasz vez�r sz�val tartja.
A kismalac hej l�tja m�r:
- A nyakamon van a tat�r.

Hamar egy nagy f�ra szalad,
farkasfalka a fa alatt;
hogy vegy�k le, hegyin-h�t�n,
kapaszkodnak, egym�s v�ll�n,

sz�z farkasnak egy a h�ja,
lent a kopasz alig b�rja;
b�r az ina majd megszakad,
kismalact�l t�vol marad.

A kismalac hõk�l, haj-haj,
mi lesz vele, itt van a baj !
Csak leki�lt h�t a gaznak:
- Forr� vizet a kopasznak !

No, a kopasz holtra v�lt,
�gy kiugrott, meg sem �llt.
Meg sem �llott, elszaladt,
a sok farkas leszakadt.

Nyaka t�r�tt mind ah�nynak,
malacot sem �li b�nat.
Ma is g�c�g-kacag rajt',
ma is �l, ha meg nem halt.