Hol volt,

hol nem,

messze, messze,

volt egy boglyos,

lompos,

loncsos

�s bozontos,

Vackor nev�

kicsi medve,

nem is medve,

csak egy apr�,

lompos,

loncsos

�s bozontos,

pisz�n pisze k�ly�kmack�.

Az az apr�,

k�ly�kmack�,

az volt �m csak

nagy csavarg�,

eg�sz nap j�rta az erd�t –

hi�ba kereste anyja,

b�mb�lt ut�na az apja,

nem lelt�k a cs�pp tekerg�t.

H�t egy sz�p nap,

alkonyatkor,

megint messze

k�sz�l Vackor,

csalta j�t�k,

tarka lepke –

itt egy kicsit vackort szedett,

vackort, azaz vadon term�

erdei vadk�rt�t, ahogy

vadon termette az erd�,

ott egy kicsit f�ra m�szott,

le a f�r�l,

f�l a f�ra,

szagos f�be heveredett,

barlangba b�jt b�j�csk�zva;

addig,

addig,

napnyugodtig,

m�g el�rte,

el az este.

Este,

este,

cs�ndes este,

s�t�t a t�vol,

a messze,

s�t�t a hegy

�s az erd�.

Fenn az �gbolt els�t�t�l,

a k�k s�t�tebbre k�k�l,

s�t�t dunyha:

sz�ll a felh�.

F�l is �m a kicsi medve,

megriad a pisze mack�,

menne haza

�rkon-bokron,

futna �tal

dimben-dombon,

b�jna anyja bund�j�hoz,

apj�hoz a cs�pp csavarg�.

Hanem

hajjaj,

nagy �m

a baj!

Mert elmosta,

el az este,

elmosta az �rkot-bokrot,

el a szel�d dimbet-dombot,

amin �tal

az az apr�,

az a boglyos,

lompos,

loncsos

�s bozontos,

pisz�n pisze k�ly�kmack�

az otthon�t megkeresse.

F�l�tte az �g ragyog:

felj�ttek a csillagok,

de a pisz�n pisze,

boglyos,

a bolondos,

erd� m�lyiben zokog.

Hull a k�nnye,

hulldog�l,

cs�pp mancs�ra

csurdog�l:

szipog,

szepeg,

h�pp�get,

ejt nagy k�v�r

cs�pp�ket,

�l egy lombos

fa alatt,

�s keserves b�nat�ban,

vigasztalan b�sult�ban

sz�ve majdhogy megszakad.

H�t az apja

micsin�l?

Tal�n nyugodtan

pip�l?

Ugyan nem,

hanem az erd�n

k�lyke ut�n ordib�l:

– Vackor fiam,

hallod-e?

H�j, te k�l�k,

fuss ide!

Szaladj hozz�m,

hogyha mondom,

mert elraklak,

rontom-bontom!

Hanem mire

kiab�l?

Cs�pp k�lyk�re

nem tal�l.

Bej�rhatja,

be az erd�t –

mehet �tal

�rkon-bokron,

m�szhat �tal

dimben-dombon,

s�r� erd�n csatangolhat,

barlangokban barangolhat,

m�g egy fa alatt megl�tja,

nagy h�pp�gve megtal�lja,

meg a boglyos,

lompos,

loncsos

�s bozontos,

pisz�n pisze cs�pp tekerg�t.

�r�m�ben felki�lt,

�lbe kapja cs�pp fi�t:

– Vackor k�lykem,

hallod-e?

Hogyan cs�szk�lt�l

ide?

Nem megmondtam,

el ne k�sz�lj,

tiltottam, hogy

messze b�kl�lj,

hanem ez volt az utols� –

t�bbet minket

nem ijesztesz,

h�t hat�rra

nem tekergesz,

mert aszondom,

kutya brumma:

holnap reggel k�zen kaplak,

�s az �vod�ba adlak,

az �m,

te pisze csavarg�.

�s apj�val akkor

hazas�t�lt Vackor.