Egyszer volt, hol nem volt, m�g az �perenci�s-tengeren is t�l volt, volt a vil�gon egy feh�r l�. Ez a feh�r l� egyszer megellett, lett neki egy fia, azt h�t esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:

- L�tod, fiam, azt a nagy f�t?

- L�tom.

- Eredj fel annak a legtetej�be, h�zd le a k�rg�t.

A fi� felm�szott, megpr�b�lta, amit a feh�r l� mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta h�t esztendeig, megint felk�ldte egy m�g magasabb f�ra, hogy h�zza le a k�rg�t. A fi� le is h�zta.

Erre azt mondta neki a feh�r l�:

- No, fiam, m�r l�tom, el�g erõs vagy. H�t csak eredj el a vil�gra, �n meg megd�gl�m.

Azzal megd�gl�tt. A fi� elindult vil�gra. Amint ment, mendeg�lt, elõtal�lt egy rengeteg erdõt, abba be is ment. Csak b�dorgott, csak b�dorgott, egyszer egy emberhez �rt, ki a legerõsebb f�kat is �gy nyûtte, mint m�s ember a kendert.

- J� napot adjon Isten! - mondja Feh�rl�fia.

- J� napot, te kutya! Hallottam h�r�t annak a Feh�rl�fi�nak, szeretn�k vele megbirk�zni.

- Gyere no, �n vagyok!

Megbirk�ztak. De alig csavar�tott egyet Feh�rl�fia Fanyûvõn, mindj�rt a f�ldh�z v�gta.

- M�r l�tom, hogy erõsebb vagy, mint �n - mondja Fanyûvõ. - Hanem tegy�k �ssze a kenyer�nket, v�gy be szolg�latodba. - Feh�rl�fia befogadta, m�r itt ketten voltak.

Amint mennek, mendeg�lnek, elõtal�lnak egy embert, aki a k�vet �gy morzsolta, mint m�s ember a kenyeret.

- J� napot adjon Isten! - mondja Feh�rl�fia.

- J� napot, te kutya! Hallottam h�r�t annak a Feh�rl�fi�nak, szeretn�k vele megbirk�zni.

- Gyere no, �n vagyok!

Megbirk�ztak. De alig csavar�tott Feh�rl�fia Kõmorzsol�n h�rmat-n�gyet, mindj�rt a f�ldh�z v�gta.

- M�r l�tom, hogy teellened nem csin�lhatok semmit - mondja Kõmorzsol�. - Hanem tudod mit, v�gy be szolg�latodba, hû szolg�d leszek hal�lig.

Feh�rl�fia befogadta; m�r itt h�rman voltak. Amint mentek, mendeg�ltek, elõtal�ltak egy embert, aki a vasat �gy gy�rta, mint m�s ember a t�szt�t.

- J� napot adjon Isten! - mondja neki Feh�rl�fia.

- J� napot, te kutya! Hallottam h�r�t annak a Feh�rl�fi�nak, szeretn�k vele megbirk�zni.

- Gyere no, �n vagyok!

Sok�ig birk�ztak, de nem b�rtak egym�ssal. Utolj�ra Vasgy�r� g�ncsot vetett, f�ldh�z v�gta Feh�rl�fi�t, erre ez is megharagudott, felugrott, s �gy v�gta a f�ldh�z Vasgy�r�t, hogy majd oda ragadt. Ezt is szolg�lat�ba fogadta; m�r itt n�gyen voltak.

Amint tov�bb mennek, mendeg�lnek, r�jok esteledett, õk is megtelepedtek, kunyh�t csin�ltak. M�snap azt mondja Feh�rl�fia Fanyûvõnek:

- No, te maradj itt, fõzz k�s�t, mink elmegy�nk vad�szni.

Elmentek. De alighogy t�zet rakott s a k�safõz�shez fogott Fanyûvõ, ott termett egy kis �rd�g; maga nagyon kicsi volt, de a szak�lla a f�ldet �rte. Fanyûvõ nem tudott hova lenni ijedt�ben, mikor megl�tta, h�t m�g mikor r�ki�ltott:

- �n vagyok H�tszûnyû Kapany�nyimony�k, add ide azt a k�s�t, ha nem adod, a h�tadon eszem meg!

Fanyûvõ mindj�rt odaadta. H�tszûnyû Kapany�nyimony�k megette, azzal visszaadta az �res bogr�csot. Mikor hazaj�ttek a cimbor�k, nem volt semmi ennival�, megharagudtak, j�l eld�ngett�k Fanyûvõt, de az nem mondta meg, hogy m�rt nincs k�sa.

M�snap Kõmorzsol� maradt otthon. Amint kezdte fõzni a k�s�t, odament õhozz� is H�tszûnyû Kapany�nyimony�k, �s k�rte a k�s�t:

- Ha ide nem adod, a h�tadon eszem meg! - De Kõmorzsol� nem adta, H�tszûnyû Kapany�nyimony�k sem vette tr�f�ra a dolgot, lenyomta a f�ldre, h�t�ra tette a bogr�csot, onnan ette meg a k�s�t.

Mikor a t�bbi h�rom hazafel� ment, Fanyûvõ elõre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kõmorzsol�t�l is elveszi a k�s�t H�tszûnyû Kapany�nyimony�k.

Harmadnap Vasgy�r� maradt otthon.

De a m�sik kettõ se neki, se Feh�rl�fi�nak nem k�t�tte az orr�ra, m�rt maradtak k�t nap k�sa n�lk�l.

Ahhoz is odament H�tszûnyû Kapany�nyimony�k, k�rte a k�s�t, s hogy nem adta, a meztelen has�r�l ette meg. Amint a t�bbi h�rom hazaj�tt, ezt is j�l elp�holt�k.

Feh�rl�fia nem tudta, m�rt nem csin�lt egyik se k�s�t. Negyednap maga maradt otthon. A t�bbi h�rom eg�sz nap mindig nevette Feh�rl�fi�t, tudt�k, hogy ahhoz is odamegy H�tszûnyû Kapany�nyimony�k. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megj�rta, mert Feh�rl�fia megk�t�zte szak�ll�n�l fogva egy nagy f�hoz.

Amint a h�rom cimbora haza�rt, mindj�rt felt�lalta a k�s�t. Amint j�llaktak, megsz�lalt Feh�rl�fia:

- Gyertek csak, mutatok valamit.

Vezette volna õket a f�hoz, amelyikhez H�tszûnyû Kapany�nyimony�kot k�t�tte, h�t l�tja, hogy nincs ott, hanem elvitte a f�t is mag�val.

Mindj�rt elindultak a nyomon. Mind�g mentek h�t nap, h�t �jjel, akkor tal�ltak egy nagy lyukat, amelyen a m�svil�gra ment le H�tszûnyû Kapany�nyimony�k. Tanakodtak, mit�võk legyenek, utolj�ra arra hat�roztak, hogy lemennek.

Fanyûvõ font egy kosarat, csavart egy hossz� g�zst a fa�gakb�l, s azon leeresztette mag�t. De meghagyta, hogy h�zz�k fel, ha megr�ntja a k�telet. Alig �rt le negyedr�sz�re a m�lys�gnek, megijedt, felh�zatta mag�t.

- Majd lemegyek �n - mondja Kõmorzsol�. De harmadr�sz�rõl az �tnak õ is visszah�zatta mag�t.

Azt mondja Vasgy�r�:

- Ejnye, be gy�v�k vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek �n meg ezer �rd�gtõl sem!

Le is ment fele �tj�ig, de tov�bb nem mert, hanem megr�ngatta a g�zst, hogy h�zz�k fel.

Azt mondja Feh�rl�fia:

- Eresszetek le engem is, hadd pr�b�ljak szerencs�t!

Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a m�svil�gra, kisz�llt a kasb�l, elindult sz�jjeln�zni. Amint �gy k�dorog elõre-h�tra, megl�t egy kis h�zat, bemegy bel�, h�t kit l�t? Nem m�st, mint H�tszûnyû Kapany�nyimony�kot. Ott �lt a kuck�ban, kenegette a szak�ll�t meg az �ll�t valami zs�rral; a tûzhelyen ott fõtt egy nagy bogr�cs k�sa.

- No, man� - mondja neki Feh�rl�fia -, csakhogy itt vagy! M�sszor te akartad az �n k�s�mat megenni a hasamr�l, majd megeszem �n most a ti�det a te hasadr�l.

Azzal megfogta H�tszûnyû Kapany�nyimony�kot, a f�ldh�z v�gta, has�ra �nt�tte a k�s�t, �gy ette meg, azut�n kivitte a h�zb�l, egy f�hoz k�t�tte, od�bb ment.

Amint megy, mendeg�l, elõtal�l egy v�rat r�zmezõvel, r�zerdõvel k�r�lv�ve. Amint megl�tta, mindj�rt bement bel�; odabent egy gy�ny�rû kir�lykisasszonyt tal�lt, aki nagyon megijedt, amint megl�tta a felvil�gi embert.

- Mit keresel itt, felvil�gi ember, ahol m�g a mad�r se j�r?

- H�t biz �n - felelt Feh�rl�fia - egy �rd�g�t kergettem.

- No, h�t most jaj neked! Az �n uram h�romfejû s�rk�ny, ha hazaj�n, agyonv�g. B�jj el hamar!

- Nem b�vok biz �n, megbirk�zom �n vele.

Arra a sz�ra ott termett a s�rk�ny.

- No, kutya - mondja Feh�rl�fi�nak -, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a r�zsz�rûm�n!

Meg is viaskodtak. De Feh�rl�fia mindj�rt a f�ldh�z v�gta a s�rk�nyt, s lev�gta mind a h�rom fej�t. Azzal visszament a kir�lykisasszonyhoz. Azt mondja neki:

- No, most m�r megszabad�tottalak, kir�lykisasszony, jere velem a felvil�gra!

- Jaj, kedves szabad�t�m - felel a kir�lykisasszony -, van nekem idelent k�t testv�rem, azokat is egy-egy s�rk�ny rabolta el; szabad�tsd meg õket, neked adja az �desaty�m a legszebb le�ny�t meg fele kir�lys�g�t.

- Nem b�nom, h�t keress�k meg.

Elindultak megkeresni. Amint mennek, tal�lnak egy v�rat ez�stmezõvel, ez�sterdõvel k�r�lv�ve.

- No, itt b�jj el az erdõben - mondja Feh�rl�fia -, �n majd bemegyek.

A kir�lykisasszony elb�jt, Feh�rl�fia meg megindult befel�. Odabent egy m�g szebb kir�lykisasszonyt tal�lt, mint az elsõ. Az nagyon megijedt, ahogy megl�tta, s r�ki�ltott:

- Hol j�rsz itt, felvil�gi ember, hol m�g a mad�r se j�r?

- T�ged j�ttelek megszabad�tani.

- No, akkor ugyan hi�ba j�tt�l, mert az �n uram egy hatfejû s�rk�ny, ha hazaj�n, �sszemorzsol.

Arra a sz�ra ott termett a hatfejû s�rk�ny. Amint megl�tta Feh�rl�fi�t, mindj�rt megismerte.

- Hej, kutya - mondja neki -, te �lted meg az �cs�met, ez�rt meg kell halnod! Hanem gyere az ez�stsz�rûmre, viaskodjunk meg!

Azzal kimentek, sok� viaskodtak, utolj�ra is Feh�rl�fia gyõz�tt, f�ldh�z v�gta a s�rk�nyt, lev�gta mind a hat fej�t. Azut�n mag�hoz vette mind a k�t kir�lykisasszonyt, s �gy h�rman �tnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabad�ts�k. Amint mennek, mendeg�lnek, tal�lnak egy v�rat aranymezõvel, aranyerdõvel k�r�lv�ve. Itt Feh�rl�fia elb�jtatta a k�t kir�lykisasszonyt, maga meg bement a v�rba. A kir�lykisasszony majd meghalt csod�lkoz�s�ban, amint megl�tta.

- Mit keresel itt, ahol m�g a mad�r se j�r? - k�rdi tõle.

- T�ged j�ttelek megszabad�tani - felelt Feh�rl�fia.

- No, akkor hi�ba f�radt�l, mert az �n uram egy tizenk�t fejû s�rk�ny, aki ha hazaj�n, �sszevissza t�r.

Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennyd�rg�tt a kapu.

- Az �n uram v�gta a buzog�ny�t a kapuba - mondja a kir�lykisasszony -, m�gpedig tizenk�t m�rf�ldrõl. De az�rt ebbe a nyomba itt lesz. B�jj el hamar!

De m�r akkor ha akart volna, se tudott volna elb�jni Feh�rl�fia, mert a s�rk�ny betoppant. Amint megl�tta Feh�rl�fi�t, mindj�rt megismerte.

- No, kutya, csakhogy itt vagy! Meg�lted k�t �cs�met, ez�rt, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere aranysz�rûmre, birk�zzunk meg!

Nagyon sok� viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utolj�ra a s�rk�ny belev�gta Feh�rl�fi�t t�rdig a f�ldbe; ez is kiugrik, belev�gja a s�rk�nyt der�kig; a s�rk�ny kiugrik, belev�gja Feh�rl�fi�t h�naljig; m�r itt Feh�rl�fia nagyon megharagudott, kiugrott, s belev�gta a s�rk�nyt, hogy csak a feje l�tszott ki, erre kikapta a kardj�t, lev�gta a s�rk�nynak mind a tizenk�t fej�t.

Azut�n visszament a v�rba, elvitte mag�val mind a h�rom kir�lykisasszonyt. El�rkeztek ahhoz a kos�rhoz, amelyiken Feh�rl�fia leereszkedett, pr�b�lgatt�k minden m�don, hogy f�rhetn�nek bele mind a n�gyen, de sehogy se boldogultak. �gy h�t Feh�rl�fia egyenk�nt felh�zatta a h�rom kir�lykisasszonyt, õ maga meg v�rta, hogy õ�rte is eressz�k le a kosarat. Csak v�rt, csak v�rt, h�rom nap, h�rom �jjel mindig v�rt. V�rhatott volna szeg�ny ak�r �t�letnapig is. Mert amint a h�rom szolga felh�zta a h�rom kir�lykisasszonyt, arra hat�rozt�k, hogy õk magok veszik el a h�rom kir�lykisasszonyt, s nem eresztik le megint a kosarat Feh�rl�fi��rt, hanem otthagyj�k õt a m�svil�gon. Mikor Feherl�fia m�r nagyon megunta a v�rakoz�st, kapta mag�t, elment onnan nagy b�slakodva. Alig ment egy kicsit, elõfogta egy nagy z�poresõ, õ is h�t bel�h�zta mag�t a szûr�be, de hogy �gy is �zott, elindult valami fedelet keresni, ami al� beh�z�dj�k. Amint �gy vizsg�l�dik, megl�t egy griffmad�rf�szket h�rom fi�kgriffmad�rral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de m�g betakarta a szûr�vel, maga meg beb�jt egy bokorba. Egyszer csak j�n haza az �reg griffmad�r.

- H�t ki takart be benneteket? - k�rdi a fiait�l.

- Nem mondjuk meg, mert meg�l�d.

- Dehogy b�ntom! Nem b�ntom �n, ink�bb meg akarom neki h�l�lni.

- No, h�t ott fekszik a bokor mellett, azt v�rja, hogy el�lljon az esõ, hogy levehesse a szûr�t r�lunk.

Odamegy a griffmad�r a bokorhoz, k�rdezi Feh�rl�fi�t�l:

- Mivel h�l�ljam meg, hogy megmentetted fiaimat?

- Nem kell nekem semmi - felel Feh�rl�fia.

- De csak k�v�nj valamit; nem mehetsz �gy el, hogy meg ne h�l�ljam.

- No, h�t vigy fel a felvil�gra!

Azt mondja r� a griffmad�r:

- Hej, ha ezt m�s merte volna k�v�nni, tudom, nem �lt volna egy �r�ig; de neked megteszem; hanem eredj, v�gy h�rom kenyeret meg h�rom oldal szalonn�t; k�sd a kenyeret jobbr�l, a szalonn�t balr�l a h�tadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonn�t t�gy a sz�mba. Ha nem teszel, levetlek.

Feh�rl�fia �ppen �gy tett mindent, ahogy a griffmad�r mondta. Elindultak azut�n a felvil�gra. Mentek j� darabig, egyszer fordult a griffmad�r jobbra, akkor beletett a sz�j�ba Feh�rl�fia egy kenyeret, azt�n balra, akkor meg egy oldal szalonn�t. Nemsok�ra megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonn�t, azut�n az utols�t is megette. M�r l�tt�k a vil�goss�got idefent, h�t egyszer csak megint ford�tja a griffmad�r balra a fej�t. Feh�rl�fia kapta a bicsk�j�t, lev�gta a bal karj�t, azt tette a griffmad�r sz�j�ba. Azut�n megint fordult jobbra a mad�r, akkor a jobb l�basz�r�t adta neki.

Mire ezt is megette, fel�rtek. De Feh�rl�fia nem tudott se t�, se tova menni, hanem ott fek�dt a f�ld�n, mert nem volt se keze, se l�ba.

Itt beny�l a griffmad�r a sz�rnya al�, kih�z egy �veget tele borral. Odaadja Feh�rl�fi�nak.

- No - mondja neki -, ami�rt olyan j�sz�vû volt�l, hogy kezed-l�bad a sz�mba tetted, itt van ez az �veg bor, idd meg.

Feh�rl�fia megitta. H�t lelkem teremtette - t�n nem is hinn�tek, ha nem mondan�m -, egyszerre kinõtt keze-l�ba! De m�g azonfel�l h�tszer erõsebb lett, mint azelõtt volt.

A griffmad�r visszarep�lt az alvil�gba. Feh�rl�fia meg �tnak indult, megkeresni a h�rom szolg�j�t. Amint megy, mendeg�l, elõtal�l egy nagy guly�t. Megsz�l�tja a guly�st:

- Ki� ez a sz�p gulya, h�?

- H�rom �r�: Vasgy�r�, Kõmorzsol� �s Fanyûvõ urak�.

- No, h�t mutassa meg kend, hol laknak.

A guly�s �tba igaz�totta, el is �rt nemsok�ra a Vasgy�r� kast�ly�hoz, bement bel�, h�t majd elvette a szeme f�ny�t a nagy ragyog�s, de õ csak ment beljebb. Egyszer megtal�lta Vasgy�r�t, aki mikor megl�tta Feh�rl�fi�t, �gy megijedt, hogy azt se tudta, le�ny-e vagy fi�. Feh�rl�fia megfogta, kihaj�totta az ablakon, hogy mindj�rt sz�rnyethalt. Azut�n fogta a kir�lykisasszonyt, vezette Kõmorzsol�hoz, hogy majd azt is meg�li, de az is meg Fanyûvõ is meghalt ijedt�ben, mikor megtudta, hogy Feh�rl�fia felj�tt a m�svil�gr�l. Feh�rl�fia a h�rom kir�lykisasszonyt elvezette az apjokhoz.

Az �reg kir�ly rettenetesen meg�r�lt, amint a le�nyait megl�tta. S hogy megtudta az eg�sz esetet, a legfiatalabbat Feh�rl�fi�nak adta fele kir�lys�g�val egy�tt. Nagy lakodalmat csaptak, s m�g m�ig is �lnek, ha meg nem haltak.