A kristlygoly
lt egyszer egy boszorkny, annak volt hrom fia. J testvrek voltak, szerettk egymst, jl bntak az anyjukkal is; de az nem bzott bennk, attl tartott, valami rosszat forralnak ellene, meg akarjk fosztani a hatalmtl. Ezrt a legnagyobbikat tvltoztatta sass, a kzpsõt meg cethall. A sasnak egy sziklaormon kellett laknia; nha ltni lehetett, amint nagyokat krzve lebeg az gen. A kzpsõ, akit cethall varzsolt, a tenger mlyn lt, idõnknt flszott a felsznre, s egy-egy hatalmas vzsugarat lvellt a magasba.
A harmadik fi flt, hogy az anyja vgl õt is valamilyen llatt varzsolja, medvv vagy farkass taln, azrt egy szp napon titokban elment a hztl.
Hallott mr rla nemegyszer, hogy az aranynap kastlyban egy eltkozott kirlylny vrja a szabadulst, de aki megprblja kivltani, az az lett teszi kockra. Huszonhrom ifj mr odaveszett. Mg egy huszonnegyedik prbt tehet, de utna tbb senki. Ha az is kudarcot vall, a kirlylnyon rkre rajta marad az tok.
A fi nem ismert flelmet.
- Nincs nnekem most mr sem apm, sem anym - mondta -, mit veszthetek ezen a vilgon?
Azzal tnak indult, hogy megkeresse az aranynap kastlyt.
J ideje jrt mr a vilgban, de csak nem akadt r. Vndortjn egyszer betvedt egy rengeteg erdõbe, s sehogyan sem tallt kiutat belõle. Ahogy ott tvelygett, egyszer csak megpillantott a tvolban kt rist: nagyban veszekedtek, rncigltk, taszigltk egymst.
- Nem szgyellitek magatokat?! - szlt rjuk mrgesen, amint a kzelkbe rt. - Ilyen nagy golyhk, s gy huzakodnak, mint a vsott klykk!
Egy kalaprt tusakszunk - feleltk az risok -, nem tudjuk eldnteni, melyiknk legyen, egyforma erõsek vagyunk, egyiknk sem brja legyõzni a msikat. Ti, kis emberek, okosabbak vagytok nlunk, azrt rd bzzuk, te tgy kztnk igazsgot.
- Kpesek vagytok veszekedni egy cska kalapon? - krdezte csodlkozva fi.
- Ezt csak azrt mondod, mert nem tudod, mifle jszg ez! - feleltk neki. - Tudd meg, hogy ez csodakalap: aki a fejre teszi, oda kvnkozhatik ahova ppen kedve tartja, s azon nyomban ott is terem.
- Nem bnom, elvllalom a brskodst - mondta a fi. - Adjtok ide azt az cskasgot; n valamicskt odbb megyek, aztn ha fttyentek, fussatok versenyt hozzm. Aki elõbb odar, az lesz a kalap.
Az risoknak tetszett a dolog, a fi meg fltette a kalapot, s elindult. Kzben azonban egyre csak a kirlylnyon jrt az esze. Megfeledkezett az risokrl, csak ment, ment, s egyre beljebb kerlt a vadonba. Aztn egyszer csak nagyot shajtott, mert olyan nehz volt a szve, mintha lmot vinne a mellben, s azt mondta:
- Brcsak az aranynap kastlyban lehetnk!
Abban a szempillantsban egy nagy hegy tetejn tallta magt, s ott tndkltt elõtte az aranynap kastlynak a kapuja.
A fi benyitott, tvgott az udvaron, flsietett a lpcsõn, belpett a palotba, s ment a fnyes aranytermeken t, mg csak az utols szobban r nem tallt a kirlylnyra.
De hogy megijedt tõle, amikor megltta! Hogyne ijedt volna meg, hiszen azt hallotta, nincs nla szebb lny a vilgon; s most mit ltott? Egy hamuszrke arc, rncos bõrû, zavaros szemû, kcos csfsgot.
- Te volnl az a vilghres, vilgszp kirlylny? - kiltotta.
- Ez, amit ltsz, nem az igazi alakom - felelte a kirlylny -, de emberfia csak ebben a rt formban lthat. Hanem ha kvncsi vagy r, milyen vagyok valjban, nzz ebbe a tkrbe, ez nem hazudik, megmutatja neked az igazi kpemet.
Azzal egy kis tkrt adott a kezbe. Az ifj belenzett, s mg a llegzete is elllt attl, amit megpillantott benne. Ott lt elõtte a vilg legeslegszebb lnya, kezt lbe ejtette, s arcn csorogtak a knnyek.
- Minden veszedelmet vllalok rted, csak mondd meg, hogyan szabadthatlak meg! - kiltotta az ifj.
- Aki megszerzi a kristlygolyt, s flmutatja a varzslnak, megtri vele az tkot, s n visszanyerem igazi alakomat - felelte a kirlylny. De ki tudn azt a golyt megszerezni?! Sokan megprbltk mr, de mind rajtavesztettek. Te mg fiatal vagy, fj a szvem rted; inkbb tgy le a szndkodrl, s lj boldogul!
- Nlkled gysem volna nekem let az let! - felelte az ifj. - Ne is akarj lebeszlni, hiba volna; inkbb azt mondd meg, mit kell tennem.
- Tudj meg ht mindent, ha nem brhatlak jobb beltsra - mondta a kirlylny. - Annak a hegynek a tvben, amelyiken ez a kastly ll, van , egy forrs. Mellette lakik egy vadblny, azzal meg kell kzdened. Ha sikerl meglnd, kiszll belõle egy tzes madr. A madrban van egy tzes tojs, annak a tojsnak a srgja pedig nem ms, mint a kristlygoly. Hanem a madr addig ki nem ejti a tojst, mg r nem knyszertik; ha pedig a tojs a fldre esik, mindent lngba bort a krnyken, s elolvad maga is meg a kristlygoly is a tûzben. Akkor aztn krba veszett minden fradsgod.
- Nincs az a fradsg, amit n el nem viselek rted! - szlt az ifj, s lesietett a hegyrõl a forrshoz.
A forrs vize lgyan csobogott, s ott fekdt mellette a lombok alatt a blny, s õrizte. Mr messzirõl megltta a fit; flllt, elbõdlt, s fjtatva nekirontott. Sokig kzdttek, mg vgl az ifj markolatig dfte kardjt a szrnyeteg szvbe.
A blny lehanyatlott. Abban a pillanatban flreplt belõle a tûzmadr. Vijjogott egyet s el akart szllni, de a fi idõsebbik btyja, a sas lecsapott r a fellegekbõl, a tenger fl ûzte, s ott gy megtpte a csõrvel, hogy a tûzmadr ijedtben elejtette a tojst.
De a tojs nem a tengerbe esett, hanem a tenger partjn egy halszkunyh tetejre. A ndtetõ nyomban fstlni kezdett, s mr-mr lngot fogott. Hanem akkor hirtelen hegynyi hullmokat vetett a tenger, habjai tcsaptak a kunyhn, s eloltottk a tzet. A fi kisebbik btyja, a cethal szott oda, az korbcsolta fl a vizet.
Ahogy a tûz kialudt, a fi szerencssen megtallta a tojst. Nem olvadt el; csak egy kicsit felpattogzott, ahogy forr hjra rzdult a hideg tengervz. Az ifj kivette belõle a kristlygolyt, elment vele a varzslhoz, s felmutatta neki.
- Megtrted a hatalmamat - mondta a varzsl. - Mostantl fogva te vagy az aranynap kastlynak a kirlya. s tudd meg, hogy ebben a szempillantsban a kt btyd is visszavltozott emberr.
Az ifj sietett a kirlylnyhoz. Az mr kint vrta az aranynap kastlynak torncn; gymnthmes aranypalst volt a vlln, gyngys koszor a fejn, de sem gyngy, sem gymnt, sem arany nem lehetett tndklõbb a mosolynl.
S ott nyomban gyûrût is cserltek.
|