�lt egyszer egy boszork�ny, annak volt h�rom fia. J� testv�rek voltak, szerett�k egym�st, j�l b�ntak az anyjukkal is; de az nem b�zott benn�k, att�l tartott, valami rosszat forralnak ellene, meg akarj�k fosztani a hatalm�t�l. Ez�rt a legnagyobbikat �tv�ltoztatta sass�, a k�z�psõt meg cethall�. A sasnak egy sziklaormon kellett laknia; n�ha l�tni lehetett, amint nagyokat k�r�zve lebeg az �gen. A k�z�psõ, akit cethall� var�zsolt, a tenger m�ly�n �lt, idõnk�nt f�l�szott a felsz�nre, �s egy-egy hatalmas v�zsugarat l�vellt a magasba.

A harmadik fi� f�lt, hogy az anyja v�g�l õt is valamilyen �llatt� var�zsolja, medv�v� vagy farkass� tal�n, az�rt egy sz�p napon titokban elment a h�zt�l.

Hallott m�r r�la nemegyszer, hogy az aranynap kast�ly�ban egy el�tkozott kir�lyl�ny v�rja a szabadul�s�t, de aki megpr�b�lja kiv�ltani, az az �let�t teszi kock�ra. Huszonh�rom ifj� m�r odaveszett. M�g egy huszonnegyedik pr�b�t tehet, de ut�na t�bb� senki. Ha az is kudarcot vall, a kir�lyl�nyon �r�kre rajta marad az �tok.

A fi� nem ismert f�lelmet.

- Nincs �nnekem most m�r sem ap�m, sem any�m - mondta -, mit veszthetek ezen a vil�gon?

Azzal �tnak indult, hogy megkeresse az aranynap kast�ly�t.

J� ideje j�rt m�r a vil�gban, de csak nem akadt r�. V�ndor�tj�n egyszer bet�vedt egy rengeteg erdõbe, �s sehogyan sem tal�lt kiutat belõle. Ahogy ott t�velygett, egyszer csak megpillantott a t�volban k�t �ri�st: nagyban veszekedtek, r�ncig�lt�k, taszig�lt�k egym�st.

- Nem sz�gyellitek magatokat?! - sz�lt r�juk m�rgesen, amint a k�zel�kbe �rt. - Ilyen nagy golyh�k, �s �gy huzakodnak, mint a v�sott k�lyk�k!

Egy kalap�rt tusakszunk - felelt�k az �ri�sok -, nem tudjuk eld�nteni, melyik�nk� legyen, egyforma erõsek vagyunk, egyik�nk sem b�rja legyõzni a m�sikat. Ti, kis emberek, okosabbak vagytok n�lunk, az�rt r�d b�zzuk, te t�gy k�zt�nk igazs�got.

- K�pesek vagytok veszekedni egy �cska kalapon? - k�rdezte csod�lkozva fi�.

- Ezt csak az�rt mondod, mert nem tudod, mif�le j�sz�g ez! - felelt�k neki. - Tudd meg, hogy ez csodakalap: aki a fej�re teszi, oda k�v�nkozhatik ahova �ppen kedve tartja, s azon nyomban ott is terem.

- Nem b�nom, elv�llalom a b�r�skod�st - mondta a fi�. - Adj�tok ide azt az �cskas�got; �n valamicsk�t od�bb megyek, azt�n ha f�ttyentek, fussatok versenyt hozz�m. Aki elõbb oda�r, az� lesz a kalap.

Az �ri�soknak tetszett a dolog, a fi� meg f�ltette a kalapot, �s elindult. K�zben azonban egyre csak a kir�lyl�nyon j�rt az esze. Megfeledkezett az �ri�sokr�l, csak ment, ment, �s egyre beljebb ker�lt a vadonba. Azt�n egyszer csak nagyot s�hajtott, mert olyan neh�z volt a sz�ve, mintha �lmot vinne a mell�ben, s azt mondta:

- B�rcsak az aranynap kast�ly�ban lehetn�k!

Abban a szempillant�sban egy nagy hegy tetej�n tal�lta mag�t, s ott t�nd�kl�tt elõtte az aranynap kast�ly�nak a kapuja.

A fi� benyitott, �tv�gott az udvaron, f�lsietett a l�pcsõn, bel�pett a palot�ba, �s ment a f�nyes aranytermeken �t, m�g csak az utols� szob�ban r� nem tal�lt a kir�lyl�nyra.

De hogy megijedt tõle, amikor megl�tta! Hogyne ijedt volna meg, hiszen azt hallotta, nincs n�la szebb l�ny a vil�gon; s most mit l�tott? Egy hamusz�rke arc�, r�ncos bõrû, zavaros szemû, k�cos cs�fs�got.

- Te voln�l az a vil�gh�res, vil�gsz�p kir�lyl�ny? - ki�ltotta.

- Ez, amit l�tsz, nem az igazi alakom - felelte a kir�lyl�ny -, de emberfia csak ebben a r�t form�ban l�that. Hanem ha k�v�ncsi vagy r�, milyen vagyok val�j�ban, n�zz ebbe a t�k�rbe, ez nem hazudik, megmutatja neked az igazi k�pemet.

Azzal egy kis t�kr�t adott a kez�be. Az ifj� belen�zett, �s m�g a l�legzete is el�llt att�l, amit megpillantott benne. Ott �lt elõtte a vil�g legeslegszebb l�nya, kez�t �l�be ejtette, �s arc�n csorogtak a k�nnyek.

- Minden veszedelmet v�llalok �rted, csak mondd meg, hogyan szabad�thatlak meg! - ki�ltotta az ifj�.

- Aki megszerzi a krist�lygoly�t, �s f�lmutatja a var�zsl�nak, megt�ri vele az �tkot, �s �n visszanyerem igazi alakomat - felelte a kir�lyl�ny. De ki tudn� azt a goly�t megszerezni?! Sokan megpr�b�lt�k m�r, de mind rajtavesztettek. Te m�g fiatal vagy, f�j a sz�vem �rted; ink�bb t�gy le a sz�nd�kodr�l, �s �lj boldogul!

- N�lk�led �gysem volna nekem �let az �let! - felelte az ifj�. - Ne is akarj lebesz�lni, hi�ba volna; ink�bb azt mondd meg, mit kell tennem.

- Tudj meg h�t mindent, ha nem b�rhatlak jobb bel�t�sra - mondta a kir�lyl�ny. - Annak a hegynek a t�v�ben, amelyiken ez a kast�ly �ll, van , egy forr�s. Mellette lakik egy vadb�l�ny, azzal meg kell k�zdened. Ha siker�l meg�ln�d, kisz�ll belõle egy t�zes mad�r. A mad�rban van egy t�zes toj�s, annak a toj�snak a s�rg�ja pedig nem m�s, mint a krist�lygoly�. Hanem a mad�r addig ki nem ejti a toj�st, m�g r� nem k�nyszer�tik; ha pedig a toj�s a f�ldre esik, mindent l�ngba bor�t a k�rny�ken, s elolvad maga is meg a krist�lygoly� is a tûzben. Akkor azt�n k�rba veszett minden f�rads�god.

- Nincs az a f�rads�g, amit �n el nem viselek �rted! - sz�lt az ifj�, �s lesietett a hegyrõl a forr�shoz.

A forr�s vize l�gyan csobogott, s ott fek�dt mellette a lombok alatt a b�l�ny, �s õrizte. M�r messzirõl megl�tta a fi�t; f�l�llt, elbõd�lt, �s f�jtatva nekirontott. Sok�ig k�zd�ttek, m�g v�g�l az ifj� markolatig d�fte kardj�t a sz�rnyeteg sz�v�be.

A b�l�ny lehanyatlott. Abban a pillanatban f�lrep�lt belõle a tûzmad�r. Vijjogott egyet s el akart sz�llni, de a fi� idõsebbik b�tyja, a sas lecsapott r� a fellegekbõl, a tenger f�l� ûzte, s ott �gy megt�pte a csõr�vel, hogy a tûzmad�r ijedt�ben elejtette a toj�st.

De a toj�s nem a tengerbe esett, hanem a tenger partj�n egy hal�szkunyh� tetej�re. A n�dtetõ nyomban f�st�lni kezdett, s m�r-m�r l�ngot fogott. Hanem akkor hirtelen hegynyi hull�mokat vetett a tenger, habjai �tcsaptak a kunyh�n, �s eloltott�k a t�zet. A fi� kisebbik b�tyja, a cethal �szott oda, az korb�csolta f�l a vizet.

Ahogy a tûz kialudt, a fi� szerencs�sen megtal�lta a toj�st. Nem olvadt el; csak egy kicsit felpattogzott, ahogy forr� h�j�ra r�z�dult a hideg tengerv�z. Az ifj� kivette belõle a krist�lygoly�t, elment vele a var�zsl�hoz, �s felmutatta neki.

- Megt�rted a hatalmamat - mondta a var�zsl�. - Mostant�l fogva te vagy az aranynap kast�ly�nak a kir�lya. �s tudd meg, hogy ebben a szempillant�sban a k�t b�ty�d is visszav�ltozott emberr�.

Az ifj� sietett a kir�lyl�nyhoz. Az m�r kint v�rta az aranynap kast�ly�nak torn�c�n; gy�m�nth�mes aranypal�st volt a v�ll�n, gy�ngy�s koszor� a fej�n, de sem gy�ngy, sem gy�m�nt, sem arany nem lehetett t�nd�klõbb a mosoly�n�l.

S ott nyomban gyûrût is cser�ltek.