|
A szttncolt cipellk
Hajdanban rges-rgen, hetedht orszgon tl lt egyszer egy kirly. Tizenkt lnya volt, egyik szebb a msiknl; bõrk, mint a friss h, arcuk, mint a nyri alma, termetk meg sudr, mint a ndszl.
Volt egy nagy kzs hlterem a kirlyi palotban, abban llt egyms mellett az gyuk, szp sorjban mind a tizenkettõ. Este, mikor lefekdtek, a kirly rjuk zrta az ajtt, s a kulcsot jl eltette a zsebbe; a lnyok mgis minden ldott reggelre szttncoltk a cipõjket.
Hogy hogyan s mint, annak senki nem volt a megmondhatja.
A kirly sokig tprengett, mikppen juthatna a titok nyomra. Vgl sem tallt jobb megoldst, mint hogy kidoboltatta az orszgban, hogy aki nyomra jut, hol tncolnak jszaknknt a lnyai, felesget vlaszthat kzlk magnak, s holta utn a kirlysgot is megkaphatja.
Hanem aki jelentkezik a prbra, s hrom nap, hrom jjel sem sikerl megfejtenie a titkot, az hall fia.
Csakhamar elõ is llt egy kirlyfi, hogy õ minden kockzatot vllal. Nagy tisztessggel fogadtk az udvarban, estig minden jval tartottk, aztn mikor a nap leldozott, bevezettk a hlhelyre. Amolyan kis elõszobafle volt ez, innt nylt a lnyok hlterme; azrt vetettk meg ide a kirlyfi gyt, hogy belthasson a lnyokhoz, kileshesse, hov mennek, hol tncolnak jszaka.
Mielõtt a kirlyfi lefekdt, a legidõsebbik kirlylny bevitt neki egy kupa bort, megknlta vele, illendõen megvrta, mg az ifj iszik egy-kt kortyot, aztn magra hagyta.
A kirlyfi jl kinyitotta a szemt, olyan beren figyelt a sttsgben, hogy az erdei hiz sem lesheti klnben a zskmnyt. Hanem egy idõ mlva elbgyadt, elnehezedett a feje, s mintha lomm vlt volna a pillja. Vgigdõlt az gyn, s elaludt. Mikor aztn reggel felbredt, nyomban ltta, hogy a lnyok megint tncolni voltak az jjel, mert minden cipellõnek lyukas volt a talpa.
gy trtnt ez a msodik meg a harmadik jszakn is. Negyednap aztn irgalom nlkl lenyakaztk a kirlyfit. Utna mg sok krõ jelentkezett a prbra, de mindegyiknek rment az lete.
Trtnt akkoriban, hogy egy szegny kiszolglt katona, aki a sok sebe miatt mr alkalmatlan lett a tbori letre, ppen ton volt a kirly fõvrosa fel, hogy ott valamilyen csendes, knnyû munkt keressen magnak. Tallkozott egy regasszonnyal, szba elegyedtek, meghnytk-vetettk a vilg sort; aztn egy kereszttnl az anyka megllt, azt mondta:
- n erre letrek. Ht te hov tartasz, mi a szndkod?
- Magam sem tudom - szlt a katona, s vllat vont. s csak gy trfbl hozztette: - Kedvem volna kitallni, hol tncoljk szt a kirly lnyai jszaknknt a cipellõjket. Bezzeg akkor nem volna tbb semmi gondom, kirlykodhatnm letem fogytig!
- Nem is olyan nehz dolog - mondta az regasszony. - Nem kell ahhoz semmi egyb, csak ennyi: ne idd meg a bort, amivel este a kirlykisasszonyok megknlnak, aztn tgy gy, mintha aludnl, de azrt jl figyelj mindenre. A tbbihez aztn mr megvan a magadhoz val eszed.
Egy kpnyeget szedett elõ a kosarbl, s tnyjtotta a katonnak.
- Ha ezt a kpnyeget magadra veszed, egyszeriben lthatatlann vlsz, s a tizenkt lny utn lopakodhatol.
Azzal eltipegett az ltalton, s egykettõre eltûnt a katona szeme elõl. A kiszolglt vitz meg fontolra vette a dolgot.
"n mr gysem sokat veszthetek!" - gondolta, s msnap jelentkezett krõnek a kirlynl.
Jl fogadtk õt is, akrcsak lenykrõ elõdeit. Felltztettk pomps ruhba, estlig szp szval tartottk, aztn mikor a nap lebukott, bevezettk a kis elõszobba.
ppen nekikszlt a vetkõzsnek, amikor nagy nyjasan bement hozz a legidõsebbik kirlykisasszony.
- Egy kis bort hoztam, idd meg az egszsgnkre!
A fortlyos katona azonban mr elõre szmtott a dologra. Mielõtt bevezettk a hlhelyre, gyesen egy szivacsot ktztt az lla al; most aztn mind abba nttte a bort, egy cspp nem sok, annyit sem ivott belõle. Hamarosan lefekdt, hevert egy darabig a htn, majd mint akit elnyomott az lom, horkolni kezdett. A kirlylnyok jt kacagtak rajta.
- Ez is megkmlhette volna az lett! - mondta a legnagyobbik. Flkeltek, szekrnyt-ldt kinyitottak, pomps ruhkat vettek elõ, a tkr el ltek, szptgettk magukat, tipegtek-topogtak, rltek elõre a tncnak.
- Ti csak vigadoztok, de n valahogy olyan furcsn rzem magam; megltjtok, valami baj r minket - szlt a legkisebbik.
- Te kis dunnald, mindig riadozol - mondta a legidõsebb. - Elfelejted, hny kirlyfi vigyzott mr rnk hiba? Ennek a katonnak mg csak lomitalt sem kellett volna adnom; gysem bredne fl a mihaszna.
Mikor elkszltek, mg egyszer megnztk a katont, de az jl becsukta a szemt, s meg se moccant, gy tett, mintha aludnk, akr a bunda. A lnyok egszen megnyugodtak, ahogy ezt lttk. A legidõsebb odament az gyhoz, s megkopogtatta. Abban a pillanatban megnylott a fld, s az gy elsllyedt. Mly reg nylt a helyn. A lnyok egyms utn leereszkedtek az regbe, s elindultak szaporn lefel egy fld alatti lpcsõn, ell a legidõsebbik, utna sorban a tbbi.
A katona vgignzte a dolgot; nem sokat ttovzott, nyakba kertette a kpnyeget, s a legkisebbik kirlylny utn surrant.
A lpcsõ kzepn jrhattak, mikor vletlenl rhgott a kirlylny szoknyjra.
- Jaj, ki kapaszkodott a ruhmba?! - sikoltott fel ijedten a kirlykisasszony.
- Ugyan ne lgy mr olyan egygyû - szlt r a legidõsebb nnje -, biztosan valami kampsszgbe akadtl.
Csakhamar mindannyian lertek a lpcsõn. A katona csak mult-bmult, mert olyan gynyrû fasorba jutottak, amilyet õ mg letben sosem ltott. Sznezstbõl volt a fk levele; csillogtak-villogtak, ahogy a knnyû kis fuvalom mozgatta õket.
"Nem rt, ha valami emlket viszek innt, ki tudja, mire lesz mg az j!" - gondolta a katona.
Odalpett az egyik fhoz, s letrt rla egy gat.
Abban a pillanatban nagyot kondult a fa, mint az reg harang. A legkisebbik kirlylny megint felkiltott:
- Itt valami nincs rendjn! Hallotttok ezt a kondulst?
- Ugyan ne ijedezzl - nyugtatta meg a legidõsebbik nnje -, nyilvn a kirlyfiak kastlyban hztk meg a nagyharangot; rvendeznek a jvetelnknek, azrt harangoznak.
Tovbbmentek, befordultak egy msik fasorba. Az mg sokkal szebb, sokkal ragyogbb volt, aranylevelek remegtek a fkon a szeld fuvallatban. A katona ott is letrt egy gallyat emlkl, s ez a fa is kondult egyet de mg szebben, mg tisztbb hangon, mint az ezst fasorban.
A legkisebbik kirlykisasszony sszerezzent, halkan felsikoltott, riadtan tekintgetett jobbra-balra, de ht senkit sem lthatott, mert a katont eltntette a varzskpnyeg. A nnje meg ismt sszeszidta, hogy mindig csak rmldzik, pedig tudhatn, hogy a kirlyfiak harangoznak rmkben.
Mikor a harmadik fasorba rtek, a katona egy percre egszen elhûlt az mulattl, mert mg csak elkpzelni sem tudott volna soha olyat, ami itt trult elje. Gymntbl volt a fk lombja, s a levelek gy tndkltek, hogy belekprzott az ember szeme.
Itt is minden gy trtnt, mint az ezst meg az arany fasorban: a katona letrt egy gat emlkl, a fa kondult egyet, a legkisebbik kirlykisasszony felsikoltott ijedtben a legidõsebb nnje pedig megnyugtatta, hogy csak a kirlyfiak kastlynak a harangja szl.
A gymnt fasor egyenesen egy thoz vezetett. Tizenkt csnak ringott a vzen. Mindegyikben egy nyalka kirlyfi lt: a tizenkt kirlykisasszonyt vrtk.
Mindegyik lny beszllt egy-egy csnakba. Mikor mr mind elhelyezkedtek, a katona is belt lthatatlanul a tizenkettedikbe a legkisebbik kirlylny mell.
Mikor a t kzepn jrtak, egyszer csak azt mondta a kirlyfi:
- Nem tudom, mi ez, de ma olyan nehz ez a csnak! Teljes erõmbõl hzom az evezõt, mgis alig haladunk! Mintha valami terhet vonszolnnk.
- Biztosan a nagy meleg miatt van - felelte a kirlykisasszony. - Engem is gy fojtogat a hõsg.
Szp fnyes kastly llt a tlparton, vg muzsika szllt belõle, trombitasz, dobsz. Kiktttek, bementek a kastlyba, s tncba fogtak, ki-ki a prjval.
Velk ropta a katona is, csakhogy lthatatlanul.
Egyszer az egyik lny megszomjazott, inni krt. A kirlyfi, aki a prja volt, egy teli boroskelyhet nyjtott oda neki. Hanem a katona ott termett, s mind egy cseppig kiitta a bort. A lny nem tudta mire vlni a dolgot, egy kicsit elcsodlkozott rajta, de azrt csak tovbb tncolt.
Mikor a katona a legkisebbik kirlykisasszony kelyhbõl is kihrpintette a bort, egy kis riadalom tmadt, mert a leny felsikoltott, s vltig hangoztatta: itt valami nincs rendjn, õ mr egsz este olyan furcsn rzi magt, mg utbb valami baj ri õket. A legidõsebb nnje azonban most is csak sszeszidta.
- Ne adjatok r - mondta -, ez a kis ostoba mindig riadozik!
Hajnali hromig llt a tnc; akkorra mind kilyukadtak a cipellõk, abba kellett hagyni. A kirlyfiak visszavittk a lnyokat a tavon t. A katona most az elsõ csnakba szllt, a legidõsebbik kirlykisasszony mell. A parton a lnyok bcst vettek a kirlyfiaktl, s meggrtk, hogy msnap jjel jra eljnnek.
Ahogy a lpcsõhz rtek, a katona elõreszaladt, s befekdt az gyba. Mire a lnyok lassan, fradtan flvnszorogtak, õ mr javban hzta a lbõrt, gy hortyogott, hogy mr messzirõl meghallottk.
- Ettõl ugyan bkn lehetnk - mondtk.
Azzal levetettk s elraktk a szp ruhjukat, a szttncolt cipellõket meg az gy vgbe raktk, s lefekdtek.
Msnap a katona nem szlt egy kukkot sem, mert mg egyszer vgig akarta nzni ezt a csodlatos dolgot. A msodik jszaka is velk tartott. Akkor is gy trtnt minden, mint az elsõ alkalommal: tncoltak, mg szt nem tncoltk a cipõjket.
S gy volt a harmadik jszakn is. De akkor a katona emlkl egy kelyhet is elhozott magval.
Reggel a kirly hvatta a katont.
- Elmlt a hrom jszaka; halljuk, meg tudsz-e felelni a fltett krdsre.
- Tstnt, uram kirlyom - mondta a katona -, csak magamhoz veszem a bizonysgaimat.
Beszaladt a kis elõszobba, kivette a prnja all az ezstgat, aranygat, gymntgat meg az aranykelyhet. A lnyok majd a szemket kinztk, gy lestk, mit mûvel; a katona azonban gyes volt, htat fordtott a lnyoknak, gy rejtette a kabtja al a kincseit.
Visszament a trnterembe; a tizenkt kirlykisasszony meg az ajt mgtt lapult s hallgatdzott.
- Mondd meg ht, hol tncoljk szt a lnyaim jszaknknt a cipõjket - krdezte a kirly.
- Egy fld alatti kastlyban - felelte a katona -, ott mulatnak tizenkt kirlyfival.
Azzal elmondta, hol jrt, mit ltott, s kirakta a kirly asztalra a bizonytkait: az ezstgat, az aranygat, a gymntgat meg a kelyhet.
A kirly erre behvatta a lnyait.
- Feleljetek nekem: igazat szlt-e ez a katona? - krdezte.
Azok lttk, hogy lelepleztk õket; s gyis hiba tagadnnak; bevallottak ht mindent tredelmesen.
A kirly a katonhoz fordult:
- Megtetted, amire vllalkoztl; n is megtartom, amit grtem. Itt a tizenkt lenyom, melyiket akarod felesgl?
- Nem vagyok mr mai legny - sodort egyet a katona a bajuszn -, a legidõsebbik illik hozzm a legjobban.
Mg aznap megltk a lakodalmat, s a kirly rksv fogadta a katont.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
