Mikor csendet simít est a tájra,
Gondolj csak az Éjkirályra,
Csillagok között jár az égen,
Aranyhal lesz a tó vizében.
 
Benéz hozzád az ablakon,
Lepihen melléd az ágyadon,
Palástját, ha alszol, rád takarja,
Pihenj alatta, így akarja.
 
Párnádra varázsol Csoda-álmot,
Hunyd le szemeid és megtalálod,
Nesz nélkül jutsz át Óperencián,
Amerre soha nincs szeretet hiány.
 
Reggelre elmegy az Éjkirály,
De este visszajön, Rád talál,
Jön, s hoz majd Új meséket,
Szeretni velük, szeretni Téged!